Pár tucat év csak néhány pillanat az emberiség történelmében, ennyi ideje használhatjuk a számítógépet és az internetet magánemberként. Néhány másodperc pedig egy ember életének parányi töredéke, de ennyi idő alatt is több száz digitális eszközt adnak el a világon, az internetre több ezer új fotót, videót töltenek fel a világháló felhasználói, több százezer keresést indítanak, és e-mailek millióit küldik el. Bár néhányan eleinte megpróbáltak ellenállni, ilyen adatok mellett ma már fel sem merülhet, hogy a digitális technológia ne legyen hatással az oktatásra. Az viszont már korántsem egyértelmű, hogy ez a hatás milyen mértékű, hogy mi és hogyan változik meg a tanítási-tanulási folyamatban az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) köszönhetően. A bonyolult kérdéskör számtalan irányból vizsgálható. A gazdasági szempontoktól kezdve az egészségügyi következményekig, az oktatáspolitikai dokumentumokban rögzített követelményektől a szülői elvárások számbavételéig jó néhány nézőpont elképzelhető. Jelen kötet tanulmányai elsősorban a tanárok szemszögéből tekintenek a kérdéskörre, a XXI. század pedagógusainak megváltozott helyzetét vizsgálják. Azt elemzik, hogyan változott a közoktatási intézményekben dolgozók attitűdje az új technológia használatával kapcsolatban, milyen okok, tényezők bújnak meg a használat vagy az elutasítás mögött. Vajon szervesen beépültek a különböző digitális eszközök, szoftverek az oktatási folyamatba vagy csak békésen meghúzódnak a hagyományos módszerek és a tábla-kréta páros árnyékban?