Tanulmányom célja az, hogy pontosabb képet adjon Genrih Jagodának, az OGPU, majd az NKVD egykori vezetőjének a sztálini diktatúra kiépítésében játszott ellentmondásos szerepéről, hozzájárulva ezzel objektívebb történelmi és jogi megítéléséhez, értékeléséhez. Mindezzel fel szeretném tárni annak a bonyolult jogi problémának a történelmi hátterét, amellyel 2015-ben Oroszország Legfelsőbb Bírósága került szembe. Genrih Jagodát ugyanis a Buharin és társai ellen indított koncepciós perben ítélték halálra és végezték ki, - vádlott-társaihoz hasonlóan - el nem követett bűnökért. A kirakatper többi áldozatával ellentétben őt nem rehabilitálták, mert a sztálini terror kiépítésében és működtetésében kétségtelenül súlyos felelősség terheli. A perújrafelvétel gondolata mindezek ellenére azért merült fel, mert Jagoda több esetben fellépett az alaptalanul megvádoltak érdekében, szembeszállt a sztálinista diktatúra brutális módszereinek bevezetésével szemben. Tanulmányomban ismertetni szeretném az egykori állambiztonsági vezetőnek a kényszermunkatáborok tervével szembenálló különvéleményét, amelynek ő később mégis a megvalósítására kényszerült. Emellett elemezni igyekszem Jagodának a Zinovjev és társai elleni koncepciós per előkészítésében végzett sajátos tevékenységét, annak megvalósításával szembeni tiltakozását, amely ahhoz vezetett, hogy végül ő maga is egy jól megtervezett lejárató kampánnyal kísért kirakatper elítéltje lett, amelynek módszereit, folyamatát igyekszem bemutatni tanulmányomban.