• Other research productsclose
• 2022-2022close
• HU close
• Corvinus University of Budapest close

The dissertation has four main chapters. I begin with the discussion of the philosophical and historical concept of Eurasia (Chapter No 2.). This contains an overview on contemporary political and security concerns of the great powers in Eurasia and a deep analytical study of philosophy and history of the terms Eurasianism(s), followed by subchapters such as: the standpoint of the United States in Eurasia, the strategic path of Russia in Eurasia, the strategic view of Turkey to Eurasia, China’s standpoint on Eurasia and India from Indo-Pacific to Eurasia. I found that Eurasian powers are capable to develop a global partnership model at the inter-regional and international level by challenging post-Soviet unipolar world order. I argue that this step generates conflicts and misunderstandings in high-level politics between Eurasian powers and the West, represented by organizations like NATO and the European Union. I believe that the era of misunderstanding will concede its place to “genuin strategic partnership and trans-Eurasian security system” applied by Brzezinski, Z. (Brzezinski, Z., 1997) between Eurasia and Europe, on the one hand, and Eurasian powers and the US, on the other. I made the argumentation that the Eurasian continent is divided between several nations and sovereign countries in three different levels: great, middle, and small powers. No unique power has the real capacity to shape or reassert an empire in order to rule the Heartland, WorldIsland to command the world. The bilateral and multilateral relations between Eurasian countries or powers are based on mutual recognition and equality. I proved the only issue that involve Eurasian powers outside their territory or borders are their inherited historical, cultural, and geopolitical frontiers. In the current geopolitical structure of world politics, the case of influence over international or regional initiatives is the issue of interest among countries seeking global or regional hegemony. The Heartland and the World Island in Eurasia are places where the frontiers and interests of all Eurasian powers meet or even encircle into one other. Because of this complex structure, regionalism or regional integration is a considerable part of their foreign policies. According to my findings, Halford Mackinder had addressed the geopolitical significance of the Heartland under the era of historical empires from a classical realistic point of view. My opinion is the implementation of such a political order or returning to the 20th century political settlement in the current international political, economic, and security structure is impossible. At the same time the Eurasian great powers failed to establish the western type liberal and neo-liberal political order. I raised the idea of fourth political theory that could lay an adaptable political structure or framework among and across the region. The next (No 3.) chapter focuses on the economic, trade, and geopolitical relations between Eurasian powers, and has two main parts. The first part contains an overview on IntraRIC+T (Russia, India, China + Turkey) investment and trade relations providing data about India-China, India-Russia, Russia-China, Russia-German and Russia-Europe trade and economic relations and the discusses the case of geopolitical and geostrategic interests of given countries. The second part of the chapter discusses the complexity of the BRICS (Brazil, Russia, India, China and South Africa). The influence and contribution of BRICS in world politics and economics, intra-BRICS achievements and failures, the case of BRICS New Development Bank and the case of intra-BRICS investment and trade are the main terms of this part. I will also try to make a theoretical background for the process to find what kind of cooperation BRICS is primarily involved in, whether it is a new occurrence in the global partnership era and what mechanisms and projections could raise a better and deeper economic cooperation and integration between these nations by applying theories of global and regional economic integration in the conclusion. The next (No 4.) chapter focuses on the Eurasian Economic Union. The subchapters in this part of my dissertation are: the treaty of the Eurasian Economic Union (EAEU), Russia and the EAEU, the historical and evolutional background of the EAEU, and the economic situation and the results of the EAEU in present. The last chapter is the conclusion section which contains an analytical outcome of the dissertation. For data collection to conduct my study, I used secondary sources such as books, journal and online articles related to the topic and official statistics and indicators from the World Bank, International Monetary Fund, Organization for Economic Co-operation and Development and International Trade Centre etc.

A disszertációkutatás szerzője a közép-kelet-európai, női identitáskonstrukciók és -dekonstrukciók megjelenését vizsgálja Szeleczky Zita és Karády Katalin filmjeiben, színházi sajtómegjelenéseiben 1936-tól 1944-ig és magánlevelezéseiben 1945-től 1951-ig. A kutatómunkában nóvumnak tekinthető a Szeleczky Zita és Karády Katalin szereplésével készült filmek részletes elemzése és összevetése; a filmek tudatos identitáskonstruáló szerepének megállapítása; Greta Garbo, Marlene Dietrich, Szeleczky Zita és Karády Katalin női identitáskonstrukcióinak párhuzamba állítása; a Garbo, Dietrich, Szeleczky és Karády főszereplésével elkészült emblematikus játékfilmek különböző korszakonkénti, táblázatos elemzése, amely a vizsgálat fókuszán – az 1930-as, 1940-es évek – kívüli időszakokban – az 1970-es évek, 1980-as évek és az 1990-es évektől napjainkig – tetten érhető, különböző olvasatokat is tartalmazza. Emellett fontos, új eredménynek számít a dalbetétek identitáskonstruáló hatásának kifejtése és azok szövegeinek filmhű ismertetése; a választott színházi sajtótermékek – a Színházi élet, a Délibáb és a Film Színház Irodalom – összefüggő, társkódolóval is ellenőrzött tudományos vizsgálata; a Délibáb című színházi sajtótermék releváns számainak digitalizációja (a kutatás megkezdésekor ezek nem voltak elérhetők). A disszertációkutatásban a szerző az eddig feldolgozatlan, a vizsgálat szempontjából releváns Szeleczky- és Karády-levelezés digitalizációját, bemutatását és elemzését is elvégezte; illetve a Szeleczky Zita és Karády Katalin szereplésével elkészült filmek főszereplői dalbetéteinek táblázatos bemutatása is szerepel a dolgozatban a dalok címével, a dalszövegírók és a zeneszerzők nevével, filmes előfordulásuk számának jelölésével.

