Advanced search in
Research products
arrow_drop_down
Searching FieldsTerms
Any field
arrow_drop_down
includes
arrow_drop_down
Include:
563 Research products, page 1 of 57

  • Other research products
  • 2013-2022
  • HU
  • Corvinus University of Budapest

10
arrow_drop_down
Date (most recent)
arrow_drop_down
  • Open Access Hungarian
    Authors: 
    Lips, Adrián;
    Country: Hungary

    A disszertációkutatás szerzője a közép-kelet-európai, női identitáskonstrukciók és -dekonstrukciók megjelenését vizsgálja Szeleczky Zita és Karády Katalin filmjeiben, színházi sajtómegjelenéseiben 1936-tól 1944-ig és magánlevelezéseiben 1945-től 1951-ig. A kutatómunkában nóvumnak tekinthető a Szeleczky Zita és Karády Katalin szereplésével készült filmek részletes elemzése és összevetése; a filmek tudatos identitáskonstruáló szerepének megállapítása; Greta Garbo, Marlene Dietrich, Szeleczky Zita és Karády Katalin női identitáskonstrukcióinak párhuzamba állítása; a Garbo, Dietrich, Szeleczky és Karády főszereplésével elkészült emblematikus játékfilmek különböző korszakonkénti, táblázatos elemzése, amely a vizsgálat fókuszán – az 1930-as, 1940-es évek – kívüli időszakokban – az 1970-es évek, 1980-as évek és az 1990-es évektől napjainkig – tetten érhető, különböző olvasatokat is tartalmazza. Emellett fontos, új eredménynek számít a dalbetétek identitáskonstruáló hatásának kifejtése és azok szövegeinek filmhű ismertetése; a választott színházi sajtótermékek – a Színházi élet, a Délibáb és a Film Színház Irodalom – összefüggő, társkódolóval is ellenőrzött tudományos vizsgálata; a Délibáb című színházi sajtótermék releváns számainak digitalizációja (a kutatás megkezdésekor ezek nem voltak elérhetők). A disszertációkutatásban a szerző az eddig feldolgozatlan, a vizsgálat szempontjából releváns Szeleczky- és Karády-levelezés digitalizációját, bemutatását és elemzését is elvégezte; illetve a Szeleczky Zita és Karády Katalin szereplésével elkészült filmek főszereplői dalbetéteinek táblázatos bemutatása is szerepel a dolgozatban a dalok címével, a dalszövegírók és a zeneszerzők nevével, filmes előfordulásuk számának jelölésével.

  • Open Access English
    Authors: 
    Villanueva, Prince Aian G.;
    Country: Hungary

    Quantitative, and to a much lesser degree qualitative, research is the dominant approach to corruption. However, the call to investigate the contextual dependencies of corruption is brought about by the failure of anti-corruption approaches that do not tackle other actors or institutions and issues simultaneously. One approach that can tackle the complex nature of corruption from this perspective but remains wanting in corruption research is Qualitative Comparative Analysis (QCA). Much more limited is the application of QCA in understanding civil society’s anti-corruption role. The supposed place of civil society in anti-corruption is even more compounded by contemporary events that directly assault their presence in countries, regardless of the type of government or economic development in place. This closing of civic space phenomenon is part of the broader democratic backsliding or autocratization that has pervaded even long standing and consolidated democracies. Locating the place of civil society given such contexts poses a daunting challenge, as one may ask: if democratic grounds are backsliding, where are anti-corruption efforts anchored on? As such, the dissertation intends to look at configurations of (democratic) political institutions that enhance or mitigate corruption while trying to locate the position occupied by civil society in this respect. Taking a cue from the civil society-corruption nexus and the broader democracy-corruption linkage scholarship, with institutionalism as an overarching theory, the dissertation hopes to contribute to the discourse via three related studies. Results • The first of these serves as a springboard for the argument that civil society cannot battle corruption all alone. While internal civil society characteristics may have a part in corruption mitigation, through a large-N quantitative analysis, the study highlights the importance of civil society environment, transparency of laws and predictability of enforcement and rigorousness and impartiality of public administration on corruption. • Noting that the formula derived from regression analyses shows the average net effects of the independent variables, the second study looks at the combinatorial effects of conditions necessary and/or sufficient for the outcome high perceived corruption to occur through fuzzy-set Qualitative Comparative Analysis (fsQCA). o The configurational analysis of 33 episodes of contemporary autocratization from the third wave (1994- 2017) confirm the conditionality of civil society’s effects as the condition robust civil society organizations combines with the presence of extensive media freedoms and simultaneously the presence of wide and independent public deliberations to produce the outcome high perceived corruption. o The pathway to corruption in these states experiencing autocratization also includes two sufficient conditions: the presence of high political exclusion as well as the absence of sociopolitical integration. No necessary precondition was found for the outcome presence of high perceived corruption. Given the pretext of equifinality and multifinality in QCA, the third study extends the second but in the context of 30 democracies that did not experience substantial autocratization episodes in the same given period. o The results are interesting although not surprising under the theoretical underpinnings of QCA: the absence of high perceived corruption in non-autocratizing states is not brought about by robust civil society organizations (in their presence or absence; or individually or in combination with other conditions) but instead by the presence of wide and independent public deliberations combined with the absence of high political exclusion. The latter is also a necessary condition for the outcome of interest. o While the conditionality of civil society’s effect is confirmed in the second study, the third highlights the possibility of the differential impacts of civil society depending on context. Limitations of the dissertation are discussed and venues for future research are presented.

