• Other research productsclose
• 2018-2022close
• HU close
• Corvinus University of Budapest close

The purpose of the thesis is to analyze how the automotive manufacturing companies being active in Hungary operate in global value chains, with a particular focus on suppliers. Although the topic of GVC is widespread and discussed in international literature, there is a gap in relation to the Hungarian automotive manufacturing industry, especially in the current situation when the COVID-19 pandemic affects the operation of the multinational enterprises. The main identified research question is the following: What is the value creation of the automotive manufacturing industry in Hungary within global value chain? The research process started with a comprehensive literature review and theoretical background analysis about the GVC concept (including the introduction of ‘Smile-curve’) and FDI investment in Central and Eastern Europe (including the characterization of near-shoring activities) and continued with conducting a sample survey and semi-structured interviews with the key car parts suppliers. Executive board, managerial level and engineers were the target persons both for the survey and for interviews. Based on the literature review, I formulated two hypotheses: 1. The theory of ‘Smile curve’ is also valid in case of the Hungarian automotive manufacturing industry, typically low value-added production processes take place in the country. 2. In addition to the central location, the cheap and skilled Hungarian labour was the most important factor in the near-shoring activities of multinational companies expanding to Hungary. In order to be able to accept or reject the first hypothesis about the relevance of the so called ‘Smile curve’ in the Hungarian automotive manufacturing industry, to define position of the automotive manufacturer companies being active in Hungary in the global automotive manufacturing value chain and to create an in-depth understanding about investment incentives of the Western European firms in the country, I prepared an online survey. To test my second hypothesis about the reasons of near-shoring activity in Hungary, I conducted 3 interviews with industry experts from TIER 1 companies of different size. The targeted automotive parts manufacturers are all suppliers of the 5 OEMs present in Hungary (Audi, BMW, Mercedes, Opel and Suzuki) among others. The new results of the doctoral dissertation are the following: I can reject the first hypothesis about the relevance of ‘Smile curve’ in the Hungarian automotive manufacturing industry, because beside manufacturing activities with low added value typically, also research and development activities take place at bigger multinational companies with higher added value. I can accept the second hypothesis about near-shoring in Hungary, because beside the ‘proximity to export markets’, the cheap but skilled labour was decisive when multinationals decided to invest in the country. The ‘positive support system’, ‘favourable tax conditions’, ‘government policy’ and ‘proximity to HQ’ were aspects that companies used, but they are rather neutral factors. The ‘good infrastructure’ is not so good in the real life and the ‘cheap raw material’ is not cheap, because firms have to deal with world market prices, thus, these were not attractive to investors. Further results about the business operations of the analyzed supplier companies: The purchasing decisions for the Hungarian production happens locally decisively, either independently or with involving the headquarter. The manufactured products are typically drive chains, body parts and electric sensors and the proportion of products designated by OEMs is rather high. Western Europe is the biggest export market of the companies analysed, followed by China, North-America and the Central Eastern European region. Relocation processes are not characteristic of the firms. If so, only from other country to Hungary and it is also determined by OEMs providing new opportunities for them. In some cases, wage costs and logistics also play a role in the relocation process. Electromobility and autonomous driving are the most affecting trends in the automotive manufacturing industry. The semiconductor shortage as a serious downside risk is also the result of the pandemic. The effects of COVID-19 are becoming less pronounced today, but the semiconductor crisis is continuing. Favourable tax conditions and higher value added are the success criteria that will help the Hungarian automotive manufacturing industry to remain competitive in the future. Professional trainings, more support for SMEs and favourable legal conditions are also important aspects. Today, the CEE region, including Hungary is a net exporter of knowledge-intensive goods. To improve its global competitiveness and to be able to move into higher-value-added goods and services, the region should invest more in R&D, infrastructure, education and collaboration between companies and universities. The key players in the automotive part manufacturing has realized that value added is a very important factor in the success of an industry and it can be increased due to investment in research and development and innovation. As revealed by the research, they have already established R&D centers and joint projects with universities (e.g. departments), so companies are well on their way to producing higher added value.

