• 2012-2021close
• Open Access close
• Hungarian close
• ELTE Digital Institutional Repository (EDIT) close

If Bicska Maxi exists, where is Égjáró Lukács? Translating meaning in literary names The study offers a review of the strategies employed in the translation of charactonyms from literary works, comic books, and live-action, puppet, and cartoon movies written in foreign languages in Hungarian literary translations, subtitles, and dubbed texts. The approximately 300 names in the corpus are organised according to the categories set out by J. Soltész: signalling names (names with obscure etymologies) and word names (names with discernible origins). These can come into contact in four ways: (1) signalling name → signalling name, (2) signalling name → word name, (3) word name → signalling name, and (4) word name → word name. Based on the analysis of these types, translators perform about 20 different operations, from preserving names unaltered to the literal translation of names. Some of these methods can be classified into several groups. Thus, future research should compare the results with the typology outlined by Vermes, and research should be extended to translations with Hungarian as a source language.

Nyíregyháza határában 2009–2011 során egy temető és egy településrészlet került feltárásra, melyeket a régészeti adatok alapján egyazon népesség használt az 5. század közepén – második felében. A szórt szerkezetű település közelében létesített, 24 síros temetkezőhely olyan temetőtípust képvisel, amely eddig nem volt ismert Északkelet-Magyarországról. Leletanyagában megjelennek a hun korszak és az azt követő évtizedek reprezentatív tárgytípusai, köztük változatos viseleti elemek, üvegpoharak és egy 5. századi ezüstpénz is.

Ritkán kerül egy szakember abba a helyzetbe, hogy részt vehessen egy új könyvtár alapításában, de – mint az esettanulmányból látható – van, aki ezzel a komoly kihívást jelentő feladattal szembesül. Jelen kiadvánnyal az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Intézetének oktatóiként a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ könyvtáralapítását támogatjuk szakmai együttműködésünk keretében, egyúttal a könyvtárosképzésben tankönyvként is használható módszertani kiadványt készítettünk. Összeállításunkban számba vesszük az időrendben első, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központban manapság folyó tevékenységekhez illeszkedő szakmai feladatokat, valamint felsoroljuk a könyvtárak létének alapvető aspektusait, idézzük a vonatkozó jogszabályokat és normatív előírásokat. Kötetünkben a könyvtári rendszer jellemzőire, a dokumentumtipológiára, a szolgáltatások előzetes áttekintésére, a digitalizálási projektek tervezésére térünk ki külön fejezetekben, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ igényei szerint, könyvtáralapításának körülményeit esettanulmányban is bemutatva, a 2020/2021. tanévben már zajló hallgatói szakmai gyakorlatok háttérét is ismertetve. Tervezzük munkánk folytatását, így többek között a gyűjteményszervezés, a digitalizálás, a könyvtári menedzsment és marketing témakörének vagy a szerzői jogi kérdéseknek részletes kifejtését.

Mekkora munkaerőpiaci előnyt biztosít a diploma? Hat-e a jövedelmi helyzet a politikai részvételre? Diszkriminálnak-e a munkaadók a roma álláskeresőkkel szemben? Eredményes volt-e a munkáltatóknak kiírt foglalkoztatottság-megőrző program? A fentiekhez hasonló, oksági összefüggésekkel kapcsolatos kérdések mindennaposak az empirikus szociológiai praxisban, de a kauzalitással kapcsolatos érdemi, elméletileg megalapozott megfontolásokat sokáig kerülte a tudományos diskurzus. Az oksággal kapcsolatos óvatosságnak történeti oka van, mégpedig a kauzalitásnak a Karl Pearson-tól eredeztethető és több évtizedig érvényben levő kizárása az alkalmazott statisztikai vizsgálódásból. A múlt század utolsó évtizedeiben, majd a legutóbbi években a Big Data előretörésével a kauzális viszonyokkal kapcsolatos vizsgálatok azonban újra előtérbe kerültek. Ez a könyv az oksággal kapcsolatos nemzetközi diskurzus elmúlt évtizedeinek legfontosabb elméleteit és eredményeit szintetizálja és fejleszti tovább. Célközönségét tekintve a könyv az empirikus társadalomkutatók számára ad támogatást, de a társadalomtudományok egyetemi oktatása során is kiválóan használható, és nem csak a kvantitatív módszertannal foglalkozó kurzusokban, hanem a társadalomtudományos megismerést oktatók széles közössége számára is. Kevésbé matematizált fejezetei ajánlhatók ugyanakkor a világ empirikus megismerésének tudományos módszerei iránt érdeklődő laikusoknak is, ismeretterjesztő műként, hiszen a szerző konkrét példákkal szemléltet és közérthetően magyaráz. Olyan szemléletet ad át olvasóinak, mely segít az ok-okozati összefüggésekkel kapcsolatos hétköznapi következtetések nehézségeinek belátásában és az ezekre épülő kvantitatív argumentumokkal szembeni kritikai álláspont elsajátításában.

