A szabadföldi kisparcellás nehézfém terhelési tartamkísérlet beállítására 1994 őszén a Károly Róbert Főiskola Tass-pusztai Tangazdaságában (ma Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Károly Róbert Campus) került sor csernozjom barna erdőtajon. A növényi cink- és rézfelvétel vizsgálata 1996, 2001, 2002 években történt, ekkor a növények és a talaj Cu- és Zn-tartalma is meghatározásra került. A vizsgált években a jelzőnövény a kukorica (Zea mays L.), az őszi árpa (Hordeum vulgare L.), a fehér mustár (Sinapis alba L.) és a lucerna (Medicago sativa L.) volt. A növények Cu és Zn felvételét a talaj-növény transzfer koefficiensek meghatározásával értékeltük. A vizsgált nehézfémek talaj-növény transzfer koefficiensének ismeretében lehetőség van annak vizsgálatára is, hogy az „oldható” (NH4-acetát+EDTA) elemtartalom mennyiben felel meg a tényleges növényi elemfelvételnek. Ehhez meghatároztuk az egyes nehézfémek megoszlási arányának értékeit a talaj „oldható” és „összes” (cc.HNO3+cc.H2O2) elemtartalmának hányadosaként. A talaj-növény transzfer koefficiensek értékei alapján a cink mobilisabbnak mutatkozott a réznél. A cink megoszlási aránya a transzfer koefficiens értékének átlagosan 1/5-e volt. Ez azt mutatja, hogy cinkből a talajnak vannak olyan, a növények számára felvehető tartalékai, amelyek Lakanen-Erviö (1971) módszerérel nem mutathatók ki. A réz esetén a megoszlási arány és a talaj-növény transzfer koefficiens értéke nem mutatott jelentős eltérést.