The context of the current research is the crisis of the multilateral framework, since scepticism of effective multilateralism has been growing in recent years. The thesis focuses on the particular situation of the Council of Europe, and intends to examine the correlation between the soft power human rights instruments, the “normative institutionalism” and the classical, “power” realism. The dissertation aims to present one political (suspension of voting rights of the Russian parliamentary delegation in the Parliamentary Assembly of the Council of Europe) and one legal case study (reluctant implementation of the judgement of the European Court of Human Rights) to illustrate the political and legal difficulties the Council of Europe faces. After a qualitative analysis I seek an answer to the question, how the organisation can solve the challenges resulting from the reappearance of power realism in an intergovernmental organisation with the protection of human rights as a core mission. How, in other words, to solve its own Copenhagen dilemma. The concrete research questions are as follows: 1) “Could the recent political and legal challenges to effective multilateralism endanger the functioning of the Council of Europe in the long run?” 2) Could normative institutionalism prevail over the great powers’ geopolitical interests, and if so, to what extent?” The thesis also intends to examine the enlargement dilemma of the organisation in the mid-nineties, whether to invite the Eastern European countries to join before they were in compliance with the main standards or to delay their accession until their legal and institutional structures were closer to European standards. This Chapter is highly relevant for the initial hypothesis, which is that the Eastern enlargement with the accession of the Russian Federation as a great power largely contributed to the political and legal challenges of the Council of Europe. The way I intend to conduct the research is partly based on my personal experiences in 1999 and between 2011 and 2016 in the Council of Europe, when I served in Strasbourg, as deputy to the Permanent Representative of Hungary to the Council of Europe. In this capacity I actively participated in the work of four rapporteur groups preparing the decision-making process of the Committee of Ministers and in the Human Rights (DH) sessions of the Ministers’ Deputies responsible for the supervision of the execution of the Strasbourg Court’s judgements. I also followed the activity of the Parliamentary Assembly in recent years, between 2016 and 2020. In addition, I am currently the Hungarian delegate in two institutions of the Council of Europe, the Steering Committee on Anti-Discrimination, Diversity and Inclusion (CDADI) and in the Governing Board of the Observatory on History Teaching. I also build on the evaluations of the semi-structured interviews with high-ranking officials of the Council of Europe and of the Hungarian foreign service. As the sources are very limited, there is no academic literature analysing these developments, the interviews with competent officials are of utmost importance. The list of interviewees covers different nationals of the Council of Europe working in the structure of the Committee of Ministers and the Parliamentary Assembly on the one hand, politicians of the Parliamentary Assembly and high ranking diplomats of the Hungarian foreign service on the other. It should be also noted that the structure of the thesis was determined in 2020, long before the war between the Russian Federation and Ukraine. However, this war in a neighbouring state has had a major impact on this research, therefore the exclusion of the Russian Federation from the Council of Europe, and its assessment will form an integral part of this research. Based on the conclusions of the thesis, the followings could be the new scientific results: • • Contribution to the general literature focusing on the future role of multilateral organisations; • • Providing a comprehensive analysis of the impact of political developments in the Council of Europe to the scientific literature; • • Chance to be the first to analyse the new complementary joint procedure; • • Based on the findings concerning their efficiency and capacity, the thesis could contribute to evaluating the role and opportunities of multilateral organisations, especially the Council of Europe; • • The conclusions of the research could assist the actions of the diplomacy in multilateral frameworks, contribute to fine-tuning the general perception of manoeuvring room in multilateral diplomacy.

