Az Orosz Föderáció területén belül beszélt finnugor nyelvek körében nem született még olyan tudományos munka, amely szociopragmatikai szempontból közelíti meg ezeket a nyelveket. Jelen disszertációnak az egyik legfőbb célja az, hogy ezen változtasson, és az udmurt nyelv is figyelmet kapjon a nyelvészet ezen ágán belül. A szociopragmatikán belül az udvariasságkutatás lett a disszertáció témája. Ez nemcsak népszerű kutatási területe a szociopragmatikának, hanem nagyon fontos a mindennapi kommunikáció szempontjából, gondoljunk csak arra, hogy az udvariasság jelen van már a megfelelő köszönési forma kiválasztásakor is, valamint sok nyelvben a tegezés és a magázás hatással van arra, hogy az ige melyik alakját használjuk a mondatban. A kutatás célcsoportja az Udmurt Állami Egyetem Udmurt Nyelvészeti, Finnugrisztikai és Újságírás Intézetének alapképzésben tanuló udmurt diákjai voltak. Eredetileg mindkét nem képviselőit szerettem volna bevonni a kutatássomba, azonban az ottani hallgatók túlnyomó többsége nő, a férfi hallgatók száma annyira alacsony, hogy az eredmények nem lettek volna relevánsnak tekinthetők. Ezért a vizsgálat csak a női adatközlők válaszaira koncentrált. A kutatás során négy beszédcselekvést vizsgáltam: a bocsánatkérést, a nemleges választ, a bókra adott választ és a kérést. Mivel a kutatásom szociopragmatikai jellegű, így arra voltam kíváncsi, hogy a beszélők milyen stratégiákat, illetve stratégiakombinációkat alkalmaznak a beszédükben. Minden beszédcselekvés esetében a DCT kérdőívemre kapott válaszokat kvantitatív jellegű vizsgálatnak vetettem alá, megfigyeltem, hogy melyek voltak a leggyakrabban használt stratégiák és stratégiakombinációk és a leggyakoribbakat glosszált példákkal is szemléltetem a tanulmányban. Ezenfelül, mivel a kutatásom központjában álló két beszédcselekvés (a bocsánatkérés és a nemleges válasz) nagyon hasonlít egymásra, így arra is kíváncsi voltam, hogy ezeknek az értékelési rendszerét össze lehet-e vonni egy értékelési rendszerbe, hogy ezáltal átfogóbb képet kaphassunk róluk. Ez sikeresen meg is történt, és az eredmények már az új rendszer szerint lettek elemezve. A leggyakrabban használt stratégiákat és stratégiakombinációkat nem csak listáztam, de arra is próbáltam választ keresni, hogy mi lehet a használatuk mögött álló logika, illetve azokban az esetekben, amelyekben valamiféle ellentmondás merült fel, próbáltam azt feloldani. Az udmurtok esetében jelentős szerepet kapott a szerénység, valamint az összetartozás kifejezése. Mivel az udmurt nyelv egy oroszországi kisebbségi nyelv, így arra is kíváncsi voltam, hogy a beszélők használnak-e a beszédükben orosz eredetű udvariassággal összefüggésbe hozható kifejezéseket. Volt példa ilyen jellegű kölcsönzésre, azonban előfordulása helyzetspecifikus volt. A kutatás nem merült ki a stratégiák és stratégiakombinációk vizsgálatában, hanem ezen túlmenően arra is figyelmet fordítottam, hogy milyen grammatikai szerkezeteket használnak a beszélők ezekben a szituációkban. Két olyan nyelvtani szerkezetet is találtam, amelyeknek a használata specifikus az udmurt nyelvben: a második múlt idő (amely evidenciális jelentéstartalommal bír), valamint az utasítások kéréssé való enyhítése egy olyan segédige használatával, amelynek a jelentése semmilyen udvariassággal összefüggésbe hozható jelentéstartalommal sem bír. A disszertáció olyan szemszögből vizsgálja az udmurt nyelvet, amilyenre korábban még nem volt példa az udmurt nyelv kutatásában, és egy olyan alapot fektet le, ami további hasonló kutatások alapját képezhetik akár az udmurt, akár más Oroszországban beszélt kisebb finnugor nyelv esetén. A kutatás ettől a ponttól sok különböző irányba folytatódhat: lehet vizsgálni hasonló korú férfi adatközlők nyelvhasználatát és össze lehet vetni azt a disszertáció eredményeivel, lehetőség van más korosztályba tartozó beszélők nyelvhasználatának a vizsgálatára, további beszédcselekvéseket lehet bevonni a kutatásba, vagy vizsgálni lehet az online nyelvhasználatot a közösségi média felületein. A kutatás folytatása már meg is kezdődött egy Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíj keretein belül. Abban a kutatásban first-order udvariasságkutatást végzek, ami azt jelenti, hogy anyanyelvi beszélők bevonásával próbálok jobb rálátást nyerni arra, hogy mi számít udvariasnak az anyanyelvükben.