  • Open Access English
    Authors: 
    Tóth-Ferenci, Adrienn;
    Country: Hungary

    The context of the current research is the crisis of the multilateral framework, since scepticism of effective multilateralism has been growing in recent years. The thesis focuses on the particular situation of the Council of Europe, and intends to examine the correlation between the soft power human rights instruments, the “normative institutionalism” and the classical, “power” realism. The dissertation aims to present one political (suspension of voting rights of the Russian parliamentary delegation in the Parliamentary Assembly of the Council of Europe) and one legal case study (reluctant implementation of the judgement of the European Court of Human Rights) to illustrate the political and legal difficulties the Council of Europe faces. After a qualitative analysis I seek an answer to the question, how the organisation can solve the challenges resulting from the reappearance of power realism in an intergovernmental organisation with the protection of human rights as a core mission. How, in other words, to solve its own Copenhagen dilemma. The concrete research questions are as follows: 1) “Could the recent political and legal challenges to effective multilateralism endanger the functioning of the Council of Europe in the long run?” 2) Could normative institutionalism prevail over the great powers’ geopolitical interests, and if so, to what extent?” The thesis also intends to examine the enlargement dilemma of the organisation in the mid-nineties, whether to invite the Eastern European countries to join before they were in compliance with the main standards or to delay their accession until their legal and institutional structures were closer to European standards. This Chapter is highly relevant for the initial hypothesis, which is that the Eastern enlargement with the accession of the Russian Federation as a great power largely contributed to the political and legal challenges of the Council of Europe. The way I intend to conduct the research is partly based on my personal experiences in 1999 and between 2011 and 2016 in the Council of Europe, when I served in Strasbourg, as deputy to the Permanent Representative of Hungary to the Council of Europe. In this capacity I actively participated in the work of four rapporteur groups preparing the decision-making process of the Committee of Ministers and in the Human Rights (DH) sessions of the Ministers’ Deputies responsible for the supervision of the execution of the Strasbourg Court’s judgements. I also followed the activity of the Parliamentary Assembly in recent years, between 2016 and 2020. In addition, I am currently the Hungarian delegate in two institutions of the Council of Europe, the Steering Committee on Anti-Discrimination, Diversity and Inclusion (CDADI) and in the Governing Board of the Observatory on History Teaching. I also build on the evaluations of the semi-structured interviews with high-ranking officials of the Council of Europe and of the Hungarian foreign service. As the sources are very limited, there is no academic literature analysing these developments, the interviews with competent officials are of utmost importance. The list of interviewees covers different nationals of the Council of Europe working in the structure of the Committee of Ministers and the Parliamentary Assembly on the one hand, politicians of the Parliamentary Assembly and high ranking diplomats of the Hungarian foreign service on the other. It should be also noted that the structure of the thesis was determined in 2020, long before the war between the Russian Federation and Ukraine. However, this war in a neighbouring state has had a major impact on this research, therefore the exclusion of the Russian Federation from the Council of Europe, and its assessment will form an integral part of this research. Based on the conclusions of the thesis, the followings could be the new scientific results: • • Contribution to the general literature focusing on the future role of multilateral organisations; • • Providing a comprehensive analysis of the impact of political developments in the Council of Europe to the scientific literature; • • Chance to be the first to analyse the new complementary joint procedure; • • Based on the findings concerning their efficiency and capacity, the thesis could contribute to evaluating the role and opportunities of multilateral organisations, especially the Council of Europe; • • The conclusions of the research could assist the actions of the diplomacy in multilateral frameworks, contribute to fine-tuning the general perception of manoeuvring room in multilateral diplomacy.

  • Open Access English
    Authors: 
    Kollárik, Ferenc;
    Country: Hungary

    The development trajectory of the European Union (EU) has always been a key question in the history of the integration. The significance of this issue became even more topical after the so-called Great Recession of 2008-2009, which further exacerbated economic, social and political problems of the EU. The negative impacts were most evident in the Eurozone, since the sovereign debt crisis jeopardized the entire Economic and Monetary Union (EMU). The crises made it clear that the EMU had been malfunctioning due to its incompleteness. Recognizing these failures and shortcomings, member states decided to launch reforms in order to strengthen the structure of European Economic Governance (EEG). However, the issue of sovereignty and economic nationalism (protectionism) came again to the forefront of public debates, which made it difficult to improve the functioning of the EMU. The story is very important from theoretical perspective as well, since various theories and approaches provide different narratives and frameworks to interpret the events. The dissertation takes neofunctionalism as a theoretical framework in explaining the Eurozone crisis management. In relation to this, the major question of the thesis is whether the crisis management can be adequately explained by the methodological toolkit of the theory. The dissertation contributes to the existing scholarly literature in three different ways. First, neofunctionalism (and integration theory in general) is an extremely underresearched area in Hungary. Accordingly, works on the European Union that study the integration in neofunctionalist approach, cannot be found in the Hungarian literature. Primarily, the thesis, which interprets neofunctionalism as a separate research program, intends to fill this gap, even if the dissertation is written in English. Chapter 2 provides an exhaustive review and systematization of the Neofunctionalist Research Program (NRP), which is also a novelty in the international literature. Second, relating to the previous point, the other novelty of the dissertation is our own neofunctionalist model that introduces a new conceptual and methodological framework. The model synthetizes previous versions of neofunctionalism, and other relating approaches. The objective of this modified (complex) framework is to provide an adequate analytical framework with which we can understand and describe long-run development (evolution) of the EU and other regional integrations. Finally, the thesis extends the investigation period of the theory, and examines the explanatory power of neofunctionalism in the post-crisis period (in the uncertainty phase). Chapter 3 introduces the anatomy of the sovereign debt crisis while focusing on institutional incompleteness of the EMU. The chapter also analyzes and summarizes the reforms of the EEG and concludes that the strengthening of economic and fiscal cooperation may be best explained by recent approaches such as New Intergovernmentalism and New Supranationalism. At the same time, it has to be noted that new elements/mechanism (or some of them) might be a springboard towards a deeper integration in the future. Finally, Chapter 4 analyzes two exploratory case studies of the post-crisis period, the European Banking Union (EBU) and the European Fiscal union (EFU). The analysis is based on the modified neofunctionalist model. The results are ambivalent. In the case of EBU, both spillover triggers and vertical institutional outcomes can be identified, which proves the existence of spillover. However, in spite of strong functional, (EU-level) political and institutional triggers, the implementation process of the EFU became standstill. In sum, we conclude that neofunctionalism is still relevant in explaining long-run developments of the European integration.