Quantitative, and to a much lesser degree qualitative, research is the dominant approach to corruption. However, the call to investigate the contextual dependencies of corruption is brought about by the failure of anti-corruption approaches that do not tackle other actors or institutions and issues simultaneously. One approach that can tackle the complex nature of corruption from this perspective but remains wanting in corruption research is Qualitative Comparative Analysis (QCA). Much more limited is the application of QCA in understanding civil society’s anticorruption role. The supposed place of civil society in anti-corruption is even more compounded by contemporary events that directly assault their presence in countries, regardless of the type of government or economic development in place. This closing of civic space phenomenon is part of the broader democratic backsliding or autocratization that has pervaded even long standing and consolidated democracies. Locating the place of civil society given such contexts poses a daunting challenge, as one may ask: if democratic grounds are backsliding, where are anti-corruption efforts anchored on? As such, the dissertation intends to look at configurations of (democratic) political institutions that enhance or mitigate corruption while trying to locate the position occupied by civil society in this respect. Taking a cue from the civil society-corruption nexus and the broader democracycorruption linkage scholarship, with institutionalism as an overarching theory, the dissertation hopes to contribute to the discourse via three related studies. The ffirst of these serves as a springboard for the argument that civil society cannot battle corruption all alone. While internal civil society characteristics may have a part in corruption mitigation, through a large-N quantitative analysis, the study highlights the importance of civil society environment, transparency of laws and predictability of enforcement and rigorousness and impartiality of public administration on corruption. Noting that the formula derived from regression analyses shows the average net effects of the independent variables, the second study looks at the combinatorial effects of conditions necessary and/or sufficient for the outcome high perceived corruption to occur through fuzzy-set Qualitative Comparative Analysis (fsQCA). The configurational analysis of 33 episodes of contemporary autocratization from the third wave (1994- 2017) confirm the conditionality of civil society’s effects as the condition absence of robust civil society organizations combines with the absence of extensive media freedoms and simultaneously the absence of wide and independent public deliberations to produce the outcome high perceived corruption. The pathway to corruption in these states experiencing autocratization also includes two individually sufficient conditions: the presence of high political exclusion as well as the absence of sociopolitical integration. No necessary precondition was found for the outcome presence of high perceived corruption. Given the pretext of equifinality and multifinality in QCA, the third study extends the second but in the context of 30 democracies that did not experience substantial autocratization episodes in the same given period. The results are interesting although not surprising under the theoretical underpinnings of QCA: the absence of high perceived corruption in non-autocratizing states is not brought about by robust civil society organizations (in their presence or absence; or individually or in combination with other conditions) but instead by the presence of wide and independent public deliberations combined with the absence of high political exclusion. The latter is also a necessary condition for the outcome of interest. While the conditionality of civil society’s effect is confirmed in the second study, the third highlights the possibility of the differential impacts of civil society depending on context. Limitations of the dissertation are discussed and venues for future research are presented.

The development trajectory of the European Union (EU) has always been a key question in the history of the integration. The significance of this issue became even more topical after the so-called Great Recession of 2008-2009, which further exacerbated economic, social and political problems of the EU. The negative impacts were most evident in the Eurozone, since the sovereign debt crisis jeopardized the entire Economic and Monetary Union (EMU). The crises made it clear that the EMU had been malfunctioning due to its incompleteness. Recognizing these failures and shortcomings, member states decided to launch reforms in order to strengthen the structure of European Economic Governance (EEG). However, the issue of sovereignty and economic nationalism (protectionism) came again to the forefront of public debates, which made it difficult to improve the functioning of the EMU. The story is very important from theoretical perspective as well, since various theories and approaches provide different narratives and frameworks to interpret the events. The dissertation takes neofunctionalism as a theoretical framework in explaining the Eurozone crisis management. In relation to this, the major question of the thesis is whether the crisis management can be adequately explained by the methodological toolkit of the theory. The dissertation contributes to the existing scholarly literature in three different ways. First, neofunctionalism (and integration theory in general) is an extremely underresearched area in Hungary. Accordingly, works on the European Union that study the integration in neofunctionalist approach, cannot be found in the Hungarian literature. Primarily, the thesis, which interprets neofunctionalism as a separate research program, intends to fill this gap, even if the dissertation is written in English. Chapter 2 provides an exhaustive review and systematization of the Neofunctionalist Research Program (NRP), which is also a novelty in the international literature. Second, relating to the previous point, the other novelty of the dissertation is our own neofunctionalist model that introduces a new conceptual and methodological framework. The model synthetizes previous versions of neofunctionalism, and other relating approaches. The objective of this modified (complex) framework is to provide an adequate analytical framework with which we can understand and describe long-run development (evolution) of the EU and other regional integrations. Finally, the thesis extends the investigation period of the theory, and examines the explanatory power of neofunctionalism in the post-crisis period (in the uncertainty phase). Chapter 3 introduces the anatomy of the sovereign debt crisis while focusing on institutional incompleteness of the EMU. The chapter also analyzes and summarizes the reforms of the EEG and concludes that the strengthening of economic and fiscal cooperation may be best explained by recent approaches such as New Intergovernmentalism and New Supranationalism. At the same time, it has to be noted that new elements/mechanism (or some of them) might be a springboard towards a deeper integration in the future. Finally, Chapter 4 analyzes two exploratory case studies of the post-crisis period, the European Banking Union (EBU) and the European Fiscal union (EFU). The analysis is based on the modified neofunctionalist model. The results are ambivalent. In the case of EBU, both spillover triggers and vertical institutional outcomes can be identified, which proves the existence of spillover. However, in spite of strong functional, (EU-level) political and institutional triggers, the implementation process of the EFU became standstill. In sum, we conclude that neofunctionalism is still relevant in explaining long-run developments of the European integration.