In recent years, migration studies focused very much on forced displacement, especially after the influx of migrants to Europe in 2015. Some European countries accept immigrants from non-EU regions. Others blame migrants for taking advantage of Europe’s social systems and follow restrictive policy measures. The EU is as divided as never before in its history, and the process of migration to Europe has become more critical. In this context, the characteristics, fleeing reasons, and refugees’ and asylum seekers’ journeys are relevant. This dissertation looks at these factors in the framework of refugee camps. Even though refugee camps are frequently an essential part of the journey of asylum seekers and refugees on their way to Europe, there is only limited literature in this field. Thus, the research aims to analyze migration and refugee movements as a consequence of the miserable and inhumane conditions in refugee camps and identifies indicators for (mass) migration to Europe. For this purpose, and since everyone speaks about migrants, but not with migrants, I conducted quantitative and qualitative research in 192 fully-structured and 17 semi-structured interviews. The research provides a comprehensive comparison of the living conditions in non-EU and EU refugee camps, analyses their role in the process of migration to Europe, and emphasizes the differences between different camps. Furthermore, the characteristics of asylum seekers and refugees and their motives for coming to Europe were examined. The findings of the study show who these people are and from where they originate. There is evidence for the hypothesis that the majority of people flee because of severe danger (e.g., armed conflicts) and are not ‘economic migrants’ despite the claims of nationalistic governments in the EU. However, there is evidence for the hypothesis that improved living conditions in camps could reduce mass migration movements to Europe. The dissertation enhances the discussion of refugee camps in migration studies, provides new perspectives and insights about the journey of asylum seekers and refugees to Europe, and people’s characteristics leaving their country of origin.

Az értekezés az amerikai magyar diaszpóraközösségek politikusainak a romániai magyar kisebbségért az Egyesült Államokban a hidegháború alatt kifejtett érdekvédelmi tevékenységével kapcsolatos kérdésekre igyekszik választ találni. Emellett azt a fő tételt bizonyítja be, hogy ebben az időszakban az amerikai geopolitikai érdekek mellett azok az amerikai magyar diaszpórapolitikai szereplők is hozzájárultak az amerikai-román kapcsolatrendszer és az azt meghatározó amerikai törvényi háttér alakulásához, amelyek képesek voltak alkalmazkodni az amerikai politikai struktúrához, és amelyeket a politikai rendszer szereplői hasznosnak ítéltek. Ennek megfelelően egyrészt vizsgálja az USA politikai rendszerét, amelyben az amerikai magyar diaszpóra politikai szereplői működtek, és amelyek tevékenységét a politikai rendszer hasznosította; másrészt bemutatja a bilaterális kapcsolatokat és azok törvényi hátterét, amelyekre e szereplők hatással voltak. Az értekezés vizsgálja továbbá azt a globális kontextust és azokat a viszonyokat is, amelyek mind a diaszpóra érdekvédelmi tevékenységeinek célkitűzéseit és stratégiáját, mind pedig az amerikai-román kapcsolatok alakulását befolyásolták. Az értekezés módszertani újdonsága, hogy együttesen alkalmazza a történeti kutatásokat és a nemzetközi kapcsolatok elmélete keretében kidolgozott módszereket. A diaszpórák politikai tevékenységét nemcsak felülről lefelé (top down), hanem alulról felfelé (bottom up) is vizsgálja, miközben az egyes kisebbségvédelmi eseteket a mindenkori geopolitikai helyzetben és nemzetközi összefüggésrendszerben helyezi el. Ezáltal arra is rávilágít, hogy a diaszpóra érdekvédelmi tevékenységeinek vizsgálatakor a neoliberális és konstruktivista nézőpontok ötvözésére van szükség. A lobbitevékenység hátterét a szerző konstruktivista szempontból vizsgálja, és a lobbiszervezetek vezetőinek nemzetfelfogása és alapfilozófiájának feltárására etnotörténeti módszert használ. Egyrészt megvilágítja az amerikai magyar diaszpóra kollektív identitásrétegeit, amely politikai aktivizálódásukhoz vezetett, és feltárja azt, hogy melyek voltak azok az emigrációs rétegek, amelyek a korszakban a leginkább aktivizálhatóak voltak. Másrészt az amerikai magyar diaszpóra politikusok egyéni identitásai felfedik azt, hogy melyek voltak azok a kibocsátó országból hozott, egyéni élettörténetek mögött meghúzódó tényezők, amelyek befolyásolták az adott időszakban kialakított politikai igényformálódásaikat. Az áttekintő történeti fejezetek továbbá arra is rávilágítanak, hogy milyenek voltak a szintén politikai tevékenységükre és célkitűzéseikre ható