• Other research productsclose
• 2023-2023close
• HU close
• Corvinus University of Budapest close

Kutatásom során a szállodai automatizáció egy konkrét megnyilvánulási formájaként a mobiltelefonos szállodai önkiszolgálás elfogadását tárom fel a potenciális utazók körében, tehát fogyasztói szintű vizsgálatot végzek. Elméleti megfontolásban a koronavírus felszínre hozta kutatási területemen az eddig ebben a kontextusban nem vizsgált érintésmentesség szükségességét, melyet a szakirodalom az automatizált technológiákhoz kapcsolt. Számos ponton változott a szállodai kiszolgálás során korábban megszokott interakciók megítélése, ez pedig pozitívan befolyásolhatja az újonnan már érintésmentesnek nevezett technológiák elfogadását. Kutatásommal új szemléletmóddal kívánok hozzájárulni a mobiltechnológia fogyasztói elfogadásának szakirodalmához szállodai kontextusban az önkiszolgáló technológiák és az okos hotelek elméleti szinergiáinak kiaknázásával. A korábbi kutatásokból ismert befolyásoló tényezők mellett új aspektusokat is sikerült feltárni, ezzel is bővítve a szakirodalmi tudásbázist a témakörben. Eredményeim továbbá a COVID hatásainak beépítésével nagyban hozzájárultak a kutatás elméleti és gyakorlati relevanciájának növekedéséhez. Módszertani szempontból egy összetettebb keretrendszerrel igyekszem minél több szempontot azonosítani a területen; a vegyes kutatási metódus ilyen komplex megvalósítási formája nem jellemző a területen. Doktori disszertációm primer kutatásaként többlépcsős vegyes kutatási metódust alkalmaztam, melyek időrendi és logikai sorrendje a következő volt: - STUDY 1: Online kérdőíves megkérdezés tartalomelemzése - STUDY 2: Mélyinterjúk tartalomelemzése, kvantitatív vizsgálata - STUDY 3: Online kérdőíves megkérdezés elemzése SEM módszerrel Eredményeim egyaránt hasznosak szállodai menedzsment szempontból, valamint rendelkeznek elméleti hozzáadott értékkel. A szakirodalom alapján a koronavírus negatív hatásainak mérséklésére Rahimizhian és Irani (2021) szerint a turizmus újraindulásakor létfontosságú lesz, hogy a turisztikai szolgáltatók automatizált és érintésmentes lehetőségeket kínáljanak a látogatók bizonytalanságának kezelésére. Kutatásom egyik legfontosabb kontribúciója ezzel szemben, hogy valójában nem ennyire egyértelműek a fogyasztói elvárások a kontaktusmentes szállodai kiszolgálás felé. Ugyanis még a COVID hatására fellépő magas kockázatészlelés hatására sem gondolták azt a megkérdezett potenciális utazók, hogy a személyzet és a velük való interakció zavaró tényezőként jelenne meg a COVID hatására (STUDY 2). A szállodai személyes interakciós igény ráadásul még a Z generáció esetén sem minden esetben írható fölül (STUDY 1). Sokkal inkább megjelent a vírushelyzet hatására az elkerülő stratégia (például apartmanok választása), miszerint a COVID hatására kialakult magasabb kockázatészleléssel rendelkező utazni vágyók inkább egyáltalán nem vennének igénybe szállodai szolgáltatást, ezzel minimalizálva a fertőzésveszélyt. Bár a fiatalabb korosztály a vírushelyzet időszakában nagyobb hajlandóságot mutatott az okos hotelek kipróbálására, ez a generációs különbség megszűnt a vírus feltételezett lecsengésekor meghatározott időszakra (STUDY 2). Eredményeim így logikailag sokkal inkább támogatják Kim és szerzőtársai (2021) megfontolásait; véleményük szerint a vírushelyzet alatt az érintésmentes technológiát támogató személyek a járványhelyzet lecsengése után ismét a személyes kiszolgálást preferálhatják majd. Érdekes tehát, hogy a COVID hatására nem feltétlenül fogyasztói igények mentén, hanem sokkal inkább szolgáltatói szempontok miatt lehetséges, hogy jobban terjednek majd az automatizált rendszerek a szállodai kiszolgálásban. Ugyanis számos szállodában vezettek be a vírushelyzet ideje alatt hasonló újításokat (Sharma et al., 2021), melyek használata hatékonysági előnyökkel jár, ráadásul képes választ adni a vírus hatására megnövekedett munkaerőhiány problémájára.