A kutatási eredményeim alapján jól látható, hogy a turisztikai célú nyaralás-foglalás és -megvalósítás menedzselése a fogyasztó és a szolgáltató részéről komoly kihívást jelent, amire a pandémia jelensége még rá is erősített. A kockázatészlelésnek három dimenziójával foglalkoztam: a nyaralás-vásárláshoz kapcsolódó észlelt kockázatok, az online térhez kapcsolódó észlelt kockázatok, valamint a COVID-19 pandémia jelentette észlelt kockázatok. Ezek hatásait és jelentőségét mértem az utazási szándékra. Emellett, a kutatásom másik területe volt elemezni a vásárlók kockázatcsökkentési stratégiáit, eszközeit a nyaralás lefoglalása során. Így megérthettem az észlelt kockázatok és a kockázatcsökkentési stratégiák faktorainak a teljes utazásfoglalási folyamatban játszott szerepét. Végezetül az egyéni jellemzők figyelembevételével a kockázatvállalási szándék és az úti cél kiválasztásának hatásait is vizsgáltam a teljes folyamatban. A kutatásom során összesen öt fő célt emeltem ki, melyeket öt kutatási kérdéssel vizsgáltam. A kérdéseimre a válaszokat kvalitatív és kvantitatív jellegű adatgyűjtéssel és -elemzéssel adtam meg. A kvalitatív kutatás eredményei alapján a legrészletesebben a kutatás alapvető fókuszát jelentő kockázatészlelés és kockázatcsökkentés dimenzióit lehetett feltárni. Emellett egy harmadik fő dimenzió a kockázatvállalási szándék, szintén elég részletesen kerülhetett bemutatásra. rajtuk kívül még három további dimenzió jelent meg. Ezek alternatívabb kérdéskört fedtek le, de ezekben rejlik a kvalitatív kutatás igazi hozzáadott értéke és ezen dimenziók segítenek megérteni a teljes nyaralás-vásárlási és -megvalósítási folyamatot a kockázatészlelés és a kockázatcsökkentés szemszögéből. A három további dimenzió a kockázatészlelést növelő elemek dimenziója, a helyszín kiválasztásának dimenziója és a kockázatészlelés utazási élményt csökkentő hatásának dimenziója. A kockázatcsökkentés dimenzióját lehetett a leginkább megtalálni és jól felismerhetően elemezni a kutatás során. Ebből sok helyen közvetlenül, de sokszor közvetetten sikerült feltárni a kockázatészlelések területeit is. A két fő dimenzió (kockázatészlelés és kockázatcsökkentés) kapcsolatából (és a rájuk ható – olykor zavaró – külső és belső hajtóerőkkel együtt) alakult ki a legfontosabb terület, a biztonságérzet megteremtésének kérdése, amely kialakításáért mindent alárendeltek az alanyok. A kockázatvállalási szándék pedig úgy tűnik, hogy a biztonságérzet megteremtésén keresztül minden vizsgált területtel összefüggésben áll. A megkérdezettek fő célja a biztonságos, nyugodt és önfeledt nyári pihenés volt. Az utazási szándék inkább a helyszín kiválasztásában játszott szerepet, aminek mértékében voltak eltérések az alanyok között. Emellett részben megfigyelhető volt egy általános utazási szándék is, amely általánosan pozitív volt mindenkinél. Látható volt az is, hogy a bizalom témája az általános kockázatcsökkentéstől többnyire különálló, de összességében végig egy kockázat csökkentő szerepben jelen volt minden altémában. Továbbá felleltem három további, a kutatás mélységeire még jobban rámutató területet is. Ezek bemutatásával a következő bekezdésben foglalkozom. Úgy tűnik, hogy ha az utazás előtti biztonságérzet nem került kellően megalapozásra az könnyen vezethetett stresszhez vagy éppen ellenkezőleg a kockázatok (akár tudatos) nem észleléséhez, így rontva vagy javítva a nyugodt önfeledt pihenés élményét. Azonban, ha az utazás közben sérült a biztonságérzet (váratlan esemény, kockázatészlelés), akkor az szintén rontotta az átélt kikapcsolódás élményét. A kockázatészleléshez szorosan nem kapcsolódó elemek (nyüzsgés hiánya) esetenként hiányérzetet okozhattak az összkép tekintetében az alanyoknál. A kvantitatív kutatás során a legtöbb hipotézist el tudtam fogadni. A kockázatészleléssel kapcsolatos összefüggések esetén a felállított hipotézisek főleg a szakirodalmi eredményeken alapultak. Azonban a kockázatcsökkentő stratégiák korábban még nem kerültek vizsgálatra külön faktorként, első- és másodrendű dimenzióban a szakirodalomban, így az ide vonatkozó hipotézisek előkészítése során a