  • Open Access English
    Authors: 
    Harmat, Vanda;
    Country: Hungary

    A szervezeti folyamatok automatizálására alkalmazott eszközök hatékonyságának a vizsgálata számos nemzetközi (Willcocks-Lacity-Craig, 2015; Fernandez-Aman, 2018; Papageorgiou, 2018) és hazai (Kő-Fehér-Szabó, 2019; Marciniak-Móricz-Baksa, 2020; Demeter és munkatársai, 2020; Horváth, 2020) publikáció témáját képezi, azonban a társas aspektusok figyelembevétele is egyre inkább jellemző a technológiákkal kapcsolatos kutatásokra, kiindulva a társas interfész elméletből, mely szerint az emberek a technológia által közvetített kommunikáció során is úgy reagálnak, mintha élő entitás lenne a partnerük (Mehra, 2021, p.1.). Ilyen mesterséges interakciót folytatnak a chatbotok is, amelyek a szociális szituáció érzésének a megtapasztalását képesek előidézni az egyénben a vele folytatott kommunikáció során (Nass-Moon, 2000), számos kihívást generálva ezáltal, mind az interfész fejlesztése (Følstad-Brandtzæg, 2017), mind az ágens szervezeti adaptálása kapcsán (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021). Az ember-chatbot interakció irodalmán belül számos publikáció vizsgálta a chatbothoz való viszonyulást (Rapp-Curti-Boldi, 2021), ugyanakkor ezen cikkek többsége az általános felhasználó (kísérleti alany laboratóriumi környezetben), illetve a fogyasztók (létező vállalatok ügyfelei) szemszögéből vizsgálta a jelenséget. Szervezeti kontextusban a menedzserek (Jang-Jung-Kim, 2021), illetve a munkavállalók (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021) perspektívájából ezidáig igen kevés kutatás célozta feltárni az ember-chatbot interakció magatartásra gyakorolt hatását. A szakirodalom áttekintése során azonosított kutatási rés, a tudományfilozófiai alapállásom által meghatározott chatbotokkal kapcsolatos felfogásom - mely szerint az interaktív ágenseket nem tőlünk függetlenül létező valóságként, hanem az egyének által adott jelentések eredményeként kialakult entitásokként értelemezem -, valamint a konstruktivista elméletek áttekintése során megismert jelentésadás perspektíva (Weick, 1995) vezettek el a disszertációm céljának meghatározásához, amely annak a feltárása, hogy az ember és a HR chatbot közötti interakció milyen jelentésadási folyamatokat generál a szervezetben. A vizsgálat helyszínét egy HR chatbotot alkalmazó multinacionális vállalat hazai szervezetei jelentették, ahol húsz félig strukturált interjút készítettem, melyek interpretatív fenomenológiai analízissel kerültek elemzésre. Az adat-trianguláció biztosítása érdekében web-tartalomelemzést és dokumentumelemzést is végeztem induktív tartalomkódolással. Az empirikus vizsgálatom eredményeként a technológiának történő jelentésadás szakirodalmát a következőkkel gazdagítottam: 1) kilenc chatbotnak adott jelentést tártam fel, 2) azonosítottam a hozzájuk kapcsolódó akciókat. A HR chatbotok tekintetében és a HR-sek szemszögéből ezidáig egyetlen tanulmány sem tárta fel a szervezeti belső kommunikáció automatizálására alkalmazott virtuális ágensekhez való viszonyulást. Kutatási eredményeim az ember-chatbot interakció kutatási területéhez járulnak hozzá a következőkkel: 1) a HR-sek szemszögéből is vizsgáltam a chatbothoz való viszonyulást szervezeti kontextusban, 2) HR chatbot kapcsán vizsgáltam a felhasználói viszonyulást.

