Az értekezésem a latinok, vagyis nyugatiak reprezentációját vizsgálja a késő bizánci episztolográfia válogatott alkotásaiban. Módszertani szempontból a disszertáció a forrásszövegek close reading elemzése, vagyis azokat a szöveg kontextusában értelmező analízise mellett két módszertani megközelítést alkalmaz. Ezek egyike a Fredrik Barth és Thomas Hylland Eriksen által az etnicitás vizsgálatára kidolgozott kulturális antropológiai metodológia, míg a másik módszertani alappillér a bizánci episztolográfia irodalomtudományi szempontú megközelítése. Az értekezés végkövetkeztetései négy pontban összegezhetőek. Először is, a latinokra vonatkozó általánosító nézetek széles köre jelenik meg a vizsgált levelekben. Ezek a nézetek változatos kategóriákba rendezhetőek, a hétköznapi erkölcstől a fegyveres konfliktusok köréig. Másodszor, a levelekben feltűnő témák erős átfedést mutatnak a latinokkal kapcsolatban a bizánci irodalomban általában tárgyalt nézetekkel. Határozott többségben vannak azok a vallási és szekuláris kérdések, amelyek a latinok és bizánciak közötti különbségtétel kulcselemei voltak a korszakban, így például a Szentlélek származásáról vallott nézetek vagy a civilizációs szintben felfedezni vélt különbségek. A harmadik eredmény a szerzőknek az általuk bemutatott témákkal szembeni attitűdjeire vonatkozik. A forrásokban megjelenő értékítéletek köre a merev elítéléstől a lelkes méltatásig terjed, s mind a negatív, mind a pozitív vélemények a spektrum szélei felé tendálnak, míg a visszafogott értékelések száma viszonylag csekély. Emellett összességében a negatív vélemények vannak többségben. Végezetül, a negyedik eredmény az előbb említett attitűdök kontextusát érinti. A nyugatiak reprezentációi a levelekben nagyon erős korrelációt mutatnak az egyes szerzők róluk vallott általános nézeteivel, vagyis a latinellenes szerzők túlnyomórészt latinellenes nézeteket fogalmaznak meg leveleikben, míg a latinbarát szerzők megnyilvánulásai elsöprő többségükben kedvezően mutatják be a nyugatiakat.