nemzetközi politikai tényezők. A szerző az érdekvédelmi tevékenységek hatékonyságát feltáró vizsgálódásai során neoliberális megközelítésben a lobbi sikerességének mérésére vonatkozó módszereket alkalmaz, és egyrészt a befogadó ország szempontjából történő hasznosíthatóság, másrészt a diaszpórapolitikusok saját célkitűzéseinek elérési képességét vizsgálja. Azt a magyar esetre is érvényes megállapítást bizonyítja, miszerint hiába történik a törvényhozásban áttörés, ha azt a végrehajtó hatalom ellenzi, vagy nem ért azzal egyet, illetve, ha az nem hasznos a számára. Emiatt azok a diaszpóraszervezetek tudnak előtérbe kerülni, akiket a befogadó állam végrehajtó hatalma hasznosításra alkalmasnak ítél. A hasznosítás jellegét pedig minden esetben a befogadó állam szempontrendszerei döntik el, és a hasznosulás ténye egyrészt nem jelenti azt, hogy az adott érdekvédelmi tevékenység a védendő közösség valódi hasznára válik, másrészt azt sem, hogy az érintett diaszpóraszervezet célkitűzései sikerrel járnak. Az értekezés ezután öt esettanulmányt ír le, melyekben az elméleti részek által megállapított szempontrendszerek teljesülését vizsgálja. E részek újdonsága az a tény, hogy a szerző a magyar történelem szempontjából viszonylag elhanyagolt területen végzett, és mutat be alapkutatásokat, olyan magyar és amerikai elsődleges forrásokat tárva fel, amelyek eddig ismeretlenek voltak a magyar történetírás számára. Mindezek bemutatása során az értekezésben továbbá a másodlagos szakirodalmat is olyan szempontból közelíti meg, amelyre eddig nem került sor a feldolgozások során. Az értekezés további módszertani újdonsága a történeti kutatások során kevésbé alkalmazott megközelítés, a strukturált fókuszált összehasonlító esettanulmányok és a lobbi mérésének eszközeinek együttes alkalmazása. Az elméleti szakirodalomból összevont kérdések mentén egységesen elemzi végig az egyes eseteket, amelyek számos fontos konklúziót eredményeznek a hipotézis bizonyítását illetően, és rendszerezettebben mutatják meg a különbségeket, mint az események egyszerű kronologikus bemutatása tette volna, rávilágítva a lobbitevékenység hatékonyságával kapcsolatos számos tényezőre. Az értekezés fő eredménye egyrészt annak bemutatása, hogy a romániai magyar kisebbség a hidegháború időszakában nem volt egyedül: emberi jogokért folytatott harcát számos amerikai magyar szervezet tevékenysége támogatta. Ebben a diaszpóra által generált folyamatban pedig a kisebbségi közösség képviselői olyan szereplőként voltak jelen, mint akik kifejezetten alakítói, és nem elszenvedői voltak ezen érdekvédelmi tevékenységek tárgyát képező eseményeknek, hiszen az amerikai magyar diaszpóra politikusok és az általuk mobilizált amerikai tömegek akciói nem valósulhattak volna meg maguk a kisebbségi magyar tagok aktív részvétele nélkül. Másrészt az értekezés rámutat arra is, hogy a határon túli magyarok kérdése az igencsak heterogén identitással rendelkező amerikai magyar diaszpóra társadalmában olyan kérdés volt, amelynek egységesítő funkcióját egyetlen más ügy sem volt képes betölteni. Harmadrészt az esettanulmányok mikro történetei a nemzetközi kapcsolatok szintjén vizsgálva alátámasztják azt, hogy egy viszonylag kis nemzet diaszpóra politikai képviselői a kibocsátó ország támogatása nélkül hogyan képesek politikai döntések mögé állva azokat befolyásolni, a beszerzett információkat hasznosítva a politikai döntéshozók számára lényeges kérdésekben tanácsadó szerepet vállalni, anélkül, hogy a befogadó ország erre különösebb igényt tartana. Az amerikai magyar diaszpóracsoportok politikai tevékenységét vizsgálva továbbá arra a következtetésre juthatunk, hogy a diaszpóra csoportok érdekvédelmi tevékenységének sikerességéhez három tényező együttállása volt szükséges. Azok voltak képesek sikereket elérni, akik egyrészt képesek voltak a korábbi generációk erényeiből, tapasztalataiból és hibáiból tanulni; másrészt, akik a megfelelő időben jelen voltak, és szituatív helyzetekben áttöréseket voltak képesek elérni; harmadrészt akik előtérbe helyezték az általuk képviselt közösség reális lehetőségeit és valós érdekeit, azaz az a nemzeti kisebbségvédelmet emberi jogi diskurzusba illesztették. Az amerikai magyar diaszpóra határon túli magyarsággal kapcsolatos több évtizedes aktivitása végül arra is rámutat, hogy a közvélekedéssel ellentétben a magyarság képes rejtett erőforrásainak aktivizálására és minden törésvonal ellenére a történelmi pillanatokban egységes fellépésre. A magyarság ügyével kapcsolatos áttörések pedig lehetségesek, ha a fellépés erkölcsi felelősségvállalással, a mindenkori „másik” iránti szolidaritással és együttműködéssel, az adott politikai szituációban szükséges tájékozottsággal, kitartással, és a mindenkori lehetőségekre való rugalmas reakcióképességgel és nyitottsággal párosul.

