• Publicationsclose
• Research softwareclose
• Other research productsclose
• Open Access close
• HU close
• Corvinus University of Budapest close

A humánerőforrás-menedzsment (HRM) és az információs technológia (IT) által támogatott oktatás és képzés még soha nem állt egymáshoz olyan közel, mint napjainkban. Egy ideje a tudósok mindkét területen felfedezték azok kölcsönös függőségét. Egyre több publikáció foglalkozik a lehetséges kölcsönhatásokkal és az együttműködés lehetőségeivel. Ez sok izgalmas új kérdéshez és modellek, illetve elméletek kereséséhez vezetett, amelyek minden területre érvényesek, és szilárd alapot alkotnak a kutatók közötti együttműködéshez. Továbbá, tekintve e multidiszciplináris téma alapvető mivoltát és hatáskörét, egy ilyen célkitűzés társadalmi (élethosszig tartó tanulás) és ipari relevanciája (praktikus, használható modellek és rendszerek a mindennapi üzleti folyamatokban) lényeges, eredményei pedig alkalmasint kihatnak a társadalomra és a versenyszférára. A HR- és tudásmenedzsment (KM) által támogatott tanulási rendszerek élvonalában működve jó esélyünk van a nagyfokú nemzetközi érdeklődés felkeltésére, miközben a tudománynak is használunk azzal, hogy előremozdítjuk ezt a köztes területet egy olyan Európában, ahol a strukturális munkanélküliség komoly kockázatként következik a pénzügyi világválságból. Ahogy majd az alábbiakból kiderül, ez a kutatás erre a problémára is megoldást keres. Ezen együttműködés eredményeként kidolgozásra kerülnek egy mobilizált oktatási környezetbe helyezett innovatív munkahely-végzettség megfeleltető rendszer elméleti és tapasztalati alapjai. A tervezett rendszer használatával a hallgatók és/vagy munkavállalók a szóba jövő munkaterületek kritériumai szerint értékelhetnék szakmai tudásukat, és részletes információt kapnának tudásuk hézagjairól. Ez segítene nekik tanulási céljaik meghatározásában, hogy megvagy visszaszerezzenek egy-egy állást.

This thesis research explores how ideals about contemporary parenting shape parental time perceptions and the parental mediation of technology use. Previous literature demonstrates the changes of parenting that primarily concern the intensification, especially the extension and social inflation of the parental role. This parenting cultural script – namely, intensive parenting – provides the theoretical framework for this research. This study proposes that the patterns of parental time – especially the diverse approaches to quality time – and parental mediation of technology usage reflect contemporary parenting ideals. The inquiry intends to uncover the gender and social class differences in these parenting practices. Moreover, it aims to integrate the teenager’s voice into the debate about parental time and compare the parents‘ and children’s perspectives on their time together. The research utilizes a mixed-methods research approach. The quantitative part is based on data from a representative Hungarian quantitative survey – conducted in 2017 – including parent-child dyads. Additionally, the qualitative sample consists of 24 semi-structured interviews with parents of 12–16-year-old teenagers in Hungary in 2019. The study employs an explanatory sequential research design, where quantitative data dominate the analysis and the qualitative part provides more nuanced explanations. First, multivariate analyses were conducted using binary logistic regression models to analyse how diverse aspects of quality time and parental mediation relate to the subjective quality of parenting. The qualitative part of this study draws on thematic analysis following the definition of Braun and Clark (2006). The main findings of the thesis research can be summarized as follows: • The intensive parenting ideal shapes parental time in the way that spontaneous, focused time is highly appreciated among Hungarian parents and teenage children as well, while cultivating children’s talent does not comprise part of spending quality time with children. Enrichment activities might be counterproductive in terms of the subjective quality of parenting since they might result in conflict with teenagers who are striving for autonomy. • With regard to parental mediation and following the norms of intensive parenting, parents typically use a high level of control and a conscious mediation – with active mediation the desired form – and provide alternative and enriching programs to screen time to protect their children from harm and cultivate their development while fostering their autonomy and independence. However, restriction digital media use contradicts contemporary parenting values, since it does not enable self-regulation and discussions and threatens the child’s agency. Some patterns of active mediation that also reflected the features of intensive parenting were identified – such as the provision of expert guidance or constant negotiations. • Parents’ educational and income level and (typically in connection with these) their digital literacy and beliefs about technology significantly determine how they navigate their children’s technology use and the amount and quality of time they spend together. This study highlights the relevance of intensive parenting ideals among more educated and wealthier parents. The diverse results of spending parental time on weekend time according to social status point to the greater time deficit of lower status parents and the high expectations of parenting among higher status parents. The results of this thesis indicate that these practices are resource-demanding fields of parenting, and competencies and resources are unequally divided according to the social status of parents. • The findings show evidence that these practices are primarily maternal responsibilities – in other words, the high standard of intensive parenting involves mothers to a greater extent. Consequently, mothers are more concerned with the responsibility of parenting –for instance, with spending enough and sufficient (focused) time with their children and mediating – especially controlling – their media use. • The findings highlight the important features of quality time with adolescents – the latter value the attention they get from parents and no rushing of parental time. The teenagers’ different perception of time also underlines how much social expectations influence parenting behaviours.

