Az információs társadalomra jellemző az idővel kapcsolatos elképzeléseink elbizonytalanodása, felborulása. E jelenség kísérő tünete egy hamis dichotómia megjelenése a politikai filozófiában, ami szembeállítja a múltba révedő konzervativizmust és a jövőre orientált baloldaliságot. A dolgozat - Tiziano „A prudencia allegóriája” című képének elemzését felhasználva – amellett érvel, hogy a konzervatív szemléletet sokkal jobban jellemzi az a fogalmi „bokor”, amely az antik kairosz, prudencia és decorum fogalmakkal írható körül, s amely az idődimenziók közül egyiket sem tekinti kitüntetettnek. Az érvelés során a szerző történeti és analitikus érveket sorol fel, s végül arra a konklúzióra jut, hogy a gyakorlati okosság erénye igen kifinomult "időérzékkel" párosul, ami nem merül ki a múlt fetisizálásban.