A mai Magyarországon, amikor a migrációs narratívák előállítását és terjesztését vizsgáljuk, nemcsak a bevándorlással kapcsolatos állami politikákat kell figyelembe vennünk, hanem a magyar politikai rendszer változásait is. Nevezetesen azt a tendenciát, amely odáig fajult, hogy az Európai Parlament megállapította: Magyarország politikai rendszere ma már „választási autokrácia” (Delbos-Corfield 2022). Bár ezek a politikai rendszerben bekövetkezett változások már 2011-ben, a Fidesz 2010-es parlamenti választásokon aratott elsöprő győzelme után elkezdődtek, 2015 után felgyorsultak, és nagymértékben a „menekültválság” tematikájára épültek. A kialakulóban lévő propagandatechnológiát, más néven a morális pánikgombot (MPG)[1] arra használták fel, hogy Magyarországot az információs autokrácia (IA, Guriev–Treisman 2020) felé tereljék. Ez azt jelenti, hogy a rezsim, a hatalom megtartása érdekében jelentős mértékben az információs/médiarendszer kormányzati hegemóniájára támaszkodik, és a migráció témája központi szerepet játszik ennek a félelemkeltő gépezetnek a működésében (lásd Bocskor 2018; Gerő–Sik 2020). [1] A morális pánikgomb egy professzionális propagandatechnológia, amelyet egy szervezet biztosít, mely agytrösztökből és kormányhivatalokból áll. A szervezetet egy, a miniszterelnöki hivatalban működő törzs működteti.