A gazdaság és a kommunikáció kapcsolódásainak értelmezése Luhmann rendszerelméletével, a kommunikációelmélet participációs felfogásával, gazdaságtudományi nézőpontokkal, és szaknyelvészeti specifikumokkal összefüggő aspektusok konsziderációjával valósult meg. A rendszerelmélet szempontjából a gazdaság társadalmi beágyazódása hangsúlyos, amely a társadalmi-gazdasági problémák komplex elemzéséhez járul hozzá, a funkcionálisan elkülönült részrendszerek aspektusából. A problémakezelés a participációs elmélet felfogásában az ágensek felkészültségeit előfeltételezi, amelynek legelemibb alkotórésze a nyelvismeret. A nyelv a rendszerelmélet perspektívájából a kommunikációs médiumok nélkülözhetetlen formája, míg a participációs elméletben az intézmények egyik megjelenési formája, ahol a szignifikáció a jel (mint szignifikáns) és a jelölet (mint szignifikátum) összekapcsolódásával realizálódik. A gazdasági szaknyelvi szignifikáció a szaknyelvi specifikumoknak, a szaknyelvi kommunikáció megvalósulási szintjeinek, vagy a szókincs sajátosságoknak a konstrukciója. A gazdasági szaknyelvi terminusok interpretációjához az ekvivalenciaelemzés módszere alkalmazható, a terminushoz tartozó definíciók fogalmi jegyeinek összehasonlításával. A legalapvetőbb gazdasági terminus az ár, amely a participációs elmélet intézményi felfogásában a gazdasági szignifikáció része, azaz a jószág (mint szignifikáns) és az ár (mint szignifikátum) összekapcsolódása. Rendszerelméleti megközelítésben az ár a piaci szereplők másodlagos megfigyelésének eszköze, amelynek változása a bizalom függvényében inflációt vagy deflációt indukálhat. Az árváltozás méréséhez az árindexet alkalmazzák, terminológiai ekvivalenciaelemzése rámutat a nemzeti szinten alkalmazott típusainak eltéréseire. Az ár terminushoz hasonlóan, az adózási terminusok is tanulmányozhatók, annak érdekében, hogy a nemzetközi értelmezési különbségek explicit megmutatkozzanak (például a környezetvédelmi termékdíj esetében). A gazdasági kommunikáció fogalomalapú elemzése alapján megállapítható, hogy gyűjtőfogalomként értelmezhető, amelyen belül makrószinten a globális, míg mikró szinten a vállalati (ezen belül a pénzügyi) gazdasági kommunikáció és a gazdasági tömegkommunikáció domének határolhatók el. A doménekhez a gazdasági növekedéssel vagy az árral összefüggő, részrendszerenként strukturált témák, és szervezetek rendelhetők. A domének a problémakezelés színtereinek tekinthetők, a globális gazdasági kommunikáció színterén a gazdasági növekedéssel összefüggő ökológiai és társadalmi problémák az indikátorokkal mért adatok tükrében konkretizálódnak. A problémák a problémaidentifikáció és -megoldás fázisaiban, a funkcionális részrendszerek kommunikációs médiumát figyelembe véve definiálhatók. Az ökológiai és a társadalmi problémák gazdasági vonatkozásai rámutatnak arra, hogy mely kompetens tudásközösségek közreműködése elengedhetetlen a problémaeliminálás érdekében. Az elemzés a modern társadalomban fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek meghatározásához járul hozzá.