releváns szakirodalmi eredmények mellett a kvalitatív kutatás eredményeit vettem számításba. A közvetlen eredmények vizsgálatakor három fő eredményt érdemes kiemelni. Az egyik, hogy a tematikusabb kockázatészlelés típusok (online tér és a COVID-19 pandémia) hozzájárulnak a nyaralás-vásárlással kapcsolatos észlelt kockázat növekedéséhez, 0,386 és 0,433 koefficiens értékekkel. A másik kiemelendő eredmény, hogy a kockázatcsökkentő stratégiák inkább a jobban tematikus kockázatészlelés típusokat (online tér és a COVID-19 pandémia) határozták meg, -0,689 és -0,403 koefficiensekkel. A közvetlen hatások harmadik fő eredménye volt azon kockázatcsökkentő eszközök vizsgálata, amelyek kvázi kívülről befolyásolták a kockázatcsökkentő stratégia használatát. Ekkor azt az eredményt kaptam, hogy az információgyűjtés és a bizalom a környezetben növeli a kockázatcsökkentő stratégiák használatát, míg az EWOM használata csökkenti. Mindez összefügghet azzal, hogy az előbbi két elem használata során az alanyok szükségét érezték további kockázatcsökkentő elemek használatának, amelynek oka lehet az adott két eszköz nem elégséges kockázatcsökkentő hatása, illetve a felkészültség fokozása. Az EWOM csökkentő hatása a további kockázatcsökkentő stratégiára azt feltételezi, hogy elégséges volt ezen eszköz használata a kockázat csökkentéséhez vagy csak rontott a helyzeten ez az eszköz. Ekkor három esetben kaptam teljesen mediált hatást, melyből kettő a bizalom a környezetben elnevezésű faktorhoz kapcsolódott a nyaralás-vásárlással kapcsolatos észlelt kockázat viszonylatában, illetve az online térben észlelt kockázathoz kapcsolódóan, mindkétszer a kockázatcsökkentésen keresztül. A harmadik teljesen mediáló hatásra, ami a kockázatészlelés dimenziójához kapcsolódott. Mégpedig úgy, hogy a COVID-19 pandémia jelentette kockázatészlelés csak a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatán keresztül hatott szignifikánsan az utazási szándékra, közvetlenül nem. A kockázatcsökkentő stratégiák faktorának vizsgálata érdemel még egy külön összegzést. A faktor éppen nem hat szignifikánsan a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatára, de a másik két tematikus kockázatészlelésre jelentős hatással bír. Ennek következtében célszerűnek találtam megnézni a mediáló hatásokat a két tematikus kockázatészlelésen keresztül a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatára vonatkozóan. Ekkor már a direkt hatás éppen szignifikánssá vált, de az indirekt hatás, különösen az online tér észlelt kockázatán keresztül jelentősebbé vált (-0,280). Így részlegesen mediált hatásokról beszélhetünk ezen esetekben. Az eredmény tovább erősíti a modell azon eredményét, hogy a központi kockázatészlelés a nyaralás-vásárlás észlelt kockázata, de erre jelentős hatást gyakorolnak a konkrétabb, tematikus kockázatészlelés típusok, illetve a kockázatcsökkentési stratégiák is inkább ezen faktorokon keresztül tudják csökkenteni a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatát, mintsem közvetlenül. Zárásként pedig a kockázatcsökkentő stratégiák mediált hatása részleges az utazási szándékra vonatkozóan, ráadásul úgy tűnik, hogy inkább közvetlen hatása van az utazási szándékra, mintsem közvetett. Néztem egy folytonos változó (kockázatvállalási szándék) és egy kategorikus változó (úti cél iránya belföld vagy külföld volt) moderáló hatását is. Ekkor azonban nem találtam szignifikáns eltéréseket a hatásokat vizsgálva. Összefoglalva, a kutatásomból is látszik, hogy a fogyasztókat is érdemes szegmentálni, mert, némileg az úti cél, de a kockázatvállalási és -észlelési szintek alapján is eltérő hozzáállású utazók jelennek meg a turizmusban. Ha pedig sikerült szegmentálni az utazói kört, majd a különböző célcsoportokat eltérő vagy ugyanolyan pozicionálással elérni, akkor az eredményesség tovább fokozható, ezen biztosítékok díjainak megtérülésével együtt. Ehhez azonban szükséges a fogyasztók megismerése, majd az általam felsorolt eszközökkel történő irányítása és támogatása. A pontos gyakorlati megvalósítások előtt érdemes kutatásokat végezni a fogyasztókról, illetve a versenykörnyezetről egyaránt.