Jelen disszertációnak a célja nem volt más, mint a középkori női misztikának, azon belül is Folignói Angéla misztikájának, mint Max Weberi értelemben vett karizmatikus uralomként történő bemutatása. Ezáltal pedig egy új társadalomtudományi megközelítés bevezetése az értelmezési lehetőségek egyre szélesedő spektrumába. (1) Ami a dolgozat jelentőségét illeti, bebizonyosodott, hogy a középkori női misztika téma a kortárs társadalomtudományban, és így Folignói Angéla alakja is. Továbbá téma a weberi karizma-tan is, amely a disszertáció módszertani területét fedte le. Ennek bizonyítására különböző forrásokat alkalmaztam a kutatás során, nevezetesen történelmi, feminista és Weber értelmezéseket, amelyek eddig hangsúlyárnyékban álltak. Az így eredményül kapott egyéni megközelítésem ötvözi a történelmi elemzést Weber karizmaelméletével, és amely ezáltal túlnyomórészt szociológiai perspektívát hoz létre. Természetesen a témában további kutatások indokoltak.

A disszertációm témája Magyarország világgazdasági integrációja. A dolgozatban az integráció külső (nemzetközi) és belső (hazai) feltételeivel, valamint az ezek közötti analitikus kapcsolatokkal foglalkozom globális és történeti perspektívában. Magyarország történetileg megörökölt függő fejlődését és félperifériás világgazdasági integrációjának okait és következményeit egy szélesen vett történeti távlatban mutatom be. A dolgozatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar gazdaság milyen világgazdasági és geopolitikai körülmények között ágyazódott be a nemzetközi munkamegosztás viszonyai közé az 1989-es rendszerváltást követően, de különös tekintettel a 2009-es világgazdasági válság utáni periódusban, illetve hogy ennek a beilleszkedésnek milyen – gazdaságon túli – társadalmi és politikai következményei alakultak ki a 2010-es kormányváltás után. Az állam világgazdasági integrációban betöltött közvetítő szerepét a tulajdonjogok szabályozásának kérdése kapcsán vizsgálom meg empirikusan. Mint azt a disszertációban megmutatom, az állam a tulajdonosi csoportok egymáshoz fűződő kapcsolatát a tulajdon fölötti rendelkezési és irányítási jogok szabályozásával képes legközvetlenebbül befolyásolni. Emellett a dolgozatban bemutatom, hogy a félperifériás államok esetében az jellemző, hogy a külföldi és a belföldi tulajdonosi osztályok egymáshoz fűződő viszonya a függőség és felzárkózás ellentétének egyik meghatározó jelensége. Az állam közvetítő szerepének vizsgálata mellett más fontos intézmények, például a nemzetközi szervezetek, illetve államokon belüli társadalmi csoportok, de az országhatárokon átnyúló beszállítói láncok is a dolgozatban vizsgált témák tárgyát képezik. A disszertációm holisztikus megközelítése lehetővé teszi, hogy a magyarországi tapasztalatokon túlmutatóan elméletileg is releváns tanulságokat vonjak le például a tulajdon helyi ellenőrzés alatt tartása és a legfejlettebb nemzetközi technológiai hozzáférés közötti kapcsolatról. A globális történeti vizsgálatot a világháború utáni fordizmus korszakára, illetve annak 1970-es évektől kibontakozó nemzetközi válságára szűkítettem le. Ezen belül Magyarország 1989-es rendszerváltását követő gazdasági felzárkózását, a nemzetközi munkamegosztásba történő betagozódásának körülményeit vizsgáltam meg, nemcsak nemzetközi gazdasági és politikai szempontból, hanem a történeti szociológia eszköztárának segítségével. Disszertációmban arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy egy ilyen történeti-szociológiai perspektívából nézve az 1989-es rendszerváltás, majd azt követően a 2010 utáni gazdasági kormányzás mennyiben nyitották meg a teret a nemzetközi munkamegosztáson belüli helyváltoztatásra, vagyis felzárkózásra, illetve hogy a gazdasági értelemben vett felzárkózás lehetőségét mennyiben korlátozzák a korábbról, például az államszocialista modernizációs kísérlet idejéből, vagy akár még korábbi történelmi korokból megörökölt külső és belső gazdasági és társadalmi kényszerek. Disszertációm két jól elhatárolható részre osztható. Az első szakaszban a globális fordizmus kialakulástörténetével, nemzetköziesedésével és válságával foglalkozom; ez tehát egy globális elméleti-történeti keretet vázol fel, amelyben a függő fejlődés nemzetközi mozgatórugóit vizsgáltam meg. A konkrét empirikus-történeti elemzést, amely a rendszerváltást követő évtizedek magyarországi állam-, osztály- és tulajdonviszonyaira vonatkozik, a disszertáció második fele tárgyalja; ebben Magyarország rendszerváltás utáni világgazdasági integrációját és Európai Uniós csatlakozását vizsgáltam meg az első részben tárgyalt elméleti-történeti keretben.