The expression of the Parliament is often associated with abstract concepts such as politics, democracy, or nationhood (Kapitány & Kapitány, 2002; Szabó & Oross, 2018) when instead of the literal meaning of the ‘building’, we refer to its figurative meanings. It has already been confirmed that political cartoons are rich in figurative devices (e.g., conceptual metaphor) (i.a. El Refaie, 2009) and they serve as a suitable corpus for the investigation of the figurative meaning of the Parliament. In the case of a conceptual metaphor, for instance, the Parliament (considered as a target domain) is understood via the source domain conceptually different from the target (e.g., COLOSSEUM). In that way, certain characteristic features of the source domain are mapped onto the target domain, and we are able to interpret politics, specifically the Parliament itself as the site of real, dangerous, life-or-death physical battles. All these figurative meanings can influence how we think about politics, its processes, and actors, how we argue in the case of a political problem and how we would try to solve it. The current research aims to examine how the Hungarian Parliament is visually represented in editorial cartoons and how these visual representations – through figurative conceptual devices such as conceptual metaphors and conceptual metonymies – construct the concept of the parliament. Furthermore, the thesis discusses how these cognitive devices cooperate with ironies and cultural references (such as idioms, allusions, and national symbols) which are determinant in evaluation procedures and the creation of emotional bonds between the viewer and the cartoon. In doing so, the dissertation studies the caricaturistic representations of the Parliament in three various periods (Körösényi, 2015); thus, the investigation is longitudinal (describing thirty years since 1989) and comparative. What are the novelties of the research? First, it examines Hungarian editorial cartoons in a cognitive linguistic framework, unlike this, so far Hungarian political cartoons have been discussed by historians (e.g., Tamás, 2014). Second, although the Parliament is an important concept (Kapitány & Kapitány, 2002), its figurative meaning has not been studied so widely yet. Third, it is a multimodal investigation of conceptual processes that fits into the trend of cognitive linguistic research that focuses on the cooperation of different processes. Fourth, this research examines a large data set in context where the contextual factors are limited to three types, namely idioms, allusions, and national symbols (context types are usually not defined in such concrete ways, e.g., Charteris-Black, 2011). Fifth, the dissertation applies Extended Conceptual Metaphor Theory (ECMT) (Kövecses, 2020) in practice in a larger corpus. Sixth, it is a diachronic investigation which is rare in the field of cartoon research (e.g., Frantzich, 2013) also in cognitive research, especially in multimodal research. The main results show that 1) the representation of the Parliament is strongly linked to such conceptual procedures as conceptual metonymy and conceptual metaphor. These cognitive devices are likely to cooperate with ironies and cultural references. 2) a limited number of cognitive devices (e.g., the conceptual metonymy THE PARLIAMENT STANDS FOR THE GOVERNMENT, or the conceptual metaphor THE PARLIAMENT IS A PLACE FOR PHYSICAL CONFLICT) are recurring in the corpus during the period between 1989 and 2019. However, regarding the perspectivization, content and function of these cognitive devices, it is said that the compared periods of democracy (Körösényi, 2015) show significant differences based on the diverse preferences and distribution of the cognitive devices with specific cultural references in each era. 3) the increase of more aggressive scenes emerges from the metaphoric domain of PHYSICAL CONFLICT, which goes hand in hand with a change in the use of national symbols referring to the perceived extreme nationalist content, and political slogans which are dominated by the direct elements (literal citations, showing violence overtly). An unexpected result is the detection of a shift in communication acting in the opposite direction, according to which in linguistic changes indirect processes took place (e.g., increasing use of causal type ironies), in visual processes direct changes became predominant, so for instance, violence appeared literally. In sum, the Parliament seems a permanent phenomenon throughout the years, however, this research points to its different meanings and nuances of meaning variants. So even the stability of the meaning of such a strong national symbol can be questioned.

This research investigates the manifestations of European identity construction by the political and media discourses within the depressing context of the Euro crisis and refugee crisis of the European Union (EU) in a case study country- Germany. It utilizes the main aspirations of the Social Identity Theory (SIT), which asserts that social, economic, and political processes are highly critical in forming an ‘ingroup’. In doing so, it provides a novel approach to the European studies on the nexus between the EU integration and its crises. Although the literature previously engaged in explaining the formation of European identity through the lenses of the SIT, the theoretical novel of this research comes from the fact that it will investigate the way European identity is constructed, instrumentalized, and manifested during the financial and refugee crisis, which is of critical importance for the enrichment of the discipline, since social identity is mediated by the involvement of different social comparative contexts and content. The empirical contribution of the current study accommodates the extension of the empirical body of knowledge in Germany, which has occupied a key, initial, and unique position during both crises in formulating these mechanisms to fight with the crises. This study argues that political and media discourses became a critical tool of disseminating the collective identity construction during the times of crises that posed rigid challenges to political, social, and economic processes of the EU. This is because the crises provided a viable ground for the articulations of the different manifestations of the European identity construction implying ‘what it means to be European’ due to the incremental salience of the European affairs within the public. While the crises have opened up leeway for the member states to become less Euro-centric because of the possible dramatic repercussions, identity construction, focusing on increasing the levels of commitment to ingroup for the sake of the common good of the community, may play an instrumental role in convincing European citizens to bear the dramatic consequences and costs of the crises. Therefore, an inquiry concentrating on answering how the European identity is manifested and instrumentalized in responding to and answering the crises is of critical importance. Based on such premise, this research conducts extensive qualitative frame analysis of political and media discourse at key moments of the crisis. The manifestations of the European identity construction are found to differ between two crises during the course of the analysis, which can be explained by the fact that the imperatives of the crises altered considerably. The detailed qualitative analysis of the media and political discourse covering the euro crisis found that European identity construction is manifested to be shaped in accordance with the needs of the different time frames of the crisis. Accordingly, at the political discourse level, the European identity is operationalized and instrumentalized in line with the political claims and interests of the political elites in the governance and in the opposition. The beginning of the crisis in Greece evoked little political interest and attraction in formulating immediate response since the country often was accused of being as ‘debt sinner’ ‘the guilty other of the European in-group’ and the crisis was externalized and portrayed as ‘home-made’. Yet the aggravation of the crisis necessitated to the formulation of a European-level solution that arose the concerns of political legitimization. At that point, European identity construction was vitally used as a discursive act of instrumentalization and operationalization through consolidating Germany’s commitment to the European community, which is regarded as its historical responsibility, vis a vis its historical otherness to Europe. During the refugee crisis, regardless of the political leaning and stance in respect to the crisis, the European identity construction is manifested as a tool of both internal and external othering to bolster both intra- and inter-group differentiation. It demonstrated that the pro-refugee stance adopted by the media discourses regardless of their political leanings exhibited often external othering vis a vis the in-group of the European community presented as a community of humanitarian responsibility. Therefore, they were highly converging with the pro-refugee mainstream political discourses. In this respect, the divergences between the political and media discourses manifesting the European identity construction in framing the crisis can be traced in accordance with their having whether pro-refugee or anti-refugee stances. As a sum of the findings of the analysis of both crises, the research revealed that different phases of the crises have involved different discursive practices of identity construction, thus, the first hypothesis, ‘change in the identity construction is correlated to be reflected by the social processes within the society’ is proven to be right. Although identity construction encompasses different angles as per each crisis, it has been mainly within the German understanding of the European identity. Therefore, the second hypothesis, ‘The manifestations of the European identity construction appeared differently in framing the different EU crises’ is proven to be wrong.