A szervezeti folyamatok automatizálására alkalmazott eszközök hatékonyságának a vizsgálata számos nemzetközi (Willcocks-Lacity-Craig, 2015; Fernandez-Aman, 2018; Papageorgiou, 2018) és hazai (Kő-Fehér-Szabó, 2019; Marciniak-Móricz-Baksa, 2020; Demeter és munkatársai, 2020; Horváth, 2020) publikáció témáját képezi, azonban a társas aspektusok figyelembevétele is egyre inkább jellemző a technológiákkal kapcsolatos kutatásokra, kiindulva a társas interfész elméletből, mely szerint az emberek a technológia által közvetített kommunikáció során is úgy reagálnak, mintha élő entitás lenne a partnerük (Mehra, 2021, p.1.). Ilyen mesterséges interakciót folytatnak a chatbotok is, amelyek a szociális szituáció érzésének a megtapasztalását képesek előidézni az egyénben a vele folytatott kommunikáció során (Nass-Moon, 2000), számos kihívást generálva ezáltal, mind az interfész fejlesztése (Følstad-Brandtzæg, 2017), mind az ágens szervezeti adaptálása kapcsán (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021). Az ember-chatbot interakció irodalmán belül számos publikáció vizsgálta a chatbothoz való viszonyulást (Rapp-Curti-Boldi, 2021), ugyanakkor ezen cikkek többsége az általános felhasználó (kísérleti alany laboratóriumi környezetben), illetve a fogyasztók (létező vállalatok ügyfelei) szemszögéből vizsgálta a jelenséget. Szervezeti kontextusban a menedzserek (Jang-Jung-Kim, 2021), illetve a munkavállalók (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021) perspektívájából ezidáig igen kevés kutatás célozta feltárni az ember-chatbot interakció magatartásra gyakorolt hatását. A szakirodalom áttekintése során azonosított kutatási rés, a tudományfilozófiai alapállásom által meghatározott chatbotokkal kapcsolatos felfogásom - mely szerint az interaktív ágenseket nem tőlünk függetlenül létező valóságként, hanem az egyének által adott jelentések eredményeként kialakult entitásokként értelemezem -, valamint a konstruktivista elméletek áttekintése során megismert jelentésadás perspektíva (Weick, 1995) vezettek el a disszertációm céljának meghatározásához, amely annak a feltárása, hogy az ember és a HR chatbot közötti interakció milyen jelentésadási folyamatokat generál a szervezetben. A vizsgálat helyszínét egy HR chatbotot alkalmazó multinacionális vállalat hazai szervezetei jelentették, ahol húsz félig strukturált interjút készítettem, melyek interpretatív fenomenológiai analízissel kerültek elemzésre. Az adat-trianguláció biztosítása érdekében web-tartalomelemzést és dokumentumelemzést is végeztem induktív tartalomkódolással. Az empirikus vizsgálatom eredményeként a technológiának történő jelentésadás szakirodalmát a következőkkel gazdagítottam: 1) kilenc chatbotnak adott jelentést tártam fel, 2) azonosítottam a hozzájuk kapcsolódó akciókat. A HR chatbotok tekintetében és a HR-sek szemszögéből ezidáig egyetlen tanulmány sem tárta fel a szervezeti belső kommunikáció automatizálására alkalmazott virtuális ágensekhez való viszonyulást. Kutatási eredményeim az ember-chatbot interakció kutatási területéhez járulnak hozzá a következőkkel: 1) a HR-sek szemszögéből is vizsgáltam a chatbothoz való viszonyulást szervezeti kontextusban, 2) HR chatbot kapcsán vizsgáltam a felhasználói viszonyulást.

Az egyoldali párosítási piacokon nincs, vagy csak részben van olyan árrendszer, amely meghatározná az erőforrások allokációját. A létrejövő párosításokat elsősorban a piacot szabályozó mechanizmusok adják meg. Az egyoldali párosítási piacok egyik alkalmazási területére, a vesecsere-problémára létezik olyan megközelítés, amely egy súlyozott párosítási problémára vezet vissza. A disszertációban ezt a megközelítést általánosítom az m-dimenziós párosítások által, amelynek egy speciális esetét m-szobatárs problémaként definiáljuk. Ezzel egy Pareto-hatékony megközelítést határozunk meg, amelyben minimalizálási és maximalizálási problémákat is tekintünk. A megfogalmazott megoldási keretre egyenletes klaszterezési megközelítésként hivatkozunk, a disszertáció célja pedig ennek elméleti és gyakorlati megoldhatóságának vizsgálata. A megfogalmazott m-szobatárs problémában a hallgatókat euklideszi térbeli pontok reprezentálják, és azt hogy mennyire lennének egymás számára jó szobatársak, a közöttük adódó távolságok adják meg. A cél azonosan m fős szobák beosztása a szobákon belüli távolságnégyzetek összegének minimalizálása vagy maximalizálása mellett attól függően, hogy homogén vagy heterogén klasztereket kívánunk megadni. A dolgozatban elsőként összefoglalom az azonos elemszámú csoportok kialakításának és általánosan az elemszámkorlátokkal ellátott feladatok szakirodalomban