  • Open Access Hungarian
    Authors: 
    Kondor, Gábor;
    Country: Hungary

    Az egyoldali párosítási piacokon nincs, vagy csak részben van olyan árrendszer, amely meghatározná az erőforrások allokációját. A létrejövő párosításokat elsősorban a piacot szabályozó mechanizmusok adják meg. Az egyoldali párosítási piacok egyik alkalmazási területére, a vesecsere-problémára létezik olyan megközelítés, amely egy súlyozott párosítási problémára vezet vissza. A disszertációban ezt a megközelítést általánosítom az m-dimenziós párosítások által, amelynek egy speciális esetét m-szobatárs problémaként definiáljuk. Ezzel egy Pareto-hatékony megközelítést határozunk meg, amelyben minimalizálási és maximalizálási problémákat is tekintünk. A megfogalmazott megoldási keretre egyenletes klaszterezési megközelítésként hivatkozunk, a disszertáció célja pedig ennek elméleti és gyakorlati megoldhatóságának vizsgálata. A megfogalmazott m-szobatárs problémában a hallgatókat euklideszi térbeli pontok reprezentálják, és azt hogy mennyire lennének egymás számára jó szobatársak, a közöttük adódó távolságok adják meg. A cél azonosan m fős szobák beosztása a szobákon belüli távolságnégyzetek összegének minimalizálása vagy maximalizálása mellett attól függően, hogy homogén vagy heterogén klasztereket kívánunk megadni. A dolgozatban elsőként összefoglalom az azonos elemszámú csoportok kialakításának és általánosan az elemszámkorlátokkal ellátott feladatok szakirodalomban előforduló széleskörű alkalmazási lehetőségeit. Ezt követően bevezetem a probléma nehézségének tárgyalásához elengedhetetlen fogalmakat, majd ezek ismeretében áttekintést adok a szakirodalomban található, az egyenletes klaszterezéshez kapcsolódó problémák bonyolultságelméleti eredményeiről. Az általános dimenziós eredményeket kiterjesztem, és megmutatom, hogy valamennyi általunk tekintett probléma legalább háromfős csoportok esetén NP-nehéz, vagyis jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk általánosan hatékonyan megoldani. Ezután bemutatom az egyoldali párosítások legalapvetőbb, stabil szobatársak megközelítésének fontosabb eredményeit, megadom az m-szobatárs probléma formális definícióját, majd összevetem a szobatárs problémákat elméleti és gyakorlati szempontból. A bonyolultságelméleti eredmények tükrében ezután a gyakorlati megoldhatóság felé fordulok. Ehhez elsősorban áttekintem azokat az egyenletes klaszterezési problémák során alkalmazott algoritmusokat, amelyek valamilyen garanciát adnak az általuk talált megengedett megoldás szuboptimalitására: az approximációs eljárásokat, valamint a kúp optimalizálást. Másodsorban pedig a gyakorlati alkalmazások során leggyakrabban tekintett megoldási módszerre, a heurisztikus eljárásokra térek rá. E során az algoritmusok széles körét tekintem, amelyhez két módon járultam hozzá. Egyrészt különböző heurisztikus eljárásokat fogalmaztam meg a hagyományos klaszterelemzéshez kapcsolódó módszerek által adott, nem feltétlen egyenlő elemszámú csoportok kiegyenlítésére. Másrészt pedig az egyszerű párok cseréjével operáló LCW algoritmus esetén megvizsgáltam a nagyobb méretű cserék lehetőségét, és megfogalmaztam három heurisztikus eljárást, amelyek kettes és hármas cserék segítségével keresik az optimumot. A bemutatott valamennyi heurisztikus eljárást valós adathalmazokat és szimulációkat is magába foglaló, széleskörű elemzés során vetettem össze. A felállított elemzési keret erőssége, hogy lehetővé teszi, hogy egyszerre tekintsük mind a minimum-, mind a maximumfeladatot, és átfogóan elemezzük az m-szobatárs probléma gyakorlati megoldhatóságát. Ezekkel pedig túlmutatok a korábbi tanulmányokon, amelyek jellemzően az algoritmusok egy szűkebb körét és csupán az egyik célfüggvény ellenében tesztelik. A vizsgálathoz megadtam az összes szobabeosztás előállításának egy olyan konstrukcióját, amely lehetővé tette, hogy alacsony hallgatói számok mellett, az össztávolságokat hisztogramon ábrázolva szemügyre vegyük a megengedett megoldások terét. Az algoritmus felírásához a szobabeosztások formális definícióját is megadtam. További lényeges részlet az optimalitási pontszám definiálása, amelyet az elemzési keret minimum- és maximumproblémát is tartalmazó sajátosságát felhasználva tudtam bevezetni. Ennek segítségével ábrázoltam az algoritmusok egymáshoz képest vett teljesítményét, és a tesztelt heurisztikák alkalmazásával elérhető maximum- és minimumértékek különbségéhez képest is ki tudtam értékelni az algoritmusokat. A heurisztikus eljárások elemzése során a következő eredményeket fogalmazom meg. Az irodalomban hagyományosan tekintett, való életből származó ‘Iris’ és ‘Seeds’adathalmazokon a legtöbb minimalizáló eljárás hasonlóan jól teljesít, így nem lehet ez alapján különbséget tenni közöttük. Az egyszerű konstruktív módszerek, valamint a klaszterközéppontok meghatározását és az elemek klaszterközéppontokhoz való hozzárendelését alternáló eljárások nem teljesítenek jól a feladat megoldása során. A kis hallgatói létszámmal rendelkező esetek a szobabeosztások költségeinek ferde eloszlását mutatják, amely a minimalizálási és maximalizálási problémák lehetséges általános aszimmetriájára utal. A nagy hallgatói létszám esetén elvégzett elemzés megmutatja, hogy az optimalizálási problémák minimalizálási és maximalizálási feladat, valamint kis- és nagyméretű csoportok esetén is más-más karakterisztikákkal rendelkeznek, amely a heurisztikus eljárások teljesítményeiben tükröződik. A minimalizálási feladat megoldásához szignifikánsan nagyobb futásidő szükséges. A hármas cseréket is megvalósító LCW alapú heurisztika bizonyos esetekben önmagában is releváns. Ugyanebben a módszerben kezdeti értékként alkalmazva valamely másik eljárás által adott megengedett megoldást, előbbi jelentősen javíthat azok célfüggvényértékén. A lokális keresést alkalmazó eljárások köréből a legegyszerűbbnek számító és egyben leggyorsabb LCW eljárás teljesítménye pedig nem sokkal marad el a szofisztikáltabb módszerek eredményeitől, így a gyakorlati alkalmazás esetén a konkrét céltól függően ezzel is elfogadható megoldáshoz juthatunk.