- The goal of the present research was to explore the work-life balance (WLB) of young female engineers during their PhD studies. Obstacles to WLB in high-status occupations can be magnified in the male-dominated STEM (science, technology, engineering, and mathematics) fields, where women are significantly underrepresented. While women and different societal actors invest significant capitals into women’s education – and also an insufficient supply of high-skilled labour force –, women often are dissuaded from a career in science, particularly after obtaining PhD; not only in the USA and the EU member states but even in the more gender-equal Nordic countries. I propose in this dissertation that young women researchers in STEM fields face severe work-life balance-related obstacles even as early as their PhD education due to the intersection of their gender, age, parental status, nationality, and also the characteristics of their strongly male-dominated, knowledge-intensive occupation, particularly if it involves laboratory work with hazardous substances. - The research is embedded into a dual theoretical framework. While WLB theories help to understand the relationship of school, work and family life, the life course approach highlights how the critical intersection of individual and academic life courses affects WLB, especially the timing of childbearing. The research is based on a qualitative research design; 27 semi-structured interviews were conducted with female PhD students in engineering in Hungary. Two main research questions and three sub-questions were raised: 1) What dilemmas do female PhD engineering students face when trying to create a WLB? 2) Which strategies do female PhD engineering students (want to) apply to achieve WLB? --What main factors do female PhD engineering students identify that constrain and /or facilitate their WLB? -- How do studying and working in engineering influence the WLB of female PhD students? -- How do institutional and normative contexts shape the family plans of female PhD students in engineering, especially their timing of motherhood? - Results show that -- The vast majority of female PhD students in this sample were engaged in multiple roles: education, work, private and family life, which severely challenged their WLB. Their main concerns and dilemmas were when to integrate motherhood into an academic career and how to balance their life. -- PhD students were socialising in the greedy organisations of both the productivity-based neoliberal academia and the private sector. They carried heavy workloads and were further pressured by the knowledge intensity of engineering profession. Women, particularly mothers, were also solely responsible for caring and household tasks at home; therefore, they failed to follow the dominant male engineer career model – long working days without days off, even at the weekends –, which was associated with the image of the “ideal, good researcher” and a successful career. -- Interviewees frequently encountered time- and strain-based work-to-family conflicts: time-squeeze, tiredness, exhaustion, stress, strain, bad mood, insomnia and negative spillovers. They sought support from their families but lacked well-developed coping strategies. They rather used different practices to facilitate their WLB with greater or lesser success: adequate scheduling, segmentation of life domains, and communication of the boundaries between work and private life. Flexible working arrangements seemed to be a double-edged sword: it enhanced and hindered their WLB at the same time. -- The vast majority of the PhD students perceived different labour market-based uncertainties – extremely short fixed-term contracts, low income and gender-based discrimination, particularly that of mothers –, which resulted in an imbalance of work and family life. -- The inflexibility and health hazards of laboratory work particularly hindered the timing of childbearing during their academic career. -- Engineer women reported a bunch of negative experiences from their male-dominated learning and working environments that hindered their WLB and family plans: the masculine view of science, devaluation of their knowledge, unfair and humiliating treatment, isolation. Assimilation strategy was more often applied than those of humour and sensitisation. -- These women more than once delayed motherhood. Their most significant dilemma was based on the tension between the defining social norms, their biological clock and the perceived feasibility of their family plans. Women could not call any ideal period for childbearing in their profession; therefore, they named the period of dissertation writing the “least bad option”. - Research findings highlight the Hungarian case, nuance international research findings and offer intervention points to stakeholders. Results can enhance the WLB of young researchers and may contribute to the elimination of barriers to women’s professional advancement and to the increase of the proportion of women in STEM fields.