előforduló széleskörű alkalmazási lehetőségeit. Ezt követően bevezetem a probléma nehézségének tárgyalásához elengedhetetlen fogalmakat, majd ezek ismeretében áttekintést adok a szakirodalomban található, az egyenletes klaszterezéshez kapcsolódó problémák bonyolultságelméleti eredményeiről. Az általános dimenziós eredményeket kiterjesztem, és megmutatom, hogy valamennyi általunk tekintett probléma legalább háromfős csoportok esetén NP-nehéz, vagyis jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk általánosan hatékonyan megoldani. Ezután bemutatom az egyoldali párosítások legalapvetőbb, stabil szobatársak megközelítésének fontosabb eredményeit, megadom az m-szobatárs probléma formális definícióját, majd összevetem a szobatárs problémákat elméleti és gyakorlati szempontból. A bonyolultságelméleti eredmények tükrében ezután a gyakorlati megoldhatóság felé fordulok. Ehhez elsősorban áttekintem azokat az egyenletes klaszterezési problémák során alkalmazott algoritmusokat, amelyek valamilyen garanciát adnak az általuk talált megengedett megoldás szuboptimalitására: az approximációs eljárásokat, valamint a kúp optimalizálást. Másodsorban pedig a gyakorlati alkalmazások során leggyakrabban tekintett megoldási módszerre, a heurisztikus eljárásokra térek rá. E során az algoritmusok széles körét tekintem, amelyhez két módon járultam hozzá. Egyrészt különböző heurisztikus eljárásokat fogalmaztam meg a hagyományos klaszterelemzéshez kapcsolódó módszerek által adott, nem feltétlen egyenlő elemszámú csoportok kiegyenlítésére. Másrészt pedig az egyszerű párok cseréjével operáló LCW algoritmus esetén megvizsgáltam a nagyobb méretű cserék lehetőségét, és megfogalmaztam három heurisztikus eljárást, amelyek kettes és hármas cserék segítségével keresik az optimumot. A bemutatott valamennyi heurisztikus eljárást valós adathalmazokat és szimulációkat is magába foglaló, széleskörű elemzés során vetettem össze. A felállított elemzési keret erőssége, hogy lehetővé teszi, hogy egyszerre tekintsük mind a minimum-, mind a maximumfeladatot, és átfogóan elemezzük az m-szobatárs probléma gyakorlati megoldhatóságát. Ezekkel pedig túlmutatok a korábbi tanulmányokon, amelyek jellemzően az algoritmusok egy szűkebb körét és csupán az egyik célfüggvény ellenében tesztelik. A vizsgálathoz megadtam az összes szobabeosztás előállításának egy olyan konstrukcióját, amely lehetővé tette, hogy alacsony hallgatói számok mellett, az össztávolságokat hisztogramon ábrázolva szemügyre vegyük a megengedett megoldások terét. Az algoritmus felírásához a szobabeosztások formális definícióját is megadtam. További lényeges részlet az optimalitási pontszám definiálása, amelyet az elemzési keret minimum- és maximumproblémát is tartalmazó sajátosságát felhasználva tudtam bevezetni. Ennek segítségével ábrázoltam az algoritmusok egymáshoz képest vett teljesítményét, és a tesztelt heurisztikák alkalmazásával elérhető maximum- és minimumértékek különbségéhez képest is ki tudtam értékelni az algoritmusokat. A heurisztikus eljárások elemzése során a következő eredményeket fogalmazom meg. Az irodalomban hagyományosan tekintett, való életből származó ‘Iris’ és ‘Seeds’adathalmazokon a legtöbb minimalizáló eljárás hasonlóan jól teljesít, így nem lehet ez alapján különbséget tenni közöttük. Az egyszerű konstruktív módszerek, valamint a klaszterközéppontok meghatározását és az elemek klaszterközéppontokhoz való hozzárendelését alternáló eljárások nem teljesítenek jól a feladat megoldása során. A kis hallgatói létszámmal rendelkező esetek a szobabeosztások költségeinek ferde eloszlását mutatják, amely a minimalizálási és maximalizálási problémák lehetséges általános aszimmetriájára utal. A nagy hallgatói létszám esetén elvégzett elemzés megmutatja, hogy az optimalizálási problémák minimalizálási és maximalizálási feladat, valamint kis- és nagyméretű csoportok esetén is más-más karakterisztikákkal rendelkeznek, amely a heurisztikus eljárások teljesítményeiben tükröződik. A minimalizálási feladat megoldásához szignifikánsan nagyobb futásidő szükséges. A hármas cseréket is megvalósító LCW alapú heurisztika bizonyos esetekben önmagában is releváns. Ugyanebben a módszerben kezdeti értékként alkalmazva valamely másik eljárás által adott megengedett megoldást, előbbi jelentősen javíthat azok célfüggvényértékén. A lokális keresést alkalmazó eljárások köréből a legegyszerűbbnek számító és egyben leggyorsabb LCW eljárás teljesítménye pedig nem sokkal marad el a szofisztikáltabb módszerek eredményeitől, így a gyakorlati alkalmazás esetén a konkrét céltól függően ezzel is elfogadható megoldáshoz juthatunk.

