A jelen tanulmány a hazai epidemiológiai vonatkozású evészavar-szakirodalom egyik „mostoháját” mutatja be: a nagy kockázatú populációnak számító sportolók részint a fokozott teljesítménykényszer, részint a nagyon precízen behatárolt testsúly miatt kiemelt jelentőségűek a táplálkozási zavarok előfordulásában.Célkitűzés:Cél az elmúlt 10 év nemzetközi irodalmát áttekintve az anorexia athletica és az atlétatriász fogalmainak körüljárása s az ezzel kapcsolatos új ismeretek feltárása.Módszerek:A meglevő epidemiológiai adatok számbavétele, összehasonlító elemzése.Eredmények:Pontosabbak lettek a korábban meghatározott alapfogalmak: az anorexia athletica tünetei közül a testképzavar a legkevésbé, a fokozott teljesítménykényszer pedig a leginkább a jellemző. Az újabb epidemiológai vizsgálatok számadatai kisebb szórást mutattak: az evészavarok esetében a korábbi 15–62% helyett 20–25%, amenorrhoea esetében 3,4–66% helyett 25–30%, az osteoporosisnál 2–20% prevalencia igazolódott. Az atlétatriász új értelmezést nyert: a tünetek közül az evészavar és a következményes menstruációs panasz együttes előfordulása szignifikáns.Következtetések:Közismert tény a túlzott testedzés és az evészavar közötti szoros korreláció: az evészavarok diagnosztikus feltételrendszerében alapvető követelményként szerepel a súlycsökkentő manőverként használt túlzott testedzés. Fordítva is igaz: a sportolók körében magas (23–25%) az evészavarok előfordulási gyakorisága, ahol a szomatikus szövődmények szerepe egyre fontosabb.