• Publicationsclose
• Research dataclose
• Research softwareclose
• Other research productsclose
• 2012-2021close
• Open Access close
• HU close
• Hungarian close

Doktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására. A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott. Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ: o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat? o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről? o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra? A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is. A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát. Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson.

The doctoral thesis examines the transformation, social embeddedness, and functions of dance culture in a single North-Eastern Romanian village, Magyarfalu (Arini) populated by a Roman Catholic, Hungarian ethnic group. The transformation of dance life and dance repertoire of the local community is discussed in the context of ecological, political, economic, and sociocultural processes within the period of 1940–2010. Along with highlighting a dynamic relation between society and dance culture, this study aims to prove that the theoretical and practical frame of functionalism, the method of social anthropology, can be adapted for dance anthropological research. In opposition to comparative and formal analyses of dances, the doctoral research puts more emphasis on examining the dancing community, the social network that keeps the dance culture alive and how dance events fit into the wider system of customs. Three theoretical and conceptual systems defined the interpretation frame. Based on the assumptions of British functionalism, recognized in the field of social anthropology, dance culture was considered to be an adaptation system; in accordance with the interpretation methods of dance anthropology, dancing was analyzed as a sociocultural practice; and leaning on the capital theory of economic anthropology, dance was regarded as a resource. Having the arbitrary differentiation of the terms dance, dancing, and dance culture kept in mind, dance was interpreted as a total social fact which has organic connections to various elements of culture. The research was based on three hypotheses. The first suggestion is that a local dance culture is undergoing a continuous transformation in the context of various ecological, political, economic, and socio-cultural processes or events affecting the community. According to the second hypothesis, the dance culture is socially embedded, so there is a close interrelationship between the social organization and the dance culture of the given community. Finally, it began the analysis on the assumption that parts of the dance culture are organically connected to the culture as a whole, where they meet certain needs through their functional role. Based on all this, the dissertation basically sought the answer to what processes may be behind the transformation of Magyarfalu’s dance culture; how local society determines dance culture; what functions dance culture plays in the life of the individual and the community; and how all this can be examined with the theoretical and methodological tools of social anthropology.

A német hatalommal kapcsolatos kérdéskör egy örökzöld téma Európában. A német kérdés – amely alapvetően azt a dilemmát fogalmazza meg, hogy az egységes Németország megléte hosszú távon nem eredményezhet stabilitást és békét az európai kontinensen – évszázadok óta egyfajta búvópatakként vonul végig Európa történelmén. A német kérdés érvényességét megkérdőjelezni látszik ugyan a német újraegyesítés óta eltelt három békés és páratlanul sikeres évtized, ugyanakkor az önkorlátozás évtizedes hagyományait szemlátomást hátrahagyó Németország és az ország növekvő térnyerése az európai (gazdasági és politikai) integráció- és válságkezelésben a német hegemóniával kapcsolatos tudományos diskurzus reneszánszát hozta el. Az értekezés alapvető kérdése, hogy hegemónnak tekinthető-e Németország az Európai Unión belül? Tekintve, hogy a hegemónia mérésének nincs egy általánosan elfogadott kritériumrendszere (továbbá nincs egyetlen univerzális mérőszám, amellyel a hegemónia ténye és mértéke megállapítható lenne), így a disszertáció a német hegemóniával kapcsolatos sejtést öt hipotézisen keresztül vizsgálja. Ezen hipotézisek a német hatalom uniós intézményrendszerben való jelenlétét és mértékét vizsgálják több különböző szemszögből a 2010-es évtized tekintetében, érintve az uniós döntéshozatal legfontosabb stációit és aktorait. Az előzetes hipotézis Németország EU-n belüli gazdasági erejét járja körül statisztikai elemzéssel és tizenegy gazdasági mutató segítségével. A disszertáció első hipotézise egy intézményi-hatalmi modell létrehozatalával veszi górcső alá a vezető német tisztviselők dominanciáját, számának és arányának változását az uniós intézményrendszerben az elmúlt tíz év tekintetében. A második hipotézis az EU tanácsi döntéshozatala kapcsán kiemelkedően fontos tagállami szövetségkötési és koalícióképzési preferenciákat vizsgálja Németország vonatkozásában. A harmadik hipotézis az Európai Bizottság esetleges német érdekekkel kapcsolatos jogalkotási elfogultságát vizsgálja két rövid esettanulmányon keresztül. A negyedik hipotézis pedig az elviekben az uniós állampolgári érdekeket megjelenítő európai parlamenti képviselők munkáját vizsgálja a 2014-2019-es jogalkotási ciklusra fókuszálva, azt kutatva, hogy a német képviselők tekinthetők-e a leginkább befolyásos képviselőknek a jogalkotási aktivitást és szövetségesi kapcsolataik szorosságát figyelembe véve. Az előbbiekben ismertetett hipotézisek eredményeinek összesítése után egy relatíve világos kép rajzolódik ki a tekintetben, hogy hegemónnak tekinthető-e Németország az Európai Unión belül. A fentiekből kirajzolódik, hogy a disszertáció talán legnagyobb hozzáadott értékének az tekinthető, hogy a feltételezett német hegemóniának elsősorban a gyakorlati, eddig kevésbé kutatott aspektusait és az Európai Unión belüli megjelenési formáit kutatja és szemlélteti több szemszögből, átfogó és relatíve komplex módon, mindezt egy új módszertani mix kidolgozásával és alkalmazásával.

The importance of corn in the world economy is growing year by year: The growing population of the Earth requires more and more food produced on a continuously-decreasing agricultural lands.. Extensive production is being replaced by intensive crop production that is dependent on highly productive hybrids. In order to maintain a competitive status for maize among crops there is a need for adaptive potential to intensive cultivation systems and to extreme environmental conditions generated by climate change. These reqiurements can be interpreted in terms of genetic backround, insuring adaptation to weather and soil conditions. It is important to note that these changes are not spontaneous in nature and in agruculture, but their result from long and persistent work by breeders. This dissertation deals with the further development of Hungarian maize lines using the most modern, precision breeding techniques, developing future-oriented and competitive technologies. One of the cornerstones of plant breeding is the time factor, years during the best varieties must be put on the market. The competition in this respect is extremely fierce and fast-paced. To shorten the breeding process, we have further developed the dihaploid technology and its sub-processes, providing a number of alternatives to solve the problems that arise. In addition to shortening the time, the goal is to generate genetic variance for special traits as efficiently as possible, regardless of genotype. These methods can provide a solution to effectively improve seed quality values, multiple herbicide resistance, male sterility, and drought tolerance. Having haploid maize plants, our goal was to develop an in planta method for oligonucleotide-directed mutagenesis (ODM) using a recessive, albino mutational marker. By introducing the oligonucleotides into the meristem, we were able to induce a point mutation at a targeted site of the phytoene desaturase gene (PDS) in the genome with strong phenotypic feedback. Our technology development program is currently a pioneer of Hungarian precision maize breeding, and our stated intentions and long-term objectives include the routine application of the methods developed here at the forefront of national maize breeding. Precision breeding methods can provide a solution for breeding corn cultivars with yield stability, improved seed quality, efficient use of water and nutritions, or high adaptation capability. It is very important to emphasize that the technologies we use and develop are genotype independent and do not require the incorporation of a foreign gene. Eliminating these two factors is a key goal that has so far been the biggest barrier to molecular breeding of corn. The results of the proposed experimental developments may contribute to the market introduction of competitive Hungarian maize hybrids.