2024-ben világszerte megemlékeztek Kant születésének 300. évfordulójáról. Annak a sokszínű közösségnek a tagjai, amelyet valaha „az írástudók köztársaságának” neveztek, s amely a kései német felvilágosodás halványuló reményeinek ingatag alapjaként az idősödő Kant számára is oly fontos volt, megszámlálhatatlanul sok konferencián ünnepelték a filozófust – Kijevtől Kalinyingrádon át Pekingig, Washingtontól Bonnon át Jeruzsálemig, Dublintól Limán át a kutatóit online egybegyűjtő szubszaharai Afrikáig, Lisszabontól Teheránon át Ho Si Minh-városig. Ebből persze nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Kant – ha máshol nem is, legalább a Respublica Litterarum világában – „közös nevező” lett. Az azonban kétségtelen – és fölöttébb figyelemre méltó –, hogy csaknem mindenütt olvassák, értelmezik, vitatják, a legkülönfélébb összefüggésekben aktualizálják, használják és felhasználják műveit.