Jelen munkában a Bajti Nemesítő Telep agrárerdészeti rendszerében, különböző talajtakarási módszerekkel (mulcs, méhlegelő, geotextil, kontroll) termesztett három gyógynövényfaj: a mezei sóska (Rumex acetosa L.), a lándzsás útifű (Plantago lancelota L.) és a kis télizöld (Vinca minor L.) vizsgálatát végeztük el antioxidáns kapacitás meghatározási módszerekkel (FRAP, TPC, DPPH) és kromatográfiás eljárásokkal. Vizsgáltuk, hogy az antioxidáns tarta- lom tekintetében melyik termesztési módszer a legelőnyösebb, és milyen főbb antioxidáns hatású szerves savakat és polifenolos vegyületeket tartalmaznak az egyes növények. Megál- lapítottuk, hogy a legmagasabb antioxidáns tartalmat eredményező talajtakarás növényfa- jonként változik. Az eredményeink hozzájárulnak az agrárerdészeti rendszerekben termelt gyógynövények jövőbeli jobb hasznosíthatóságához.