Ez a disszertáció azt vizsgálta, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) angolul beszélő és az angolt lingua francaként (ELF) használó tagjai hogyan alkalmaznak kommunikációs stratégiákat (KS) interakcióikban, hogy közös megértésre jussanak. A részt vevő 20 nemzetközi diák az ASEAN kilenc tagországából került ki, akik magyar egyetemeken képzést folytattak a kutatás idején. Alcsoportokra lettek beosztva a tanulmány kutatási kérdései szerint. Az elemzett adatok főként spontán interakciókról készült videófelvételekből, valamint retrospektív interjúkból álltak. Az elemzés rámutatott arra, hogy az ASEAN ELF-beszélői különböző típusú KS-eket alkalmaztak, például kódváltás, felvilágosítás kérése, lexikális segítség, megerősítés kérése és nem nyelvi stratégiák. Ezek az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatási eredményekkel, mint például Deterding (2013), Kaur (2010, 2011a, 2011b), Kirkpatrick (2007b), Mauranen (2006) és Pietikäinen (2018). A tanulmány azt mutatta, hogy az EFL alcsoport, az ESL alcsoport, valamint az EFL és az ESL vegyes csoport által használt KS-ek általában megegyeztek, és az egyes párok esetében a beszélők közötti közelség nem befolyásolta a stratégiák használatát. A gyakoriságot tekintve a nem nyelvi stratégiák voltak a leggyakrabban használt KS-ek, amelyek megkönnyítették a megértést. A nem nyelvi stratégiák közül a mutatás volt a leggyakoribb, és egyes esetekben a nem nyelvi stratégiák egy másik KS kiegészítéseként. A fentiek azt bizonyítják, hogy a KS-ek jól működnek az ELF-interakciókban, és segítik a beszélőket a közös megértés elérésében, ezért ezeket be kellene építeni az angol nyelvoktatásba. Az ELF-beszélők azt is kifejtették, hogy az érthetőség elérését helyezték előtérbe, nem pedig a magas szintű angol nyelvtudást. Ezek az eredmények összhangban vannak a korábbi irodalommal. A tanulmány célja, hogy hiányt pótoljon a jelenlegi ELF-kutatásban, különösen az ASEAN kontextusában.