A szolgáltatáskivezetés a portfólió megújításának lehetséges eszköze, hiszen lehetővé teszi a szolgáltatóvállalatok erőforrásainak felszabadítását, és ezáltal gyorsítja az új portfóliók bevezetését. A szolgáltatások rövid életciklusa miatt a szolgáltatások nagyon hamar feltorlódnak a vállalat rendszereiben, amely egy viszonylag nagy szolgáltatásportfólió menedzselését teszi szükségessé. A mai gyorsan változó gazdasági körülmények között a szolgáltatáskivezetés a versenyképesség és innováció feltételének tekinthető, hiszen az üzleti portfolió egyszerűsítésével az ügyfél és vállalati érték egyaránt növelhető. A téma gyakorlati relevanciája ellenére a szolgáltatáskivezetés meglehetősen elhanyagolt a szakirodalomban, hiszen a vállalatok a ’80-as évektől kezdődően a szolgáltatásfejlesztésre fókuszáltak, amely az ilyen témájú kutatásokat is előtérbe helyezte. A szakirodalom egy kiemelten fontos területe a szolgáltatáskivezetés hatása az ügyfelekre, mind akadémiai, mind pedig gyakorlati oldalról. Szisztematikus tervezés és végrehajtás nélkül a szolgáltatáskivezetés lemorzsolódáshoz vezethet. A szolgáltatók számára a szolgáltatáskivezetést követő lemorzsolódás minimalizálása kihívást jelent, amely egyrészt stratégiai megfontolásokra, másrészt a folyamatról limitáltan elérhető információkra vezethetőek vissza. Kutatásunk középpontjában a szolgáltatáskivezetés ügyfél reakciói állnak, mivel a szolgáltatáskivezetés folyamata önmagában hordozza a meglévő ügyfelek elvesztésének és a bevétel csökkenésének kockázatát. Kutatásunk célja tehát a szolgáltatáskivezetést követő ügyfél reakciók minél pontosabb megértése, amely összességében meghatározza a szolgáltatáskivezetés sikerességét. A szakirodalmi áttekintés során a szolgáltatásmarketing szakirodalmat tágabban értelmezve tekintjük át, amelyek meghatározzák a szolgáltatáskivezetés kialakulását és relevanciáját. Ez segít a szolgáltatáskivezetés fő kérdéseinek a meghatározásában, és legfőképpen a szolgáltatáskivezetés eredményét tekintve. A magyar telekommunikációs szolgáltatónál végzett esettanulmányunk eredménye, hogy a szolgáltatáskivezetés szervezése nem stratégiai szinten történik, habár a rendszerekben tárolt szolgáltatások jelentős költségeit egy új szolgáltatásportólfió bevezetése érdekében csökkenteni kell. Vagyis a szolgáltatáskivezetés ügyfélmegtartási stratégiáját a szolgáltatásportfólió- menedzsment részeként tekintjük. Az 1-3. tanulmányban a szolgáltatáskivezetés sikertényezőit tárjuk fel. Az 1. tanulmány eredményei szerint a gazdasági költség növeli a lemorzsolódást és WOM-ot, míg csökkenti az elégedettséget, lojalitást, affektív és kalkulatív elkötelezettséget. A pszichológiai költség csökkenti az elégedettséget, lojalitást és affektív elkötelezettséget várakozásainknak megfelelően, azonban a pszichológiai költség lemorzsolódásra, kalkulatív elkötelezettségre és WOM-ra gyakorolt hatása nem szignifikáns. A gazdasági és pszichológiai költségek interakcióját azonban óvatosan kell kezelni, az ajánlat minősége ugyanis befolyásolja a pszichológiai költség ügyfelekre gyakorolt hatását. A 2. tanulmány eredményei szerint a disztributív és interakciós igazságosság csökkentik a lemorzsolódást, és növelik az elégedettséget és lojalitást várakozásinknak megfelelően, kizárólag a procedurális igazságosságnak nincs szignifikáns hatása. Az interakciók tekintetében, a procedurális igazságosság egyfajta kompenzáló hatással bír a procedurális igazságosság esetében, hozzátéve, hogy összességében magasabb elégedettségi szint érhető el az ügyfél által indított hívással. Ehhez hasonlóképpen, a procedurális igazságosság képes részben kompenzálni a disztribúciós igazságosság hiányát, vagyis egy rosszabb ajánlat lemorzsolódásra és lojalitásra gyakorolt hatásának nagysága csökkenthető egy, az ügyfél számára problémáktól mentes szolgáltatáskivezetési folyamattal. A 3. tanulmány szerint az árcsökkenés, a szerződés időtartama és az interakciós intenzitás növelik az ügyfél-megtartás valószínűségét szolgáltatáskivezetés esetén, valamint az áremelkedés növeli a szolgáltatáskivezetést követő szolgáltatáshasználat intenzitását (azok esetében, akik a szolgáltatónál maradtak). Fontos gyakorlati eredmény, hogy a lemorzsolódás csökkenthető a kivezetés során az új ajánlat megfelelő árazásával, valamint az új ügyfelek, a szolgáltatáskivezetés előtt kizárólag közvetett módon tájékoztatott ügyfelek, és a használat szempontjából nem intenzív felhasználók veszélyeztetett csoportoknak tekinthetőek szolgáltatáskivezetés során.

