• Publicationsclose
• Research softwareclose
• Open Access close
• HU close
• EU close
• Hungarian close

A borderline személyiségzavarban (borderline personality disorder; BPD) érintett személyeket az identitás, a társas kapcsolatok valamint az érzelem- és indulatszabályozás zavarának tartós mintázata jellemzi. Az átlagpopuláció heterogenitása és a tradicionális diagnosztikai módszerek szubjektív jellege miatt a kórkép felismerése nehéz feladadatot ró a klinikusokra. Számítógépes nyelvészeti módszerekkel kimutatták, hogy a BPD-vel élők – a kontroll személyekhez (healthy controls; HC) viszonyítva – szignifikánsan gyakrabban használnak egyes számú és tagadást kifejező nyelvi formákat valamint negatív valenciájú szavakat a narratíváikban. Emellett előző kutatásunkban arra az eredményre jutottunk, hogy a beszédprodukció nyelvi enkódolás fázisához köthető hibáinak aránya jelentős magyarázóerővel bír a BPD-ben érintett személyek megjósolásakor. Ezek alapján azt feltételeztük, hogy a BPD és a HC csoport elkülöníthető a nyelvi enkódolási hibák, az egyes számú és a tagadást kifejező nyelvi formák valamint a negatív valenciájú szavak alapján. A manuálisan és a NarrCat segítségével kinyert faktorokat egy logisztikus regressziós modellben használtuk fel, melynek AUC értéke 0,907 lett. A modellből arra következtethetünk, hogy minél magasabb az említett faktorok aránya egy narratívában, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az adott személy a BPD csoportba tartozik.

Bevezetés: A placenta perfúziója háromdimenziós power-Doppler (3DPD )-indexekkel értékelhető in vivo, szonobiopsziás úton vagy pedig a teljes placentában. Célkitűzés: A két mérési módszer közötti kapcsolat feltárása. Normál várandós nők körében prospektív kohorsz-ultrahangvizsgálat történt a 11–40. terhességi héten. Módszer: A placenta vascularisatióját a 3DPD-indexek (vascularisatiós index [VI]; áramlási index [FI]; vascularisatiós áramlási index [VFI]) segítségével értékeltük ki gömb alakú szonobiopszás eljárással vagy pedig a teljes méhlepényben. Eredmények: Összesen 150 nőt vizsgáltunk meg, átlagosan 20,8 ± 7,22 hetes terhességi korban. Megfigyeltük, hogy a szonobiopsziás gömbtechnikával mért 3DPD-indexek a terhességi korral előrehaladva csökkennek a 11. és a 40. hét között, míg a teljes méhlepény térfogatszkennelése stabil, nem csökkenő vascularisatiós mutatókat eredményezett a várandósság alatt. Az indexek a szkennelés módjától függetlenül legalább közepes mértékben korreláltak egymással (r≥0,30). Limitáló tényezők: A terhesség előrehaladtával egyre kevesebb rész jeleníthető meg a méhlepényből egyetlen ultrahangképen, a terhesség késői szakaszában a méhlepénynek csak egy kis része vizsgálható egyszerre. Következtetés: A placentából a köldökzsinór-eredési pontnál vett szonobiopsziás minta 3DPD-indexei jobban tükrözik a várandósság alatti exponenciálisan növekvő méhlepény csökkenő erezettségét. Ennélfogva a szonobiopsziás gömbtechnika hathatósabb szűrővizsgálati lehetőséget kínálhat patológiás terhességek esetén. Introduction: Placental perfusion can be evaluated using three-dimensional power-Doppler (3DPD) indices with sonobiopsy acquisition in a sphere or throughout the entire placenta. Objective: We aimed to explore the relation between these two measurement methods. Method: A prospective cohort study was conducted among normal pregnant women recruited at 11 to 40 gestational weeks. Placental vascularization was evaluated using the 3DPD indices (vascularization index [VI]; flow index [FI]; vascularization flow index [VFI]) with the application of the sphere ultrasound technique or scanned from the entire placenta. Results: A total of 150 women were recruited at a mean gestational age of 20.8 ± 7.22 weeks. We observed that scanned 3DPD indices using sphere technique decrease by gestational age between 11 and 40 weeks, whereas whole placental volume scanning yielded stable, non-decreasing indices during gestation. The indices were correlated to each other at least moderately, irrespectively of the method of scanning (r≥0.30). Limitations: As gestation advances, less and less placentas can be visualized in one sweep for a whole view and at late period of gestation only a minority of placentas can be visualized as a whole. Conclusion: 3DPD indices acquired in a sphere of the placenta at umbilical cord insertion may reflect more to the decreasing vascularity of the exponentially growing placenta during gestation. Hence, sphere technique may have a greater screening opportunity in pathological pregnancies.

A vesesejtes karcinóma (RCC) a leggyakoribb rosszindulatú vesetumor, viszont ez nem önálló betegség, hanem több különböző daganattípus gyűjtőneve. A leggyakoribb és klinikailag a legfontosabb RCC-altípus a világossejtes karcinóma, amelyet optikailag üres citoplazmájú sejtek építenek fel, és a daganatra a VHL gén biallélikus vesztése jellemző, ami a pszeudohipoxiás állapothoz vezet, ezért fokozódik az angiogenezis és a sejtek proliferációja. Gyakori altípusok még a papilláris karcinóma és kromofób karcinóma. Előbbire a papilláris megjelenés és a cMET érintettsége, utóbbira az eozinofil tumorsejtek és számos kromoszóma elvesztése jellemző. A három altípus együtt a veserákok 90-95%- áért felelős. A fennmaradó esetekben ritka daganattípusok azonosíthatók, amelyek gyakran karakterisztikus immunhisztokémiai és genetikai eltérésekkel vagy sajátos klinikai megjelenéssel jellemezhetők. Az RCC altípusának pontos meghatározása egyelőre csak prognosztikai jelentőségű, és az egyes altípusokhoz speciális terápia még nem kapcsolódik. Viszont a jövőben megjelenhetnek szövettani típushoz társítható kezelések, ezért a napi leletezésnek az aktuális ajánlások szerint kell történnie.

A Dent-betegség heterogén genetikai háttérrel rendelkező, a proximalis tubulopathiák csoportjába tartozó kórkép. A klinikailag típusos kórképet kis molekulatömegű proteinuria, hypercalciuria, nephrocalcinosis/vesekövesség és a vesefunkció lassú, progresszív romlása jellemzi. A klinikai tünetek hátterében a proximalis tubulusok receptor mediálta endocytosisának a genetikai defektusa áll (a legtöbbször CLCN5 -mutáció). A típusos fenotípust extrarenalis tünetek is kísérhetik. Klinikai gyanú esetén a betegség a legtöbbször genetikai vizsgálattal igazolható, a diagnózis felállításához nem szükséges a vese biopsziás vizsgálata. A fenotípust esetenként nephroticus mértékű proteinuria vagy ismeretlen eredetű veseelégtelenség színesíti, melyek indikálhatják a vesebiopszia elvégzését. A szakirodalomban kevés olyan tanulmány található, amely a Dent-betegségről szól, és a vese hisztopatológiai leletét is tartalmazza. A betegség kórtana alapján, a várható tubularis károsodás mellett, az esetek jelentős részében a glomerulusok focalis globalis és/vagy focalis segmentalis hegesedése is fennáll. Orv Hetil. 2023; 164(20): 788–791.