Az egészségtudományi tolmácsolás a tolmácsoláson belül külön szakág, mely speciális szakértelmet és kvalitásokat kíván. Az egészségügyi ellátó személyzet, valamint a beteg között rendszerint bizalmas információk hangzanak el. A kommunikáció során a tolmácsolásban elkövetett hiba komoly következményekkel járhat: a beteg nem teljes körű tájékoztatást követően egyezik bele vizsgálatokba vagy beavatkozásokba, esetleg téves diagnózis születik. Ezek a tévedések egészségromláshoz vezetnek, valamint növelik az egészségügyi anyagi terheket. Ezen megfontolások alapján mindenképpen javasolt egy nyelvi segítségnyújtási program kidolgozása legalább intézményi szinten, valamint megfelelő végzettséggel rendelkező tolmácsok alkalmazása. A tanulmány áttekinti az egészségtudományi tolmácsolás legfontosabb aspektusait különböző angolszász kultúrákban kidolgozott útmutatók alapján. Ezt követően a szerzők bemutatják, Ausztrália és Új-Zéland hogyan vonja be a tolmácsokat az egészségügyi ellátásba annak érdekében, hogy a helyi nyelvet nem beszélő betegek számára egyenlő esélyeket biztosítson az egészségügyi információkhoz való hozzáféréshez, és hogy csökkentse a nyelvi akadályokból származó nemkívánatos események előfordulását, ezáltal egy biztonságosabb egészségügyi környezetet teremtsen a betegek számára.

A beszélt nyelvi tolmácsolás és a jelnyelvi tolmácsolás között az egyik legjelentősebb különbség, hogy a jelnyelvi tolmácsolás során nemcsak nyelvet, de modalitást is kell váltaniuk a tolmácsoknak: az auditív és vizuális csatornákat váltogatva kell észlelniük, a vokális és manuális csatornákat váltogatva pedig újraalkotniuk az üzeneteket. A jelnyelvi tolmács munkanyelvei közötti váltást nem csak a modalitás különbsége vagy a jelnyelvek változatai nehezítik. A munkanyelveket befolyásolja, hogy a jelnyelvet használó közösség mind a két munkanyelvet ismeri, és a nyelvi érintkezés nyomán köztes kontaktnyelveket is használ. A jelen szakirodalmi áttekintés célja, hogy számba vegye a jelnyelvi tolmácsok kétnyelvű célközönségének nyelvhasználatát és a tolmácsolás során használt nyelvek és kódok egymásra hatását a tolmácsolási stratégiák szempontjából.

A kötet prof. habil. Bánfalvy Csaba tiszteletére készült, olyan tanulmányokat tartalmaz, melyek többsége elhangzott azon a konferencián, melyet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2020. március 3-án rendezett „Fogyatékos emberek a 21. században” címmel. A kötet tanulmányai olyan témákat feszegetnek, melyek a gyógypedagógia, a gyógypedagógiai szociológia és a fogyatékosságtudomány metszéspontjában vizsgálják a fogyatékossággal élő embert, azokat a mindennap feszítő kérdéseket, melyek meghatározzák mindannyiunk életét: attitűdök, tanulás, munka, részvétel, döntéshozatal, empowerment, inklúzió. A tanulmányok hűen tükrözik a fogyatékossággal élő személyek életét érintő legfontosabb mai, 21. századi kihívásokat, az új paradigmák megjelenését, ütközését a korábbi gyakorlatokkal.