Azon pénzügyi intézmények, amelyek rendszerszintű jelentőségük (Systemically Important Institution – SII) miatt számíthatnak az állami védőhálóra, profitmaximalizálásuk során rendszerszinten szuboptimális döntéseket hozhatnak, mert nem veszik figyelembe a státuszukból fakadó, rendszerszinten jelentkező negatív externáliákat. Ezen intézmények kapcsán felmerülő kockázatok nem csak nemzetközi szinten, hanem az Európai Unióban és a közép-kelet európai régióban is relevánsak. Magyarországon és a régióban is vannak olyan pénzügyi intézmények, amelyek egyedi intézményi válsága a méretük vagy a más intézményekkel való összefonódásuk miatt megingathatja a pénzügyi rendszer stabilitását (az EU-s terminológiában: Other Systemically Important Institution, O-SII). Nemzetközi és nemzeti szinten is szükséges tehát mind a rendszerszinten jelentős intézményi kör minél pontosabb meghatározása, mind annak azonosítása, hogy a hozzájuk kapcsolódó kockázatok a jövőben milyen módon mérsékelhetők a leghatékonyabban. A disszertációban öt főbb kutatási kérdést vizsgálunk a rendszerszinten jelentős intézmények azonosítása és kockázatainak mérséklési lehetőségei kapcsán az Európai Unióra fókuszálva. Az EU szabályozási keretrendszerében alapvetően tagállami szinten határozták meg a tagállami felelős hatóságok az O-SII-k számára első alkalommal előírt addicionális tőkepufferek mértékeit, így releváns kérdés, hogy esetleg azonosíthatók-e eltérések az egyes tagállami csoportok hatóságai által meghatározott tőkepuffer mértékek között az egyes intézményekre vonatkozó rendszerkockázati jelentőséget is figyelembe véve (i). Az eredményeink alapján az látható, hogy az EU „új” és „régi” tagállami csoportjai vonatkozásában nem azonosítható érdemi eltérés sem a rendszerszintű jelentőséget kifejező O-SII pontszámok, sem a tagállami hatóságok által előírt O-SII tőkepufferek vonatkozásában, azaz egyik tagállami csoport sem tekinthető „szigorúbbnak” ebben a kérdéskörben. Ettől eltérően az EU „északi” és „déli” tagállami csoportjai kapcsán az látható, hogy bár a rendszerszintű jelentőséget kifejező O-SII pontszámok kapcsán szignifikáns eltérés nem azonosítható a két tagországi csoport között, az előírt O-SII tőkepufferek vonatkozásában már szignifikáns eltérés látható, az „északi” tagállamok felelős hatóságai jellemzően magasabb addicionális tőkepuffert határoznak meg, mint a „déli” tagállamok felelős hatóságai. A második kutatási kérdés arra keresi a választ, hogy mennyire tekinthető homogénnek az EU-ban azonosított O-SII-k köre (ii). Bár az O-SII-kra vonatkozó szabályozás elvileg egységes módon, egységes eszközrendszerrel – főként többlet tőke előírás alkalmazásával – próbálja kezelni ezen intézményeket, azonban érdemes megvizsgálni, hogy mennyire tekinthető homogénnek az O-SII-k csoportja. Ennek vizsgálata érdekében klaszterelemzést végzünk, hogy megvizsgáljuk az O-SII-k esetleges heterogenitását. Az elemzésünk során öt lehetséges klasztert azonosítottunk K-közép módszerrel, melyek meglehetősen heterogén képet mutatnak. Az EU-ban kialakult O-SII szabályozói keretrendszer kapcsán fontos kérdés, hogy az O-SII-k szabályozói azonosítását követően miként reagálnak a piaci szereplők az O-SII-kra vonatkozó nyilvános hatósági bejelentésekre. A harmadik és negyedik kutatási kérdés alapvetően ezt vizsgálja az O-SII listákra vonatkozó hatósági bejelentésekre (iii) és a koronavírus járvány hatására megvalósult ideiglenes tőkepuffer elengedésre vonatkozó EKB hatósági bejelentésre (iv) fókuszálva. Jelen tudomásunk szerint ilyen elemzés ez utóbbi esemény kapcsán még nem készült. Az eredményeket összefoglalva az általunk vizsgált hatósági bejelentések kapcsán az látható, hogy a közép-kelet európai, rendszerszinten jelentős bankok esetében az O-SII listára vonatkozó nyilvános tagállami hatósági bejelentéseknek inkább pozitív hatása lehetett az érintett intézmények piaci értékére, de a hatás nem igazán robosztus. Ezzel szemben a 2016-os EBA bejelentés esetében kevéssé volt kimutatható szingifikáns hatás. Végül, a koronavírus járvány hatására megvalósult ideiglenes tőkepuffer elengedésre vonatkozó, 2020. március 12-i EKB hatósági bejelentés esetében érdemi és szignifikáns negatív hatás azonosítható. Az ötödik kutatási kérdés alapvetően azt vizsgálja, hogy egy adott ország bankrendszerében milyen alternatív megközelítés adható az O-SII-k rendszerkockázati allokációjára és addicionális tőkepuffereinek meghatározására, kitérve arra is, hogy egy alternatív rendszerkockázati tőkepuffer allokáció mennyiben térne el a jelenlegi szabályozás szerinti allokációtól (v). Jelen tudomásunk szerint ilyen elemzés ez utóbbi kapcsán még nem készült. A Magyarországon aktív O-SII-k adatainak felhasználásával és az egyes intézmények Shapley értékeinek meghatározásával ismertetünk egy lehetséges alternatív gyakorlati megközelítést az O-SII-k rendszerkockázati allokációjára és addicionális tőkepuffereinek meghatározására. Az eredményeink alapján az látható, hogy az Expected Shortfall (ES) szintek csökkenésével a Shapley érték alapú rendszerkockázati allokáció koncentráltsága is mérséklődik, azaz a kiemelkedő Shapley értékű bankok esetében mérséklődik, míg az alacsonyabb Shapley értékű intézmények esetében relatív nő. A Shapley érték alapú alternatív O-SII tőkepuffer allokációs módszer a hazai rendszerszinten jelentős intézmények esetében érdemben módosítaná az intézményi szintű O-SII tőkepuffer részesedéseket, a PD eloszlás szélein, azaz a relatív alacsony és relatív magas PD-vel rendelkező O-SII-k esetében érdemi a változás. Az alacsony PD-vel rendelkező intézmények lényegesen alacsonyabb, míg a magasabb PD-vel rendelkező intézmények esetében érdemben magasabb O-SII tőkepuffer részesedés adódna a mostani szabályozói O-SII tőkepuffer elváráshoz képest.

