A tanulmány a mesélés, meseolvasás és mesehallgatás témáját járja körül, amely a digitális világ adta lehetőségeket vibráló képekre cserélnek. A 21. század pedagógusainak adott minden eszköz, tudás ahhoz, hogy meghatározott körülmények között a gyermekek fejlődését támogatni tudják. E tanulmány szeretné felhívni a figyelmet a meseolvasás és mesehallgatás fontosságán keresztül az olvasóvá nevelés helyes folyamatára. A romániai óvodapedagógusok a Koragyermekkori nevelés curriculum elnevezésű hivatalos nemzeti alaptanterv szerint látják el feladataikat, mely dokumentum tartalmazza azt is, hogy hogyan tervezzék és szervezzék tevékenységeiket az óvodában. Egy országos projekt keretein belül az óvodákban kötelező minden nap mesélni a gyermekeknek, hiszen az olvasást a legjobban nevelő tanulási tevékenységként tartjuk számon. A tanulmányban összehasonlítom a meseolvasást, mesehallgatást a számítógéppel oktatással; a gyermek belső képalkotásának képességét a képernyőkön keresztül kész képekkel; illetve azok fejlesztő és romboló hatásait. Ezáltal keresem a választ arra a kérdésre, hogy új módszerek kellenek-e ahhoz, hogy a mai „kütyüvilág” nemzedékét élményben részesítsük, vagy maradjunk a hagyományos módszereknél, és ezekkel közvetítsük a hagyományos értékeinket.

The study explores the theme of storytelling, reading, and listening to stories, which the digital world exchangesfor vibrant images. Educators of the 21st century have all the tools and knowledge to support children’sdevelopment under specific conditions. The study aims to emphasize the importance of reading andlistening to stories in the correct process of educating readers. For educators in Romania, there is the Koragyermekkorinevelés, an official curriculum that provides information on how to plan and organize activitiesin kindergarten. As part of a national project, kindergarten teachers are required to tell stories to childrenevery day, as reading is considered the most educative learning activity. In the study, I compare reading andlistening to stories with computer-assisted education; the child’s ability to imagine with received imagesthrough screens; as well as the developmental effects compared to destructive ones. Thus, I attempt to findan answer to the question: do we need new methods to enrich the experiences of the current “gadget world”generation, or should we stick to traditional methods through which we convey our traditional values?