Az értekezés témája a magyarországi közfinanszírozott kórházak stratégiai alkalmazkodása a változó környezethez. A vizsgált időszak 2000-2009., az elemszám 12-135 közötti. A dolgozatban feldolgozott kérdéskör középpontjában az aktív fekvőbeteg szakellátást nyújtó kórházak, mint komplex szervezetek állnak. A kórházszektor a magyar egészségügyi ellátórendszerben központi helyet foglal el (évente a GDP 1,7-1,9 %-át használja fel), az orvosegyetemek és nagyobb kórházak egyfajta technológiai és tudás-centrumként működnek, koncentrálva a modern technológia és az orvos-specialisták túlnyomó részét. A külső és belső környezeti tényezők gyors változása megfelelő rugalmas szervezeti alkalmazkodást követel meg az egészségügyi intézményektől. A kontingencia elmélet alapján az intézmények alkalmazkodása nem determinisztikus a környezet változásának függvényében. Az intézmények vezetőinek (tulajdonosainak) módjában áll valódi stratégiai alternatívák között választani.

A kertészeti ágazatokban a termesztés összetettségéből és sajátosságaiból adódóan fokozott az igény a talajfolyamatoknak a növény vegetációs fázisaival összhangban történő szabályozhatósága iránt. A hatékony irányítás feltételezi a talaj, gyökérrögzítő közeg azon tulajdonságainak ismeretét, amelyek jellemzik a különböző hatások előidézte állapotváltozását – az érzékenységét és (érzéketlenségét =) pufferképességét. Kutatómunkám természetes eredetű szerves és ásványi anyagok sav-bázis pufferképességének megismerésére, jól definiált paramétereken alapuló kvantitatív értékelésére, a kémhatásváltozás prognosztizálhatóságának és a szabályozás lehetőségeinek elemzésére irányult. Meghatároztam felláp és síkláptőzegek, továbbá kókuszrost, eltérő érlelésű szerves trágyák, komposztok és azok alapanyagának, valamint az időszakosan felszínre jutó vagy talajtakaróként oda juttatott avar és zúzott szalma sav-bázis pufferkapacitását jellemző paramétereket. Az ásványi anyagok közül a vizsgálatokba folyami homokot, kőzetgyapotot, égetett agyagkavicsot, perlitet, duzzasztott perlitet, kaolint, bentonitot, nátrium bentonitot, humuszos bentonitot, vermikulitot, különböző szemcseméretű zeolitot, valamint alunitot vontam be. A savas és lúgos terhelések modellezésével vizsgáltam a kezelések nagysága és a pH változások közötti összefüggéseket. A szerves anyagok sav-bázis titrálási görbéinek leírására lineáris függvényeket javasoltam. A tőzegek, komposztok, a felszínt borító szerves anyagok pufferképességének kvantitatív jellemzésére a lineáris egyenletekből meghatározható érzékenységi, illetve puffer indexeket találtam alkalmasnak, meghatároztam ezeknek a mutatóknak a számszerű értékeit. Az elvégzett vizsgálatok alapján definiáltam azokat a paramétereket, amelyekkel az ásványi anyagok sav-bázis pufferképessége jellemezhető, valamint a termesztésben is jól alkalmazhatók. A szerves és ásványi anyagok sav-bázis puffer-képességének megítélésére kategória rendszert állítottam össze. Munkám során az ásványi talajok pufferképességének vizsgálatánál alkalmazott módszert továbbfejlesztettem és alkalmassá tettem a szerves és ásványi anyagok, termesztési közegek, mesterséges talajok sav-bázis titrálási görbéinek felvételére. A pufferkapacitását jellemző paraméterek alkalmasak a pH érték szabályozásához felhasználható savanyító vagy lúgosító anyagok szükséges mennyiségének meghatározására, a kémhatás változás modellezésére. A bevizsgált szerves anyagok mintáján javaslatokat tettem a számítások elvégzésére. Elemeztem a sav-bázis pufferképesség jelentőségét a kertészeti termesztési gyakorlatban, valamint módszertani vonatkozásait kísérletek beállítása során. Megállapítottam, hogy a szerves és ásványi anyagok sav-bázis pufferképességének tanulmányozása túlmutat a kertészeti hasznosítás lehetőségein. A vizsgálatuk során feltárt összefüggések fontos törvényszerűségekre irányítják rá a figyelmet és teszik lehetővé a talajfolyamatok egzakt leírását.

Az értekezés három, gazdasági számításoknál és szimulációknál is jelentős algoritmus párhuzamos architektúrára történő újszerű alkalmazásával foglalkozik. (...)