• A vizsgált periódus alatt számos jel utalt Oye nemzetközi rezsimek megtorló mechanizmusára vonatkozó elméletének pontatlanságára. Bizonyos tagok politikai súlya érzékelhetően befolyásolta a szervezeteken belüli folyamatokat akár a bürokratikus folyamatok lelassításával, akár más módon, hogy ezzel a saját agendájuknak kedvezzenek s ezáltal a közös célokat hátráltassák. • Hinnebusch proxy környezetekről szóló elmélete ugyanakkor azért pontos, mert a belföldi instabilitást követő külső beavatkozások, melyek rezsimellenes csoportokat támogattak, végül egy olyan status quo-ba torkollottak, ahol különböző csoportok támaszkodtak külső forrásokra, hogy saját érdekeiknek megfelelő környezet kialakítására tegyenek kísérletet. Ez állt annak az eszkalációnak a hátterében mely során a forradalomból lassan egy proxy háború alakult ki, melyben a belföldi szereplők befolyása alkalmanként a külföldi támogatóik számától függött. Ugyanakkor előfordult az is, hogy a proxyk erősen függővé váltak mestereiktől, Haftár helyzetének alakulásán keresztül igyekszik ezt bemutatni a disszertáció. Az ide vonatkozó képlet szerint minél kevesebb számú (de egynél nem kevesebb) mestere volt egy helyi szereplőnek, annál sebezhetőbbé vált. • A líbiai proxyk és mestereik kapcsolata egy érdekorientált, intenzitását tekintve fluktuáló pályát követett. A legpontosabb leírást egy köztes modell tudna adni, melyben a helyi proxyk prominens szerepe a mesterek által nyújtott sorsdöntő támogatással együtt lenne igazán hatékonynak értelmezhető. • A nemzetközi szervezetek működésének hatékonysága súlyosan csorbult a tagállamok stratégiáinak megfelelő harmonizálása és elrettentő módszerek hiányában. • A szervezeteken belüli együttműködés hatékonysága súlyosan sérülékeny, ha a tagállamok közti viselkedési normák nincsenek megfelelően harmonizálva, és nincsenek megfelelően elrettentő retorziók kilátásba helyezve az esetleges kihágások esetére. • A hozzájárulás mértéke nem volt összhangban a gyakorolt befolyás mértékével. Másfelől viszont a magasabb kockázatok nagyobb eséllyel kényszerítettek ki nagyobb hozzájárulást. • Direkt összefüggés volt megfigyelhető a fenyegetések növekedése és a korábban már fennálló, ugyanakkor nem elég harmonizált szövetségesi tagállamok valós stratégiáinak közeledése között. Hasonlóképp összefüggés volt látható a rezsimeken belüli érdekelvű rivalizálások csökkenése és az ezen szövetségek konfliktuskezelési hatékonyságának javulása között is. • Az orosz stratégia elemzése rávilágított a kereskedelmi és geopolitikai érdekek uralmára, egyben az esetleges ideológiai érdekek negligálására.

Cikkalapú disszertációm a hazai társadalmi vállalkozások üzleti sajátosságait egyfelől társadalmi vállalkozás oldalról, azon belül is az egészségügyi és szociális területeken működő társadalmi vállalkozások példáján vizsgálja, továbbá vállalkozás fejlesztői oldalról megközelítve, azon belüli is a hazai társadalmi vállalkozásokat üzleti szempontból fejlesztő szervezetek fejlesztési folyamatainak, azok során alkalmazott üzleti modelleken, eszközökön keresztül tárja fel. Kiindulópontom, hogy a társadalmi vállalkozások olyan szervezetek, amelyek kettős céllal bírnak, elsődleges céljuk valamilyen társadalmi érték megteremtése, másodlagos céljuk pedig ennek pénzügyi megvalósítása. Vizsgálatom tárgyát azok a társadalmi vállalkozások képezik, amelyek alkalmazzák az üzleti szemléletet, továbbá üzleti bevételtermelő képességgel rendelkeznek. Irodalmi áttekintésemben megvizsgáltam a társadalmi vállalkozások elméleti megközelítéseit, majd a társadalmi vállalkozások működési tipológiáját tártam fel. Üzleti működésük vizsgálatához, a társadalmi vállalkozások üzleti modelljeinek, illetve ezek fejlesztésének és fejlesztőinek szakirodalmát dolgoztam fel. A disszertáció cikkei kvalitatív és vegyes kutatási módszertannal készültek el, amelyből kettő cikk esettanulmány. A kutatások során társszerzőimmel feltártuk a hazai társadalmi vállalkozások működését befolyásoló kulcsszereplőket, továbbá finanszírozási modelleket térképeztünk fel. Megvizsgáltam a hazai fejlesztő szervezetek típusait, munkájuk folyamatait, eszközeit. Kutatásom alapján a piaci alapú működés újszerűnek mondható, vannak olyan szervezetek, amelyek fő bevételi forrásuk mellé alakítanak ki saját értékesítésből fakadó bevételi forrásokat és vannak olyanok, amelyek csak és kizárólag saját értékesítési tevékenységeikből kívánnak működni. Egyelőre a működési környezetből fakadó kulcsszereplők által generált korlátok és lehetőségek nagyban befolyásolják a társadalmi vállalkozások működését. Ennek egyik elsődleges szempontja a pénzügyi korlátok jelenléte, az állami szférától való finanszírozási függés. A fejlesztő szervezetek célja az alapvető és a már összetettebb üzleti működés átadása és fenntartása. Módszereiket és eszközeiket a hagyományos üzleti szektorból vették át, amelyeket a társadalmi vállalkozások igényeire specializálnak.