  • Open Access English
    Authors: 
    Kása, Bálint;
    Country: Hungary

    • A vizsgált periódus alatt számos jel utalt Oye nemzetközi rezsimek megtorló mechanizmusára vonatkozó elméletének pontatlanságára. Bizonyos tagok politikai súlya érzékelhetően befolyásolta a szervezeteken belüli folyamatokat akár a bürokratikus folyamatok lelassításával, akár más módon, hogy ezzel a saját agendájuknak kedvezzenek s ezáltal a közös célokat hátráltassák. • Hinnebusch proxy környezetekről szóló elmélete ugyanakkor azért pontos, mert a belföldi instabilitást követő külső beavatkozások, melyek rezsimellenes csoportokat támogattak, végül egy olyan status quo-ba torkollottak, ahol különböző csoportok támaszkodtak külső forrásokra, hogy saját érdekeiknek megfelelő környezet kialakítására tegyenek kísérletet. Ez állt annak az eszkalációnak a hátterében mely során a forradalomból lassan egy proxy háború alakult ki, melyben a belföldi szereplők befolyása alkalmanként a külföldi támogatóik számától függött. Ugyanakkor előfordult az is, hogy a proxyk erősen függővé váltak mestereiktől, Haftár helyzetének alakulásán keresztül igyekszik ezt bemutatni a disszertáció. Az ide vonatkozó képlet szerint minél kevesebb számú (de egynél nem kevesebb) mestere volt egy helyi szereplőnek, annál sebezhetőbbé vált. • A líbiai proxyk és mestereik kapcsolata egy érdekorientált, intenzitását tekintve fluktuáló pályát követett. A legpontosabb leírást egy köztes modell tudna adni, melyben a helyi proxyk prominens szerepe a mesterek által nyújtott sorsdöntő támogatással együtt lenne igazán hatékonynak értelmezhető. • A nemzetközi szervezetek működésének hatékonysága súlyosan csorbult a tagállamok stratégiáinak megfelelő harmonizálása és elrettentő módszerek hiányában. • A szervezeteken belüli együttműködés hatékonysága súlyosan sérülékeny, ha a tagállamok közti viselkedési normák nincsenek megfelelően harmonizálva, és nincsenek megfelelően elrettentő retorziók kilátásba helyezve az esetleges kihágások esetére. • A hozzájárulás mértéke nem volt összhangban a gyakorolt befolyás mértékével. Másfelől viszont a magasabb kockázatok nagyobb eséllyel kényszerítettek ki nagyobb hozzájárulást. • Direkt összefüggés volt megfigyelhető a fenyegetések növekedése és a korábban már fennálló, ugyanakkor nem elég harmonizált szövetségesi tagállamok valós stratégiáinak közeledése között. Hasonlóképp összefüggés volt látható a rezsimeken belüli érdekelvű rivalizálások csökkenése és az ezen szövetségek konfliktuskezelési hatékonyságának javulása között is. • Az orosz stratégia elemzése rávilágított a kereskedelmi és geopolitikai érdekek uralmára, egyben az esetleges ideológiai érdekek negligálására.

  • Open Access English
    Authors: 
    Krátki, Noémi;
    Country: Hungary

    Cikkalapú disszertációm a hazai társadalmi vállalkozások üzleti sajátosságait egyfelől társadalmi vállalkozás oldalról, azon belül is az egészségügyi és szociális területeken működő társadalmi vállalkozások példáján vizsgálja, továbbá vállalkozás fejlesztői oldalról megközelítve, azon belüli is a hazai társadalmi vállalkozásokat üzleti szempontból fejlesztő szervezetek fejlesztési folyamatainak, azok során alkalmazott üzleti modelleken, eszközökön keresztül tárja fel. Kiindulópontom, hogy a társadalmi vállalkozások olyan szervezetek, amelyek kettős céllal bírnak, elsődleges céljuk valamilyen társadalmi érték megteremtése, másodlagos céljuk pedig ennek pénzügyi megvalósítása. Vizsgálatom tárgyát azok a társadalmi vállalkozások képezik, amelyek alkalmazzák az üzleti szemléletet, továbbá üzleti bevételtermelő képességgel rendelkeznek. Irodalmi áttekintésemben megvizsgáltam a társadalmi vállalkozások elméleti megközelítéseit, majd a társadalmi vállalkozások működési tipológiáját tártam fel. Üzleti működésük vizsgálatához, a társadalmi vállalkozások üzleti modelljeinek, illetve ezek fejlesztésének és fejlesztőinek szakirodalmát dolgoztam fel. A disszertáció cikkei kvalitatív és vegyes kutatási módszertannal készültek el, amelyből kettő cikk esettanulmány. A kutatások során társszerzőimmel feltártuk a hazai társadalmi vállalkozások működését befolyásoló kulcsszereplőket, továbbá finanszírozási modelleket térképeztünk fel. Megvizsgáltam a hazai fejlesztő szervezetek típusait, munkájuk folyamatait, eszközeit. Kutatásom alapján a piaci alapú működés újszerűnek mondható, vannak olyan szervezetek, amelyek fő bevételi forrásuk mellé alakítanak ki saját értékesítésből fakadó bevételi forrásokat és vannak olyanok, amelyek csak és kizárólag saját értékesítési tevékenységeikből kívánnak működni. Egyelőre a működési környezetből fakadó kulcsszereplők által generált korlátok és lehetőségek nagyban befolyásolják a társadalmi vállalkozások működését. Ennek egyik elsődleges szempontja a pénzügyi korlátok jelenléte, az állami szférától való finanszírozási függés. A fejlesztő szervezetek célja az alapvető és a már összetettebb üzleti működés átadása és fenntartása. Módszereiket és eszközeiket a hagyományos üzleti szektorból vették át, amelyeket a társadalmi vállalkozások igényeire specializálnak.

