Az értekezés az udmurt nyelv evidenciálisrendszerének kortárs nyelvi anyagra épülő funkcionális-tipológiai szempontú leírása. Az értekezés vizsgálja a rendszer elemeinek összefüggéseit az evidencialitással kapcsolatban álló szemantikai és grammatikai kategóriákkal, továbbá a rendszer elemeinek egymáshoz való viszonyát is. Az evidencialitás az információ forrásának és típusának nyelvi jelölése (Aikhenvald 2004). Az információforrás kifejezésének vizsgálata az utóbbi évtizedekben népszerű kutatási téma a nyelvészet különböző területein. Az uráli nyelvek és ezen belül az udmurt nyelv evidencialitása több újabb tipológiai munkában is helyet kapott (Skribnik–Kehayov 2018, Tamm et al. 2018), ezek a leírások ugyanakkor a korábbi szakirodalom megállapításaira támaszkodnak. Kifejezetten az udmurt nyelvet a középpontba helyező, átfogó munka a témában az utóbbi időben nem született, és a legjelentősebbnek tekinthető leírás (Siegl 2004-es munkája), melyre a fenti munkák is támaszkodnak, csaknem húsz évvel ezelőtt íródott. Ez idő óta nem csupán az evidencialitás funkcionális, szemantikai és formai sajátosságairól alkotott ismereteink bővültek, hanem, elsősorban az internet adta lehetőségeknek és a nemzetközi kutatói ösztöndíjprogramoknak köszönhetően, az udmurt nyelv is „hozzáférhetőbbé” vált. Ennélfogva lehetőség nyílik arra, hogy az udmurt nyelv evidencialitását változatos és jelenkori nyelvi anyagon vizsgáljuk a tipológia újabb megállapításainak figyelembevételével.