Napjainkban a vállalatok egyre fokozódó ütemben kezdik megvalósítani az úgynevezett Ipar 4.0 koncepcióra épülő fejlesztéseket a termelési, valamint a logisztikai rendszereik vonatkozásában. Ezt egyrészt kikényszeríti a piaci verseny is, ugyanakkor sok esetben a fő hajtóerőt az a felismerés jelenti, hogy az Ipar 4.0 megoldásainak alkalmazásával az automatizálás egy ténylegesen magasabb szintje érhető el, számottevő költségmegtakarítás elérése mellett. Ugyanakkor problémaként jelentkezik, hogy az egyes vállalatok eltérő fejlettségi szintről indulnak, amit tovább bonyolítanak az eltérő iparági sajátosságok. Ebből kifolyólag nagy haszna lehet egy olyan módszertan kialakításának, amely segítséget nyújthat az egyes szereplők számára az adott Ipar 4.0 fejlesztések megvalósíthatóságához szükséges fejlettségi szint meghatározásához. A publikáció célja, hogy részben lefektesse az elméleti alapokat egy ilyen jellegű vizsgálati eszköz kialakításához.