This thesis research explores how ideals about contemporary parenting shape parental time perceptions and the parental mediation of technology use. Previous literature demonstrates the changes of parenting that primarily concern the intensification, especially the extension and social inflation of the parental role. This parenting cultural script – namely, intensive parenting – provides the theoretical framework for this research. This study proposes that the patterns of parental time – especially the diverse approaches to quality time – and parental mediation of technology usage reflect contemporary parenting ideals. The inquiry intends to uncover the gender and social class differences in these parenting practices. Moreover, it aims to integrate the teenager’s voice into the debate about parental time and compare the parents‘ and children’s perspectives on their time together. The research utilizes a mixed-methods research approach. The quantitative part is based on data from a representative Hungarian quantitative survey – conducted in 2017 – including parent-child dyads. Additionally, the qualitative sample consists of 24 semi-structured interviews with parents of 12–16-year-old teenagers in Hungary in 2019. The study employs an explanatory sequential research design, where quantitative data dominate the analysis and the qualitative part provides more nuanced explanations. First, multivariate analyses were conducted using binary logistic regression models to analyse how diverse aspects of quality time and parental mediation relate to the subjective quality of parenting. The qualitative part of this study draws on thematic analysis following the definition of Braun and Clark (2006). The main findings of the thesis research can be summarized as follows: • The intensive parenting ideal shapes parental time in the way that spontaneous, focused time is highly appreciated among Hungarian parents and teenage children as well, while cultivating children’s talent does not comprise part of spending quality time with children. Enrichment activities might be counterproductive in terms of the subjective quality of parenting since they might result in conflict with teenagers who are striving for autonomy. • With regard to parental mediation and following the norms of intensive parenting, parents typically use a high level of control and a conscious mediation – with active mediation the desired form – and provide alternative and enriching programs to screen time to protect their children from harm and cultivate their development while fostering their autonomy and independence. However, restriction digital media use contradicts contemporary parenting values, since it does not enable self-regulation and discussions and threatens the child’s agency. Some patterns of active mediation that also reflected the features of intensive parenting were identified – such as the provision of expert guidance or constant negotiations. • Parents’ educational and income level and (typically in connection with these) their digital literacy and beliefs about technology significantly determine how they navigate their children’s technology use and the amount and quality of time they spend together. This study highlights the relevance of intensive parenting ideals among more educated and wealthier parents. The diverse results of spending parental time on weekend time according to social status point to the greater time deficit of lower status parents and the high expectations of parenting among higher status parents. The results of this thesis indicate that these practices are resource-demanding fields of parenting, and competencies and resources are unequally divided according to the social status of parents. • The findings show evidence that these practices are primarily maternal responsibilities – in other words, the high standard of intensive parenting involves mothers to a greater extent. Consequently, mothers are more concerned with the responsibility of parenting –for instance, with spending enough and sufficient (focused) time with their children and mediating – especially controlling – their media use. • The findings highlight the important features of quality time with adolescents – the latter value the attention they get from parents and no rushing of parental time. The teenagers’ different perception of time also underlines how much social expectations influence parenting behaviours.