  • Open Access Hungarian
    Authors: 
    Pál, Melinda;
    Country: Hungary

    A 2000-es évek első évtizedének második felétől kiemelt érdeklődés övezi mind a puha, a kemény, mind pedig a smart power fogalmát. A legkülönbözőbb összefüggésekben merül fel a puha és kemény hatalom emlegetése mind politikai megszólalásokban, mind a sajtóban, többször a fogalmak letisztázottsága nélkül. A puha, kemény és okos hatalmi külpolitikai aktivitások állandó hivatkozási alappá váltak, miközben popularitásuk ellenére tudományosan is meglehetősen feldolgozatlanok. A puha hatalomról számtalan részterületet érintő elemzés, újradefiniálási törekvés született, de a meggyőzés és hatalom kapcsolatának ’enciklopédikus elemzésére’ kevés gyűjteményes kötet vállalkozott. Jelen értekezés fókuszához legközelebb Joseph Nye nemzetközi politikai szakértő, Harvard-professzor, az időszak több amerikai adminisztrációjának befolyásos tagja elméletei állnak. Nevéhez köthető a puha hatalom kifejezés bevezetése a nemzetközi kapcsolatok szótárába, valamint egy puha hatalmi analitikai koncepció és egy smart külpolitikai stratégia megfogalmazása. Joseph Nye analitikus koncepciója szerint a cél érdekében bevethető puha erőforrások a másik félre vonzással, azonosulási vággyal ható ideák (a kultúra, az értékek és külpolitikák) a kényszerítő vagy (le)fizető erőforrásokkal, a katonai és gazdasági együttműködés eszközeivel szemben. Az értekezés állítása szerint a külpolitikát, annak prioritásait alakító két dialektikus erő közül a puha erőforrások közé tartozik minden vonzás által, a másikat önkéntesen befolyásoló együttműködési erőforrás. Így azok lehetnek materiálisak (gazdasági, sőt katonai aktivitások is), míg a kemény hatalom eszköztárát a kényszerítő erőkészlet (katonai fellépések, gazdasági korlátozások, diplomáciai kényszerek) jelentik. Összefoglalóan a puha hatalom a vonzáson, önkéntességen alapuló együttműködő erő, míg a kemény hatalom a kényszer eszköze. Az állami szintű befolyásolás puha és kemény hatalmi eszközeit elegyítő smart külpolitikai stratégia gyakorlati elemzésére a legkézenfekvőbb aktoroknak a kétpólusú világrendszer felbomlása után a nemzetközi kapcsolatokban legdinamikusabb szerepet játszó külpolitikai szereplők mutatkoztak. Ezek az elemzések egyben alkalmat nyújtanak a soft power terminust a nemzetközi kapcsolatok szótárába bevezető Joseph Nye által megfogalmazott fogalmi kontúrok árnyalására. Az értekezés gyakorlati elemzései a következő „újszerű megközelítések” szempontjai szerinti folyamatelemzések: 1.A 21. századi nemzetközi szereplők külpolitikai aktivitásai valamint az e lépéseket gyakran meghatározó nagyhatalmi képességei besorolhatóak azok puha vagy kemény hatalmi jellege szerint. (E szereplők adott időszakban alkalmazott, nagyhatalmi képességei által befolyásolt puha és kemény külpolitikai aktivitásainak együttese azok smart külpolitikai stratégiája.) 2.Az egyes nagyhatalmi képességek nem csak besorolhatók puha vagy kemény hatalmi eszközkészletként, 21. századi jelentéskörük, hatásmechanizmusuk pontosítható, árnyalható azok puha (befolyásolás vonzás, kooperáció útján) vagy kemény (kényszer általi befolyásolás) hatalmi analízisével. 3. Egy külpolitikai szereplő nagyhatalmi erőforrásainak és képességeinek köre bővebb a hagyományos megközelítésekben alkalmazottaknál. 3.1 A ’nagyhatalmiság mérőfokának’ kikerülhetetlen különálló eleme a technológia, mint nagyhatalmi képesség a 21. században. 3.2. Egy civilizációs kultúra történeti fejlődés során kialakult, ideológiai, filozófiai, vallási alapú érték- és eszmerendszere (’modell értékei’) globalizálódott korunkban is befolyásolhatja, más nagyhatalmi képességeihez hasonlóan, egy másik nemzetközi szereplő felé irányuló hatalmi befolyásolását, külpolitikai aktivitásait. 4. A soft power (a disszertáció értelmezésében együttműködő erő) a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek azon képességén alapul, amely révén külpolitikai aktivitásaik során a másik szereplő preferenciáit vonzással vagy kooperáció révén formálják, így része minden vonzásra és kooperációra, együttműködésre késztető erőforrás valamint külpolitikai aktivitás, ami nélkülözi a kényszerítő befolyásoló szerepet. (Itt a mérce a befolyásolt aktivitásának önkéntességi foka.) Így nem csak mentális (intangible) eszközkészlete van. A vizsgált két meghatározó hatalom az Amerikai Egyesült Államok és Kína, mely országok külkapcsolati aktivitásainak prioritásait időben 1989-től, a hidegháború, a kétpólusú világrendszer felbomlásától 2018-ig vizsgálja az értekezés. E két ország puha hatalmi fókuszú külstratégiáit, külpolitikájuk soft power elemeit párhuzamosan, összehasonlító, benchmark igénnyel erre az időintervallumra vonatkoztatva korábban még nem analizálták.