A gazdasági és társadalmi trendek előrejelzései alapján a jövőben a munkaerőpiacra belépő fiatalok körében egyre gyakrabban merülhet fel a saját vállalkozás indításának lehetősége, sőt esetleg akár a kényszere is. A dolgozat célja ehhez a trendhez kapcsolódóan górcső alá venni a fiatalok vállalkozói hajlandóságára ható tényezőket. Melyek azok a faktorok, amelyek serkentik és melyek azok, amelyek gátolják a fiatalokat a vállalkozói létforma karrierként történő választásában? A dolgozatban széleskörű szakirodalom kerül bemutatásra a témában. Ezek jellemzően a teljes ifjúság vagy kimondottan az egyetemisták körében vizsgálta a kérdést, így a válaszadók között csak elenyésző számban voltak már ténylegesen elindult gyakorló fiatal vállalkozók. Ennek a dolgozatnak a primer kutatása kimondottan csak működő vállalkozással rendelkező fiatalokra fókuszál, így a válaszadók nem egy elképzelt esetleges vállalkozói élethelyzetről alkottak véleményt, hanem a saját megélt vállalkozói tapasztalataik alapján nyújtottak információt. Fiatalnak tekintette a kutatás a negyven éves, vagy negyven évnél fiatalabb vállalkozókat. A költségtakarékossági és praktikussági szempontok miatt a lekérdezés online történt, ami a digitális világban otthonosan mozgó fiatalok számára kényelmes válaszadási formának bizonyult. A lekérdezés 2021. április 26 és 2021 május 13 között zajlott. Az válaszadásra nyitva álló időszak alatt 264 válasz érkezett, ebből 243 darab esett a célcsoportba. Az adatfelvétel nyomán kialakult kvantitatív adatbázis az egyváltozós leíró statisztika eszközeivel, főkomponens elemzéssel és kereszttábla elemzéssel került megvizsgálásra. Külön fejezet vizsgálta mely tényezők gátolják a fiatalok vállalkozóvá válását, amelyek között egyaránt szerepelnek személyhez köthető és szervezeti-környezeti faktorok is. Igen erős a nem hatása, a férfiak inkább lesznek vállalkozók, mint a nők. A pénzügyi erőforrások hiánya szintén erős gátló tényező, csakúgy, mint a kedvezőtlennek ítélt gazdasági környezet, a kapcsolati tőke hiánya és a bukástól való félelem. A fiatalok vállalkozóvá válására serkentően ható tényezők vizsgálata alapján megállapítható, hogy a vállalkozással elérhető pénzügyi előnyök szerepe kiemelt a fiatalok vállalkozóvá válásában, a családi vállalkozói háttérrel rendelkező fiatalok esetében pedig egyértelműen kimutatható a családi példa serkentő hatása. Fontos továbbá a belső motiváció és az olyan a vállalkozói léthez kapcsolható értékek, mint a függetlenség, önállóság és szabadság. Azon fiatalok számára, akik részt vettek vállalkozásindítási, startup versenyen, a vállalkozások nem megfelelő eredményessége erősebb gátló tényezőként jelenik meg, mint azon fiatalok esetében, aki nem vettek részt ilyen programban. Az elemzés során számos tényező mentén szignifikáns eltérést tapasztaltam a fiatal férfiak és nők vállalkozásai között. A nők körében gyakoribb a KATA-s egyéni vállalkozóként való működés és kevésbé jellemző, hogy korlátolt felelősségű társaságot alapítottak, mint a férfiak esetében. A nők preferenciáját az egyéni vállalkozói működési formával szemben a tulajdonviszonyok is tükrözik, a nőkre inkább jellemző, hogy 100%-os tulajdonosai vállalkozásuknak, míg a férfiakra inkább jellemző, hogy akár 50% alatti tulajdonrésszel rendelkeznek. A nők és a férfiak közötti további különbség, hogy a nőkre inkább jellemző, hogy önállóan akartak vállalkozást indítani és a terveiket e szerint is valósították meg, míg a férfiakra inkább jellemző, hogy tulajdonostársakkal vágtak bele a cégépítésbe. A nők esetében inkább jellemző, hogy vállalkozásukat veszteségesnek, vagy nullszaldósnak ítélik, amely kitermeli a béreket és a működés költségeit, de nyereséget nem hoz, a fiatal férfiak által alapított cégekre pedig a kiemelt és a mérsékelt nyereségesség jellemző. A fiatalok vállalkozásának székhelyére vonatkozó lényeges eredmény, hogy habár a vállalkozásindítást, működtetést támogató programokban való részvételre a vállalkozás székhelyének településtípusa nincs hatással, a vállalkozásindítási, startup versenyek tekintetében a főváros dominanciája tapasztalható. A budapesti székhelyű vállalkozások alapítói nagyobb valószínűséggel vettek részt vállalkozásindítási (startup) versenyeken, mint a megyeszékhelyeken, egyéb városokban és községekben céget létrehozó fiatalok. Munkám rávilágít, hogy számos érdekes és hasznos információ még feltáratlan a fiatalok vállalkozásindítási motivációival és az őket gátló tényezőkkel kapcsolatban. Tudományos szempontból perspektivikus kutatási iránynak tartom annak vizsgálatát, hogy a feltárt függetlenség, önállóság, szabadság tényezők egyfajta nagyon erős, kiegészítő előnyei a fiatalok vállalkozás indításának, vagy önálló motiváló erővel rendelkeznek. A vizsgálathoz véleményem szerint kvalitatív, mélyinterjús módszertani eszközök illeszkednének leginkább. Feltehetően számos értékes megállapítást eredményeznének a fiatal férfiak és nők vállalkozásainak összehasonlító vizsgálatai és a vállalkozások földrajzi elhelyezkedése szerinti összevetésének célzott elemzései is.

