A környezeti, társadalmi és gazdasági rendszerek fenntarthatóságának szavatolása jelentős kihívás elé állítja korunk társadalmát. A klímaváltozás mérséklésére 2016-ban megkötött párizsi egyezmény vagy az ENSZ által tágabban értelmezett környezeti és társadalmi feszültségek kezelésére 2015-ben definiált Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) mind azt igazolják, hogy a kérdéskör napjainkra megkerülhetetlenné vált. A disszertáció célja, hogy vállalati keretek között megbecsülje a fenntarthatóságért tett lépések gazdasági hatásait. Az érintett elmélet szerint ahhoz, hogy a vállalkozások elérjék céljaikat, figyelemmel kell legyenek az érintettjeik széles körére, így a vevőikre, munkavállalóikra, helyi közösségekre, a tulajdonsokra vagy éppen a környezetre. A „trade-off” hipotézis pártfogói viszont azzal érvelnek, hogy a vállalatok ilyen jellegű erőfeszítései nem térülnek meg, éppen ellenkezőleg, többletköltséget eredményeznek az externáliák internalizálása okán. A fenntarthatóság kérdésköre valamennyi érintett szempontjából vizsgálható, azonban a disszertáció a részvényesekre összpontosít, és a következő kérdést veti fel: lehetéséges-e fenntartható vállalati gyakorlatokkal növelni az eredményességet? Másképpen fogalmazva, érvényre juthat-e a nemzetközi szakirodalomban gyakorta hangoztatott „doing well while doing good” koncepció? Amennyiben igen, akkor a befektetők mint befolyásos érintettek, jelentősen hozzájárulhatnak a fenntartható gazdasági növekedéshez. A fenntarthatóság részvényesi hozzáadott értékre gyakorolt hatását számos módon lehet vizsgálni. Az elemzés kiterjedhet a számviteli jövedelemezőségre, majd arra a kérdésre, hogy miképpen árazzák a piacok a fenntarthatóságot; végül meghatározható a befektetők kockázattal korrigált esetleges többlethozama. A disszertáció ez utóbbit kívánja górcső alá venni. A befektetési szakirodalomban az ESG a vállalatok környezeti, társadalmi és vállalatirányítási jellemzőit testesíti meg. A gyakorlatban számos ESG-tudatos befektetési stratégia létezik a kizáró szűréstől a részvényesek közvetlen részvételéig. Az értékezés ezek közül kettőre koncentrál, az ESG integrált alapú megközelítésére és az ESG-tematikájú befektetésekre. Az ESG integráció rendkívül népszerű, hiszen az ekképpen kezelt globális összvagyon meghaladja a 17.500 milliárd dollárt, míg a tematikus befektetések az elmúlt 6 évben az összes stratégia közül a legnagyobb, 1.200 százalékos növekedést produkálták. Az integrált ESG megközelítés E, S és G minősítésekre támaszkodik, és minden vállalkozás a következő portfóliók valamelyikébe sorolható: vezetők (leaders), követők (followers), lemaradók (loungers), leszakadók (laggards) és nem minősítettek (not rated). A tematikus portfóliók SDG-kel kapcsolatos kihívásokra összpontosítanak. A vízhiány kezelése, az idősödő társadalom, a kiberbiztonság egy-egy példáját jelentik az E, S és G megatrendekbe (MT) sorolt kilenc elemzett befektetési témának. Módszertani szempontból a disszertáció a faktorportfóliók technikáját alkalmazza; jelen esetben az ESG portfóliókban szereplő részvények súlyai és hozamai kibővített Fama-MacBeth keresztmetszeti regressziókból származnak. A portfólióösszeállítás összesen 100 különféle befektetési stílus, iparág és ország zavaró másodlagos hatását szűri ki. Az elemzett adatbázis nagyságára jellemző, hogy több, mint 15 millió adatpontot tartalmaz. A hozamok idősoros elemzése Fama-French (FF) jobb oldali megközelítését (RHS) alkalmazza, amely egyszerre képes teljesítményértékelésre és az ESG mint esetleges új faktor azonosítására. Az értékezés számos módon járul hozzá a fenntarthatóság pénzügyi szakirodalmához. Mindenekelőtt – a szerző legjobb tudomása szerint – a befektetési szakirodalomban korábban még nem alkalmazták az érintett elmélet „szervezeti” és „globális” fenntarthatóságot megkülönböztető elméleti koncepcióját. Ezenkívül, a disszertáció ismerteti a megatrend koncepciót, illetve a részvénykiválasztás folyamatába integrálja a jelzéselméletet. A megatrendkitettség mérésére innovatív matematikai formulát vezet be. Az RHS megközelítés alkalmazása ugyancsak újdonság az ESG területén. Az ESG-tematikájú befektetések jelenleg még alulkutatottak, lévén, hogy újkeletűek. Végül, az adatbázis egyedi és széleskörű, ami alkalmassá teszi az ESG tiszta teljesítményének a megragadására. Az empirikus elemzés több figyelemre méltó eredménnyel szolgál. Hosszabb távon a vezető ESG és a tematikus portfóliókba történő befektetésekkel legalább a kockázatoknak megfelelő hozamot lehetett realizálni. Az ESG integráció során invertált U kapcsolat tapasztalható, vagyis érvényesült a csökkenő hozadék elve. Az exogén sokként értelmezhető COVID-19 járvány alatt azonban nem nyert bizonyítást a minőségbe menekülés elve, ami ellentétes a szakirodalom megállapításaival. Végezetül, az eredmények nem igazolták vissza az ESG új faktorként történő alkalmazhatóságát a FF faktormodellekben. Az értekezés alapján az alábbi gyakorlati következtetések tehetők. A befektetők hozzájárulhatnak az SDG-k teljesüléséhez, anélkül, hogy elesnének a vállalt kockázatoknak megfelelő hozamtól. Hozzávetőlegesen 50 bázispontos tranzakciós költséghányadig nincs hozamáldozat, vagyis a befektetők oldaláról jogos igény jelentkezik a költségek csökkentésére. A tematikus befektetések összhangban vannak az EU Taxonómia rendeletével. A faktor portfóliók ESG indexként alkalmazhatók, azaz a segítségükkel – összhangban az SFDR elvárásaival – felmérhetővé válnak a fenntarthatósági szempontok hozamokra gyakorolt hatásai. Végezetül, az ESG nem csodaszer kedvezőtlen piaci körülmények között; vagyis érdemes lehet más stratégiákkal kombinálni.