A gazdaság és a kommunikáció kapcsolódásainak értelmezése Luhmann rendszerelméletével, a kommunikációelmélet participációs felfogásával, gazdaságtudományi nézőpontokkal, és szaknyelvészeti specifikumokkal összefüggő aspektusok konsziderációjával valósult meg. A rendszerelmélet szempontjából a gazdaság társadalmi beágyazódása hangsúlyos, amely a társadalmi-gazdasági problémák komplex elemzéséhez járul hozzá, a funkcionálisan elkülönült részrendszerek aspektusából. A problémakezelés a participációs elmélet felfogásában az ágensek felkészültségeit előfeltételezi, amelynek legelemibb alkotórésze a nyelvismeret. A nyelv a rendszerelmélet perspektívájából a kommunikációs médiumok nélkülözhetetlen formája, míg a participációs elméletben az intézmények egyik megjelenési formája, ahol a szignifikáció a jel (mint szignifikáns) és a jelölet (mint szignifikátum) összekapcsolódásával realizálódik. A gazdasági szaknyelvi szignifikáció a szaknyelvi specifikumoknak, a szaknyelvi kommunikáció megvalósulási szintjeinek, vagy a szókincs sajátosságoknak a konstrukciója. A gazdasági szaknyelvi terminusok interpretációjához az ekvivalenciaelemzés módszere alkalmazható, a terminushoz tartozó definíciók fogalmi jegyeinek összehasonlításával. A legalapvetőbb gazdasági terminus az ár, amely a participációs elmélet intézményi felfogásában a gazdasági szignifikáció része, azaz a jószág (mint szignifikáns) és az ár (mint szignifikátum) összekapcsolódása. Rendszerelméleti megközelítésben az ár a piaci szereplők másodlagos megfigyelésének eszköze, amelynek változása a bizalom függvényében inflációt vagy deflációt indukálhat. Az árváltozás méréséhez az árindexet alkalmazzák, terminológiai ekvivalenciaelemzése rámutat a nemzeti szinten alkalmazott típusainak eltéréseire. Az ár terminushoz hasonlóan, az adózási terminusok is tanulmányozhatók, annak érdekében, hogy a nemzetközi értelmezési különbségek explicit megmutatkozzanak (például a környezetvédelmi termékdíj esetében). A gazdasági kommunikáció fogalomalapú elemzése alapján megállapítható, hogy gyűjtőfogalomként értelmezhető, amelyen belül makrószinten a globális, míg mikró szinten a vállalati (ezen belül a pénzügyi) gazdasági kommunikáció és a gazdasági tömegkommunikáció domének határolhatók el. A doménekhez a gazdasági növekedéssel vagy az árral összefüggő, részrendszerenként strukturált témák, és szervezetek rendelhetők. A domének a problémakezelés színtereinek tekinthetők, a globális gazdasági kommunikáció színterén a gazdasági növekedéssel összefüggő ökológiai és társadalmi problémák az indikátorokkal mért adatok tükrében konkretizálódnak. A problémák a problémaidentifikáció és -megoldás fázisaiban, a funkcionális részrendszerek kommunikációs médiumát figyelembe véve definiálhatók. Az ökológiai és a társadalmi problémák gazdasági vonatkozásai rámutatnak arra, hogy mely kompetens tudásközösségek közreműködése elengedhetetlen a problémaeliminálás érdekében. Az elemzés a modern társadalomban fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek meghatározásához járul hozzá.