This research examines the relationship between dynamic pricing, fair pricing perception, and willingness to buy. The theoretical contribution of this research is to provide a conceptual framework and empirical evidence for understanding the complex relationships between constructs. The study also examines the moderating effect of price position, internal reference price, price sensitivity, industrial norm, brand image on the relationship between dynamic pricing and fair pricing perception. In frame of the research, 387 undergraduate students have been surveyed about their airline ticket buying behaviour. Dynamic pricing strategies and price positions were applied as stimuli in a quasi-experimental setting. Results show that the effect of dynamic pricing strategies has a significant effect on perceived fair pricing and, through this, on the willingness to buy. It was investigated that price position moderates the association between dynamic pricing strategy with decreasing trend and fair pricing perception. In the case of a relative higher market price, this effect is stronger. The brand image is also a key concept in marketing. It has an influence on consumers attitude towards the brand and therefore effects the information the consumers select and let it or, on the other hand, filter out during the process of perception. The current study supported that the negative effects of dynamic pricing are weaker when the brand image is positive in the mind of consumers. Norms could heavily effect consumer behavior and its influence has been revealed in several studies. However, studies investigating the moderation role of industry norm in dynamic pricing context are rare. As this moderation effect was examined between the subdimensions of dynamic pricing and fair pricing perception, the outcome of the research is also novel to the literature. Limited research has been conducted on consumer perceptions of price fairness in the context of dynamic pricing. Examining the relationship between perceived price fairness and consumer purchasing propensity in the context of dynamic pricing is the purpose of the present study. The results of the study build upon prior research while also presenting contradictory findings. The findings cast light on the formation of price fairness perceptions in dynamic pricing and the influence of these perceptions on consumer purchase intent. This study contributes in two ways to the literature on price fairness. First, it combines two significant antecedents - price volatility and price change trends - with an outcome dimension, namely purchasing propensity, into a single conceptual model. Second, the research identifies potential moderator variables, including price position, consumer price sensitivity, industry norm, and brand image.

In the 1990s, Amazon, Alibaba and eBay, pioneers in digital retailing, integrated technological innovations into their online shopping applications, to increase customers’ satisfaction. These companies have paved the way for the sector's development. Today, online shopping is more user-friendly than ever before. Innovations in electronic commerce -easy navigation, fast webpage loading times, quick product searches, accurate product recommendations, detailed information on product features, accurate visual design and shop atmosphere, and an easy checkout process- are site-specific developments that prioritize a pleasant shopping experience and create competitive advantage to businesses. Digitalization and e-commerce trends have brought significant changes to the retail industry both in developed and developing countries. As consumers increasingly turn to online platforms for their shopping needs, it is crucial for e-commerce businesses to adapt and provide an exceptional online shopping experience. This is particularly true for online book retailers, which cater to book enthusiasts seeking convenience and a wide selection of titles. The empirical research is set in Turkey because it has a significant market for e-commerce (Akar, 2021; Kaya et al. 2019). This dissertation investigates the relationship between trust, satisfaction, and intention to repurchase in the digital retail sector, specifically in book shopping. This is done by conducting a survey with customers who made book purchases from the online store www.idefix.com, one of the largest e-commerce websites in Turkey. For this purpose, a questionnaire survey was administered to 649 active users of www.idefix.com. The flow theory (Csikszentmihalyi, 1975, 1990) was applied to identify the drivers of online shopping satisfaction and repurchase intention. The data was analyzed using partial least squares structural equation modeling (PLS-SEM), and the Statistical Package for the Social Sciences (SPSS) was utilized for statistical analysis. Results indicate that the affective and cognitive experiential state have a direct positive effect on online shopping satisfaction and repurchase intention. Findings contribute to the ongoing discussion about consumers' experiences in e-commerce and their impact on the retail sector. The results of the study can provide website managers with a tool to evaluate customers' shopping experiences more accurately on the site and contribute to a better understanding of the relationship between the dimensions of website performance mentioned in the literature. The study also explores theoretical implications.

