A párosodás körüli ivari konfliktus időben kiterjesztett, hím jelenléte nélküli, a nőstény párosodását akadályozó őrzést eredményezhet párzási dugók segítségével, amelyek gyakoriak rovaroknál. A legtöbb lepkénél a belső dugók elterjedtek, azonban két lepkecsaládnál nagy méretű, külső „erényövek”, ún. szfrágiszok egymástól függetlenül alakultak ki az evolúció során. Jellemzően szfrágiszt viselő fajoknál ezek hiányát, valamint „félkész” szfrágiszokat is leírtak néhány egyed esetében. A korábbi kutatásokkal ellentétben, amelyekben több faj néhány egyedének vizsgálata alapján írták le az egyes fajokra jellemző képleteket, mi egyetlen faj különböző párőrzési képleteit vizsgáltuk; ezek magyar nyelvű nevezéktanának bevezetése is célunk. Ehhez hat egymást követő évben végeztünk megfigyeléses vizsgálatot egy kis apollólepke- (Parnassius mnemosyne) populáción. Összesen három különböző képletet találtunk 492 nőstényen, a filamentumot, a plombát és a pajzsot (a szfrágisz egyik része), ebben a sorrendben növekvő mérettel és szerkezeti komplexitással, ami ennek megfelelő növekvő mértékű hím befektetést és párőrzési hatékonyságot feltételez. A pajzsméretekben, színükben és alakjukban nagy változatosságot találtunk. A pajzsok sokkal gyakoribbak voltak a többi képletnél. A párőrzést szolgáló képletek egy része elveszett. Ritkán megfigyeltük, amint a hímek eltávolították azokat, ami rámutat a hím ivarszerv egyes részeinek néhány funkciójára. Értékeljük a képletek változatosságának lehetséges okait, a képlet-eltávolítási próbálkozások szerepét, valamint mindkét ivarnál a lehetséges költség-haszon összefüggéseket.