A tanulmány célja, hogy – szakítva a neoklasszikus Solow-modell zárt gazdaságokra tett feltevésével – egy olyan elméleti modellkeretet alakítson ki, amely számol az agglomerációs előnyökből fakadó külső növekvő mérethozadék, valamint a termelési tényezők szabad áramlásának lehetőségével, így pontosabb és részletesebb előrejelzéseket képes adni a regionális növekedést befolyásoló tényezők hatásirányairól. A vázolt modellkereten alapuló regressziós becslések eredményei szerint Magyarországon az urbanizáltság korai szintje, a népességnövekedés és a foglalkoztatás szektorális átrétegződése hosszú távon hozzájárul az urbanizált térségek fejlődéséhez. A vizsgálat eredményei a feltételes konvergencia hipotézisét is megerősítették. A becsült konvergencia-ütem magasabb, mint az országos keresztmetszeti vizsgálatok során kapott 2%-os érték. Az eredmények a modellspecifikáció változására robusztusak.