Teveli-Horváth Dorottya: A főutcamenedzsment mint városrevitalizációs eszköz lehetőségei Magyarországon Számos magyar város élettel teli főutcája vált kihalttá az elmúlt évtizedekben, miközben a városok perifériáján a bevásárlóközpontok vették át ezen szimbolikus terek funkcióit. Mit tehetnek a városi önkormányzatok, hogy főutcáik újból élettel teli, szolgáltatásgazdag helyekké váljanak? Jelen disszertáció célja, hogy a – Magyarországon ebben a formában még kevésbé ismert – főutcamenedzsment eszközén keresztül bemutassa a magyar önkormányzatok lehetőségeit a városközpontok fellendítésében. Más országokban kevéssé meglévő és kiemelkedő potenciálú lehetőségként az önkormányzati eszközök közül a kutatásban kiemelt szerepet kap az önkormányzati helyiséggazdálkodás mint a városközpontok szolgáltatás-fejlesztésének egy méltatlanul kihasználatlan területe. A kutatás elsődlegesen 96 db félig strukturált – magyar és angol nyelven készített – szakértői interjúra alapoz, amelyet 2018 és 2023 között készítettem. A kutatás keretében – a szakirodalom, az interjúk és a jogi, illetve stratégiai dokumentumok feldolgozásának gyakorlati alátámasztása céljából – két külföldi, valamint számos magyarországi tereplátogatás is megvalósult. A kutatás módszertanának harmadik pillérét a jogi és stratégiai dokumentum-elemzés adja. A városközpontok és városi főutcák második világháború utáni hanyatlása a bevásárlóközpontok megjelenése ellenére társadalmi, gazdasági és szimbolikus szempontból is űrt hagyott maga után, ami újból felkeltette a társadalmi igényt az élhető, funkció- és szolgáltatásgazdag városközpontok iránt. A városi érdekcsoportok – felismerve a városközpontok gazdasági és társadalmi jelentőségét – fejlesztési lépéseket tettek a városközpontok megújítása felé, amellyel párhuzamosan elindult a középosztály városközpontokba való visszatérése, ezáltal pedig a dzsentrifikáció és a reurbanizáció. Ebből a megközelítésből nőtte ki magát és professzionalizálódott az 1980-as, 1990-es évekre a főutcamenedzsment mint a városmenedzsment egy specifikus, lokális fókuszú területe. A főutcamenedzsment és a városrevitalizáció a városföldrajz, a városirányítás-városszociológia és a városgazdaságtan diszciplináinak metszetében értelmezhető. A városmagok 20. századi társadalmi-gazdasági történetét a magyar városok szempontjából három területen, Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Kelet-Közép-Európában érdemes vizsgálni. A főutcamenedzsment nem más, mint helyi érdekcsoportok professzionális koordinációja. A főutcamenedzsment gyakorlatának eredményei a helyi lakosság számára kulcsfontosságúak, ahol a helyi vállalkozók sikeres működése az élhető és szolgáltatásgazdag városközpont feltétele. A főutca működtetésében érintett helyi vállalkozók mind gazdasági, mind közösségi szempontból jelentős hatással vannak a városközpont működésére, versenyképességére. A főutcamenedzsment-gyakorlatok sikeres megvalósításában továbbá kulcsszerepe van a bevásárlóközpont-menedzsment területén már felhalmozott szaktudás és módszertan megismerésének, illetve alkalmazásának. A főutcamenedzsment-gyakorlatok megvalósításában a kulcsszerep a magyar városi önkormányzatoké. Az önkormányzatok kezdeményező szerepének fontosságát három fő szempont indokolja: (1) a társadalmi bizalom a közszférán belül az önkormányzatoknál a legmagasabb, (2) az önkormányzatok rendelkeznek a helyspecifikumok és a helyi érdekcsoportok ismeretével, (3) a posztszocialista térségben a vállalkozói és a civil szféra alacsony kezdeményezőkészsége miatt még nagyobb szükség van a közszféra ösztönző, facilitáló szerepére. A magyar városi önkormányzati helyiséggazdálkodás a legjelentősebb kiaknázatlan potenciált rejtő, egyben a legelhagyagoltabb városfejlesztési eszköz. Az önkormányzati helyiséggazdálkodással a magyar városi önkormányzatok többsége nem él városfejlesztési eszközként. A magyar önkormányzati helyiséggazdálkodás sikerességét jelentősen korlátozza az igazgatási működési logika dominanciája a kutatás során azonosított további működési logikákkal szemben. A magyar városok irányításának főszereplője a bürokrácia és a status quót előnyben részesítő intézményi attitűd. Az önkormányzat működésében a legalapvetőbb a politikai és az igazgatási működési logika. Ez az a két működési logika, amely az önkormányzati ügymenetek során a leginkább jellemző, és gyakran ezek mögé szorul a másik két azonosított működési logika, a fejlesztési és a gazdálkodási működési logika. Az önkormányzatok döntéshozalata tehát négy működési logikával fedhető le, amelyek szervezeti szinteken belül és kívül eltérő mértékben, versengve jelennek meg. Egy önkormányzat – helyiséggazdálkodása, vagy más feladatának ellátása során – akkor lehet sikeres, ha minél inkább integrálni tudja a négy azonosított működési logikát, tehát valamilyen mértékben egyszerre tud megfelelni a politikai, igazgatási, fejlesztési és gazdálkodási működési logikának. Az önkormányzati működési logikák reprezentációja alapján a vizsgált magyar városi önkormányzatok négy klaszterbe sorolhatók a helyiséggazdálkodásukban megjelenő működésük alapján: vizionárius stratégák, igazgatva gazdálkodók, igazgatva üzemeltetők, illetve a politikai és gazdálkodási különutasok. A magyar önkormányzati helyiséggazdálkodás sikerességét jelentősen támogatja számos jogi és nem jogi eszköz. Az önkormányzatok a jelenlegi országos törvényi szabályozási keretek között önkormányzati vagyongazdálkodási rendeleteik, illetve a helyiségbérleti díjszabásra vonatkozó határozataik módosításával további jelentős eredményeket érhetnének el a főutcamenedzsment területén: a siker sokkal inkább megfelelő koordináció, mintsem pénzügyi forrás, avagy a rendelkezésre álló vagyonelemek kérdése. Az elmúlt években folyamatossá váló önkormányzati forráshiányosság kreatívabbá, innovatívabbá és hatékonyabbá is teheti az önkormányzatokat. A disszertációban tárgyalt városirányítási elméletek (elitista, strukturalista, neomarxista, városi rezsim, közösségi döntések elmélete) adekvát lehetőséget kínálnak a magyarországi városi szereplők, elsősorban is az önkormányzatok formális döntéshozatala mögött meghúzódó tényezők feltárására. Az önkormányzati fejlesztések sikerfaktorainak feltárásához a formális (jogi, szervezeti) keretrendszer ismerete nem elég, a mögöttes működési logikák feltárására is szükség van. A városirányítási elméletek közül a magyar városi önkormányzatok működésének modelljéhez a városi rezsim elmélete áll a legközelebb.

