Jelen disszertáció célja az állam finanszírozói szerepének feltárása a startup ökoszisztémában, különös tekintettel a magyar startup ökoszisztémára. A téma feldolgozását a startup ökoszisztéma fogalmának meghatározásával és az ökoszisztéma tagjainak holisztikus áttekintésével kezdem. Ezt négy jelentős tanulmány követi, melyekben a magyar startup ökoszisztéma és az állami kockázati tőkefinanszírozás szerepét tárom fel világ és magyar viszonylatban egyaránt. Az első kutatási fejezetben a magyar startupperek és az ökoszisztéma fő tulajdonságait mutatom be kérdőív alapú adatgyűjtés és statisztikai elemzés alapján. Az eredményeket összehasonlítottam a V4-országokban végzett hasonló startup ökoszisztémát vizsgáló kutatásokkal. A kutatás főbb eredményei az alábbiak: 1. A magyar startupperek hasonló demográfiai jellemzőkkel bírnak, mint a többi V4 országbeli társaik, ugyanakkor valamivel magasabb végzettséggel rendelkeznek. Számos hasonlóság mutatkozik a magyar startup ökoszisztéma és a V4 országok startup ökoszisztémája között a következők mentén: a. a startupok fővárosi koncentrációja, b. a sikertelen startup vállalkozásban már közreműködő alapítók százalékos aránya, c. a startupok külföldi piacokra való belépési szándéka, d. a startup finanszírozási forrásai és a startupok mérete az alkalmazottak számát tekintve. 2. A magyar startup ökoszisztéma tagjai értékelték a hazai ökoszisztéma tulajdonságait azok fontossága és erőssége szempontjából. Szerintük a legfontosabb jellemzők erőssége többnyire közepes (elfogadható): a. közepesre értékelt a finanszírozáshoz való hozzáférés, megfelelően képzett munkaerőhöz való hozzáférés és az ökoszisztéma tagjai közötti együttműködési hajlandóság b. gyengének tartják a sikertelen startup után való újrakezdés lehetőségét. Eközben a legkevésbé fontos jellemzők tekintetében az ökoszisztéma értékelése a legerősebb: co-working irodaterek jelenléte, startup versenyek és társasági események, mint a „meetup” találkozók vagy networking események. A startupperek a finanszírozáshoz való hozzáférést a magyar piacon szignifikánsan gyengébbnek ítélték, mint az inkubátorok és akcelerátorok. A közösségi irodák képviselői szignifikánsan magasabbra értékelték a közösségi irodák fontosságát, mint az startupperek. A második kutatási fejezet szisztematikus kvalitatív szakirodalmi összefoglaló módszertannal elemezte az állami kockázati tőke kutatási területét. A fejezet főbb eredményei az alábbiak: 3. A kutatási területen két fő kutatási irány figyelhető meg: az állami beavatkozás okának vizsgálata és az állami beavatkozás hatásainak feltárása. 2008 után ez utóbbi kutatási irányzat vált dominánssá a szakirodalomban, mivel a figyelem arra terelődött, hogy a különböző kormányok miként reagálnak a pénzügyi válságra. A tisztán állami kockázati tőke (közvetlen beavatkozás) hatása igen vitatott téma a szakirodalomban, míg a megállapítások földrajzi területenként eltérőek. Noha az EU-ban nem bizonyult hatékonynak, az Egyesült Államok, Thaiföld, Izrael és Dél-Korea földrajzi területeire vonatkozó kutatások ennek ellenkezőjét bizonyítják. Az állami-privát szektor között létrejött kockázati tőkés partnerségeket általában hatékonynak tekintik, kivéve a közép-kelet-európai régiót, ahol e programok kivitelezése sok kritikát kapott. Az inkubációs fázisú cégek állami támogatását inkubátorok és üzleti angyalok közreműködésével jellemzően dicsérték a szerzők, az állami intervenciót leginkább ezen ágazatokban találták indokoltnak. 