  • Open Access English
    Authors: 
    Kassai, Ákos;
    Country: Hungary

    There has been recently an emerging academic debate on entrepreneurial leadership style and related contingency models No generally accepted model for entrepreneurial leadership style and its measurement has arisen so far. This research contributes to the debate by summarizing what scholars have achieved so far, but more importantly, it introduces a new approach with applying leadership competencies for constructing the model of entrepreneurial leadership styles. The ultimate objective of this research is to understand what leadership styles entrepreneurs employ to overcome challenges they face during the entrepreneurial process. This work aims to contribute both theory and practice by proposing a comprehensive model for entrepreneurial leadership styles by applying entrepreneurial competencies. The study relies on a multi-step research process that combines qualitative and quantitative elements and employs methodological triangulation. Successful entrepreneurs employ various leadership strategies and rely on a wide range of leadership competencies to achieve their goals. The paper presents the list of and ranking of the most critical entrepreneurial leadership competencies required for entrepreneurs to succeed. The research identified five leadership dimensions, four leadership styles, and the paper explains the characteristics, strengths and weaknesses, common pitfalls, and development needs of entrepreneurs style by style. Four leadership competency dimensions (Imagination, Social, Execution, Organizational) found in the research help to explain how successful entrepreneurs apply diverse leadership styles to achieve their goals. A fifth leadership dimension (Personal) presents the leadership competency dimension that separates entrepreneurs from the rest of the World. This leadership dimension contributes to answering the question of who becomes an entrepreneur. The study also found that adapting their leadership style to the situation and the life phase of a venture is essential for selecting the appropriate leadership competencies. Entrepreneurial leadership is situational. It was shown that the appropriate entrepreneurial leadership style is contingent on the situation and the development life-stage of the venture is a relevant factor to that. Entrepreneurs with the style of “Lonely Wolf “may kick-start their business in the phases of “inception” and “survival”, but the leadership style of “Team Builder” and “Architect” is far more often observed at entrepreneurs who can scale their business and graduate their venture to the phases of “growth”, “expansion” and “maturity”. “Explorer” entrepreneurial leadership style is particularly useful when a venture develops or reinvents its product or service offering or makes a shift in its corporate strategy. A diverse and adaptable set of competencies is required to build a business; an entrepreneurial partnership of individuals with complementary leadership competencies is often the key for entrepreneurial success.

Advanced search in
Research products
arrow_drop_down
Searching FieldsTerms
Any field
arrow_drop_down
includes
arrow_drop_down
Include:
563 Research products, page 1 of 57
  • Open Access Hungarian
    Authors: 
    Lips, Adrián;
    Country: Hungary

    A disszertációkutatás szerzője a közép-kelet-európai, női identitáskonstrukciók és -dekonstrukciók megjelenését vizsgálja Szeleczky Zita és Karády Katalin filmjeiben, színházi sajtómegjelenéseiben 1936-tól 1944-ig és magánlevelezéseiben 1945-től 1951-ig. A kutatómunkában nóvumnak tekinthető a Szeleczky Zita és Karády Katalin szereplésével készült filmek részletes elemzése és összevetése; a filmek tudatos identitáskonstruáló szerepének megállapítása; Greta Garbo, Marlene Dietrich, Szeleczky Zita és Karády Katalin női identitáskonstrukcióinak párhuzamba állítása; a Garbo, Dietrich, Szeleczky és Karády főszereplésével elkészült emblematikus játékfilmek különböző korszakonkénti, táblázatos elemzése, amely a vizsgálat fókuszán – az 1930-as, 1940-es évek – kívüli időszakokban – az 1970-es évek, 1980-as évek és az 1990-es évektől napjainkig – tetten érhető, különböző olvasatokat is tartalmazza. Emellett fontos, új eredménynek számít a dalbetétek identitáskonstruáló hatásának kifejtése és azok szövegeinek filmhű ismertetése; a választott színházi sajtótermékek – a Színházi élet, a Délibáb és a Film Színház Irodalom – összefüggő, társkódolóval is ellenőrzött tudományos vizsgálata; a Délibáb című színházi sajtótermék releváns számainak digitalizációja (a kutatás megkezdésekor ezek nem voltak elérhetők). A disszertációkutatásban a szerző az eddig feldolgozatlan, a vizsgálat szempontjából releváns Szeleczky- és Karády-levelezés digitalizációját, bemutatását és elemzését is elvégezte; illetve a Szeleczky Zita és Karády Katalin szereplésével elkészült filmek főszereplői dalbetéteinek táblázatos bemutatása is szerepel a dolgozatban a dalok címével, a dalszövegírók és a zeneszerzők nevével, filmes előfordulásuk számának jelölésével.

  • Open Access English
    Authors: 
    Villanueva, Prince Aian G.;
    Country: Hungary

    Quantitative, and to a much lesser degree qualitative, research is the dominant approach to corruption. However, the call to investigate the contextual dependencies of corruption is brought about by the failure of anti-corruption approaches that do not tackle other actors or institutions and issues simultaneously. One approach that can tackle the complex nature of corruption from this perspective but remains wanting in corruption research is Qualitative Comparative Analysis (QCA). Much more limited is the application of QCA in understanding civil society’s anti-corruption role. The supposed place of civil society in anti-corruption is even more compounded by contemporary events that directly assault their presence in countries, regardless of the type of government or economic development in place. This closing of civic space phenomenon is part of the broader democratic backsliding or autocratization that has pervaded even long standing and consolidated democracies. Locating the place of civil society given such contexts poses a daunting challenge, as one may ask: if democratic grounds are backsliding, where are anti-corruption efforts anchored on? As such, the dissertation intends to look at configurations of (democratic) political institutions that enhance or mitigate corruption while trying to locate the position occupied by civil society in this respect. Taking a cue from the civil society-corruption nexus and the broader democracy-corruption linkage scholarship, with institutionalism as an overarching theory, the dissertation hopes to contribute to the discourse via three related studies. Results • The first of these serves as a springboard for the argument that civil society cannot battle corruption all alone. While internal civil society characteristics may have a part in corruption mitigation, through a large-N quantitative analysis, the study highlights the importance of civil society environment, transparency of laws and predictability of enforcement and rigorousness and impartiality of public administration on corruption. • Noting that the formula derived from regression analyses shows the average net effects of the independent variables, the second study looks at the combinatorial effects of conditions necessary and/or sufficient for the outcome high perceived corruption to occur through fuzzy-set Qualitative Comparative Analysis (fsQCA). o The configurational analysis of 33 episodes of contemporary autocratization from the third wave (1994- 2017) confirm the conditionality of civil society’s effects as the condition robust civil society organizations combines with the presence of extensive media freedoms and simultaneously the presence of wide and independent public deliberations to produce the outcome high perceived corruption. o The pathway to corruption in these states experiencing autocratization also includes two sufficient conditions: the presence of high political exclusion as well as the absence of sociopolitical integration. No necessary precondition was found for the outcome presence of high perceived corruption. Given the pretext of equifinality and multifinality in QCA, the third study extends the second but in the context of 30 democracies that did not experience substantial autocratization episodes in the same given period. o The results are interesting although not surprising under the theoretical underpinnings of QCA: the absence of high perceived corruption in non-autocratizing states is not brought about by robust civil society organizations (in their presence or absence; or individually or in combination with other conditions) but instead by the presence of wide and independent public deliberations combined with the absence of high political exclusion. The latter is also a necessary condition for the outcome of interest. o While the conditionality of civil society’s effect is confirmed in the second study, the third highlights the possibility of the differential impacts of civil society depending on context. Limitations of the dissertation are discussed and venues for future research are presented.

