A jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetőjének, Xi Jinpingnek a beszédeiben feltárja a metaforák jellemzőit és retorikai szerepét. Ennek eszköze két olyan szövegkorpusz vizsgálata, amelyek a 2013 és 2021 közötti időszakból Xi elnök kilenc-kilenc felszólalását tartalmazzák. A tanulmány bemutatja, hogy a KKP vezetője előszeretettel alkalmaz metaforákat, számos esetben él azok szövegszervező funkciójával. Xi elnök metaforáinak egy része univerzális, amelyeknek alapja lehet az emberiség kollektív történelme (háború, rabság); a közös tudás; a speciális szaknyelv; az emberi tapasztalás (születés, tanulás, utazás, a test működése, sport); a társadalomban élés (szomszédság, család); a természeti jelenségek. Vannak azonban kultúraspecifikus metaforák is, amelyek merítenek a kínai történetekből, legendákból, a kínaiak mindennapi életéből. Sőt, a KKP kommunikációjában jelentős politikai szlogenek is gyakran épülnek metaforákra. A kínaiak gondolkodásában meglévő metaforikusság legkézzelfoghatóbb jele pedig az idiomatikus kifejezésekben rejlik.