4. Az állami kockázati tőkeprogramok kutatói a következő ajánlásokat fogalmazták meg. (1) Az állami kockázati tőkeprogramoknak nem szabad versenyezniük egymással, (2) elszámoltathatóaknak kell lenniük, (3) támogatniuk kell a céltársaságokat az egész életciklusuk alatt, (4) közvetett ösztönzőket kell alkalmazni a privát kockázati tőkések motiválására, (5) a kormánynak a vállalkozók oktatására kell összpontosítania a piac keresleti oldalának javítása érdekében, és (6) hagyniuk kell, hogy regionális intézmények intézzék a regionális fejlesztésre szánt források elosztását. A harmadik kutatási fejezetben a hazai direkt és indirekt állami beavatkozásokat vizsgálom egyrészt a hazai szakirodalomra támaszkodva, másrészt pedig nyilvános adatokat elemezve. Összehasonlítom, hogy követte-e a Jeremie program hazai kivitelezése az előző fejezetben felsorolt ajánlásokat. 5. A magyar kormány a Jeremie program révén közvetett beavatkozást alkalmazott a hazai kockázati tőkepiacon. A program növelte a rendelkezésre álló kockázati tőkekínálatot, és segített a piac élénkítésében a 2008-as válság után, de kivitelezését a kutatók élesen kritizálták. A program nem érte el sem a regionális fejlesztéssel, sem a korai stádiumban lévő, a finanszírozásra leginkább rászoruló vállalatok támogatásával kapcsolatos célját. Kritizálták az alapkezelő társaságok kiválasztási folyamatát, valamint a kockázati tőkebefektetők által a céltársaságokban megszerzett többségi részesedést is. Kimutatták, hogy a program során végrehajtott befektetések kevésbé voltak hatékonyak a céltársaságok növekedésének elősegítésében, mint a közvetlen állami kockázati tőkebefektetések. Ezen kívül a program nem követte a legjobb nemzetközi gyakorlatokat. 6. A magyar állam közvetlen beavatkozást alkalmazott különböző alapkezelő társaságai és alapjai révén. A beavatkozás eredeti célja a tőkefinanszírozási rés betöltése volt az életciklus legkorábbi szakaszában, ahol a privát kockázati tőkebefektetők vonakodtak befektetni. Ezt később kiegészítették olyan nemzetstratégiai célokkal, mint a regionális fejlesztés és az egyéb pozitív externáliákat generáló vállalatok támogatása. A közelmúltban az állam közvetlen kockázati tőkés intervenciója elkezdte elősegíteni a COVID-19 járvány hazai vállalatokra gyakorolt negatív hatásainak enyhítését. A negyedik kutatási fejezetben valós idejű verbális protokoll elemzés módszertan alkalmazásával vizsgáltam az állami kockázati tőkések befektetési preferenciáit. A főbb eredmények az alábbiak: 7. A potenciális befektetési céltársaságok üzleti terveinek elemzésekor az állami kockázati tőkebefektetők leginkább a céltársaság pénzügyi számait értékelik a társaság életszakaszától függetlenül. Az inkubációs fázisú üzleti tervek elemzésekor az angyalbefektetők preferenciáihoz hasonlóan a pénzügyi jellemzőket a menedzsment csapat képességeivel egészítik ki, mint a legmagasabbra értékelt kiválasztási jellemző. A magvető és növekedési stádiumban lévő vállalatok esetében a pénzügyi, majd a piachoz kapcsolódó tulajdonságokat értékelik a legjobban, míg a privát kockázati tőkések esetében ez fordítva van. Ez nagy valószínűséggel annak a magas szintű állami felügyeletnek a következménye, amely a társaság működését kontrollálja, mely miatt bizonyos pénzügyi követelményeket szem előtt kell tartaniuk a befektetések kiválasztásakor. Az is bizonyításra került, hogy az állami kockázati tőkebefektetők nagy hangsúlyt fektetnek a céltársaság termékének vagy szolgáltatásának innovációs értékére, mely hangsúly az inkubációs szakaszban bizonyult a legnagyobbnak. 8. Az állami kockázati tőkebefektetők igen kritikusan fogadják a beérkezett üzleti terveket. A startupok üzleti terveit élesen kritizálták az innovációs érték, a vezetőség motivációjának és elkötelezettségének hiánya, illetve a gyenge piacelemzés és a megalapozatlan pénzügyi előrejelzések miatt.