Doktori értekezésemben arra keresek választ, hogy a II. világháború óta tapasztalt gyökeresen különböző termelési viszonyok ellenére miért nem történt érdemi változás Magyarország globális strukturális pozíciójában. 1. Elméleti hozzájárulás és annak konklúziói: A függő fejlődés elméletében megjelenő globális struktúrákat a világrendszer-megközelítés és a regulációs iskola integrált keretén keresztül értelmezem. Ez az elméleti keret biztosítja a helyi intézményi viszonyok és közpolitikák, a globális szabályozási szempontok, valamint a hierarchizált nemzetközi munkamegosztás technológia-orientált szempontrendszerének összekapcsolását. Az elméleti újítás egy ország integrációját a világgazdaságba egy aszimmetrikus interakción keresztül létrejövő viszonyrendszerként értelmezi. Értekezésemben a mellett érveltem, hogy a kelet-közép-európai országok félperifériás jellege a helyi szocialista vagy tőkés rendszer intézményes szerkezete mellett a másik olyan tényező volt, amely meghatározta a világrendszerbe történő beágyazás módját a fejlett technológiához való hozzáférés útjain és annak finanszírozásán keresztül. Ezen módok meglehetősen sokat változtak az időben részben a globális felhalmozási rezsimek alakulásán, részben a belső intézményi folyamatokon keresztül. A változásoknak pedig az eredménye az volt, hogy Magyarországnak sikerült fenntartani a strukturális stabilitását. 2. Kelet-Közép-Európa és a szocialista rendszer a globális történeti világrendszerben: A strukturalista irodalom ritkán foglalkozik a kelet-közép-európai régióval, és akkor is vagy külön-külön koncentrál a rendszerváltás előtti és utáni időszakra, vagy magára a rendszerváltás átmeneti formáira összpontosít. Ennyiben dolgozatom átfogó íve fontos ponton egészíti ki az irodalmat. A kontinuitás megteremtését az elméleti megközelítésem is biztosította: dolgozatomban ugyanis a mellett érvelek, hogy a szocializmus a tőkés világrendszer része volt. Ezen állítás a nyolcvanas években ugyan korlátozottan megjelent az irodalomban, azonban ennek kifejtésére a szocializmus bukása miatt már nem vállalkoztak a kutatók. 3. Fordizmus és strukturális ekvivalensei: A regulációs iskola irodalmának megfelelően fordista(-keynesiánus) rezsimnek neveztem az 1929-es válságot követően meginduló, a II. világháborút követően pedig csúcsára jutó időszakot, amely a hatvanas évek végére, hetvenes évek elejére válságba jutott. A félperifériás tapasztalatok figyelembevételével a fordizmus fogalmát újraértelmezem. Az Antonio Gramsci elméletére épülő regulációs iskola fordizmus fogalma a centrumországok tapasztalatait sűrítette magába. Bár Lipietz (1987) a mellett érvelt, hogy a fordista rezsim expanzívan elkezdett globálissá válni, azonban gondolatmenetében megőrzi a centrumországok fogalmi rendszerét, és azt alkalmazza a félperifériára. Ennek következtében a következtetése az lesz, hogy a félperiféria csak hiányosan tudta bevezetni a fordizmust. Ezzel szemben az elméleti keretemben a tőkés világrendszer az elemzési egység, erre absztrahálom a fordizmus fogalmát, majd alkalmazom azt annak strukturálisan ekvivalens változataira, így a szocializmusra. 4. A neoliberalizmus és az európai értékláncok létrejötte: A szakirodalom alapján posztfordista(-neoliberális) rezsimnek neveztem a hetvenes–nyolcvanas években kibomló, de teljességében a kilencvenes évek elejére létrejött időszakot, amely a 2008-as válsággal kimerülésnek indult. A posztfordista-neoliberális felhalmozási rezsim kelet-közép-európai alkalmazásánál azonban más kihívások vannak, mint a fordizmusnál. A korszakot ugyanis a kilencvenes évek liberalizációját követően gyakran egységesen globálisnak értelmezi a szakirodalom, ez a „globalizáció” időszaka. Ezért szemben a fordizmus leszűkítő értelmezésével, itt a strukturálisan különböző rendszerek eltérő szabályozásaira egységesen használták ugyanazt a kifejezést. A posztfordista-neoliberális felhalmozási rezsim globálisan elsődleges szerepet töltött be a termelési tevékenységek fragmentálása és azok értékláncokba szervezése folyamatában. A szakirodalom többnyire külön tárgyalja az iparági és a vállalati értékláncok kérdését. Dolgozatomban azonban arra jutok, hogy félperifériás szempontból fontos egy egységes keretben tárgyalni a két kérdést. Magyarországon például a globális értéklánc minden szintje jelen van, többségében azonban mindegyik szinten külföldi vállalatok leányvállalatairól van szó. Mind a globális értéklánc szintje, mind a vállalat tulajdonlása hatással van a helyi vállalat értékelsajátítására. 5. A globális járműipari szakosodás korlátos lehetőségei: A magyarországi járműipari elemzést átkeretezem azzal, hogy az ágazatra mint a globális fordizmus fő iparágára tekintek. Állításom szerint a kelet-közép-európai rendszerváltásokkal létrejött iparági relokációk nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az európai értékláncok létrejöjjenek. Mivel azonban mind a relokáció, mind az európai értékláncok létrejötte már egy válságban lévő iparág profitabilitásnövelő lépései voltak, ezért ezen iparágból kihozható nemzeti siker csak korlátos tudott maradni. A rendszerváltást követő reintegrációval újratermelődő függő fejlődést az elektromos autók és akkumulátorok helyi gyártása sem változtatja meg. Ezt a vernoni termékéletciklus-modell félperifériára és kéttermékre módosított modelljével magyarázom. A fenti relokációs elméleti tapasztalatokat és az ebből kirajzolódó függő fejlődés állításait az iparszociológusok empirikus tapasztalataival is alátámasztom. Összességében Magyarország félperifériás helyzetében a sokáig egyre nyitottabbá és globalizáltabbá váló világgazdaságba való beágyazódásból – ami a belső intézmények tőkés átalakulásával és a külgazdasági liberalizációval járt együtt – nem következett automatikusan a felzárkózás a centrum országokhoz. Így hiába tapasztalt az ország 1945 óta két teljesen különböző társadalmi és gazdasági berendezkedést, az eltérések ellenére a strukturális pozíció a nemzetközi munkamegosztásban változatlan maradt. A dolgozat e folyamat megértéséhez kívánt hozzájárulni elemzéseivel.

The dissertation focuses on the impact of social networks on the economic and employment opportunities of individuals. It examines the direct and indirect effects of professional ties on various labor market outcomes, such as job finding probabilities, wages, job stability, and upward mobility. Following recent trends in the measurement of network effects, the empirical work takes a relatively novel approach to quantify the economic benefits of social ties by utilizing a large Hungarian linked administrative employer-employee panel dataset. While the dataset does not contain direct information on social ties, it does have anonymous firm and individual identifiers, which can be used to identify different segments of networks, such as former co-workers and university peers. Building on studies using similar data, elaborating on empirical approaches already used to measure network effects, and incorporating recent developments in panel data methods, the dissertation presents three empirical studies on the role of social ties in the labor market. The first study contributed to the literature of co-workers, employee referral, and wage differences in multiple ways. First, by being the first to document the presence of wage gains commonly attributed to the referral activity of former co-workers through the estimation of a two-way fixed effects wage equation on starting wages. We found a 2.1% premium for men, which originates from the direct (“presence”) effect of referrers and match selection (that is co-workers facilitate the creation of better employer–employee pairings). Second, by jointly assessing those selection channels that may also contribute to the generation of the overall wage gains and by examining their relative importance. We demonstrated that there is an additional 1.7% and 0.9% wage advantage, reflecting individual and firm selection, respectively. The presence of such wage elements implies that former co-workers might help individuals getting into high-wage firms, and they also induce the selection of better individuals to firms. Fourth, by slightly extending upon the decomposition method of Woodcock (2008), and this way, by showing an even more nuanced picture on the actual drivers of given selection channels. We revealed that the individual and firm selection terms are mostly driven by their respective within components. That is, individuals with contacts tend to be hired by companies with superior worker pools compared to other firms that rely solely on formal hiring, and that the unobserved quality of linked workers is usually better than the quality of their new firms’ other hires. Finally, we contribute to the literature by presenting various endeavors to link differences in the estimated wage components to theories in the referral and co-worker literature. The second study investigates the differential effects of former co-workers on job finding probabilities and upward mobility by gender. The results of the hiring analysis showed that (1) men benefit more from the help of former co-workers; (2) gender homophily in network effects is only present due to gendered patterns of labor market segregation; and (3) the hiring benefits of women are mostly driven by the help of contacts higher up in the occupational ladder. By focusing on job entries to new firms, we have also shown that informal contacts can also influence career development through job mobility. However, the benefits are unevenly distributed both across and within genders. The returns to social ties are greater for men, who tend to realize meaningful benefits regardless of their prior job and firm quality. On the contrary, among women, only those with average or worse labor market positions receive such gains. The results reflect a duality in network effects: while social ties enhance the limited opportunities of women in worse positions, they also contribute to preserving existing gender differences at the top segments of the labor market. The final study examines the effect of former university peers on job finding and the quality of the first job. The results suggests that acquaintances from university influence the labor market outcomes of graduates at the start of their careers: they increase the chances of their peers of getting into given firms and contribute to getting more prestigious and better paying jobs. However, the measured benefits are primarily attributable to ties from bachelor’s studies, while the impact of master’s peers is mainly driven by the selection of individuals along existing pathways between university master’s programs and given firms. These findings may suggest that too much similarity in the educational and career paths of former university peers, especially early in their careers, may limit the chances of individuals providing help to each other and may even be accompanied by crowding out effects. Also, that dissimilarity, to a given extent, could be associated with increased information on available jobs and better economic opportunities. The results of the studies, taken together, advance our understanding on the relationship between networks and individual economic opportunities and provide essential insights for the disciplines of sociology, economics, and social policy as well. By facilitating discussion on the dual nature of networks as sources of economic benefits and amplifiers of inequalities, hopefully the thesis will inspire further academic work on the topic.