  • Open Access English
    Authors: 
    Tóth-Ferenci, Adrienn;
    Country: Hungary

    The context of the current research is the crisis of the multilateral framework, since scepticism of effective multilateralism has been growing in recent years. The thesis focuses on the particular situation of the Council of Europe, and intends to examine the correlation between the soft power human rights instruments, the “normative institutionalism” and the classical, “power” realism. The dissertation aims to present one political (suspension of voting rights of the Russian parliamentary delegation in the Parliamentary Assembly of the Council of Europe) and one legal case study (reluctant implementation of the judgement of the European Court of Human Rights) to illustrate the political and legal difficulties the Council of Europe faces. After a qualitative analysis I seek an answer to the question, how the organisation can solve the challenges resulting from the reappearance of power realism in an intergovernmental organisation with the protection of human rights as a core mission. How, in other words, to solve its own Copenhagen dilemma. The concrete research questions are as follows: 1) “Could the recent political and legal challenges to effective multilateralism endanger the functioning of the Council of Europe in the long run?” 2) Could normative institutionalism prevail over the great powers’ geopolitical interests, and if so, to what extent?” The thesis also intends to examine the enlargement dilemma of the organisation in the mid-nineties, whether to invite the Eastern European countries to join before they were in compliance with the main standards or to delay their accession until their legal and institutional structures were closer to European standards. This Chapter is highly relevant for the initial hypothesis, which is that the Eastern enlargement with the accession of the Russian Federation as a great power largely contributed to the political and legal challenges of the Council of Europe. The way I intend to conduct the research is partly based on my personal experiences in 1999 and between 2011 and 2016 in the Council of Europe, when I served in Strasbourg, as deputy to the Permanent Representative of Hungary to the Council of Europe. In this capacity I actively participated in the work of four rapporteur groups preparing the decision-making process of the Committee of Ministers and in the Human Rights (DH) sessions of the Ministers’ Deputies responsible for the supervision of the execution of the Strasbourg Court’s judgements. I also followed the activity of the Parliamentary Assembly in recent years, between 2016 and 2020. In addition, I am currently the Hungarian delegate in two institutions of the Council of Europe, the Steering Committee on Anti-Discrimination, Diversity and Inclusion (CDADI) and in the Governing Board of the Observatory on History Teaching. I also build on the evaluations of the semi-structured interviews with high-ranking officials of the Council of Europe and of the Hungarian foreign service. As the sources are very limited, there is no academic literature analysing these developments, the interviews with competent officials are of utmost importance. The list of interviewees covers different nationals of the Council of Europe working in the structure of the Committee of Ministers and the Parliamentary Assembly on the one hand, politicians of the Parliamentary Assembly and high ranking diplomats of the Hungarian foreign service on the other. It should be also noted that the structure of the thesis was determined in 2020, long before the war between the Russian Federation and Ukraine. However, this war in a neighbouring state has had a major impact on this research, therefore the exclusion of the Russian Federation from the Council of Europe, and its assessment will form an integral part of this research. Based on the conclusions of the thesis, the followings could be the new scientific results: • • Contribution to the general literature focusing on the future role of multilateral organisations; • • Providing a comprehensive analysis of the impact of political developments in the Council of Europe to the scientific literature; • • Chance to be the first to analyse the new complementary joint procedure; • • Based on the findings concerning their efficiency and capacity, the thesis could contribute to evaluating the role and opportunities of multilateral organisations, especially the Council of Europe; • • The conclusions of the research could assist the actions of the diplomacy in multilateral frameworks, contribute to fine-tuning the general perception of manoeuvring room in multilateral diplomacy.

  • Open Access English
    Authors: 
    Kollárik, Ferenc;
    Country: Hungary

    The development trajectory of the European Union (EU) has always been a key question in the history of the integration. The significance of this issue became even more topical after the so-called Great Recession of 2008-2009, which further exacerbated economic, social and political problems of the EU. The negative impacts were most evident in the Eurozone, since the sovereign debt crisis jeopardized the entire Economic and Monetary Union (EMU). The crises made it clear that the EMU had been malfunctioning due to its incompleteness. Recognizing these failures and shortcomings, member states decided to launch reforms in order to strengthen the structure of European Economic Governance (EEG). However, the issue of sovereignty and economic nationalism (protectionism) came again to the forefront of public debates, which made it difficult to improve the functioning of the EMU. The story is very important from theoretical perspective as well, since various theories and approaches provide different narratives and frameworks to interpret the events. The dissertation takes neofunctionalism as a theoretical framework in explaining the Eurozone crisis management. In relation to this, the major question of the thesis is whether the crisis management can be adequately explained by the methodological toolkit of the theory. The dissertation contributes to the existing scholarly literature in three different ways. First, neofunctionalism (and integration theory in general) is an extremely underresearched area in Hungary. Accordingly, works on the European Union that study the integration in neofunctionalist approach, cannot be found in the Hungarian literature. Primarily, the thesis, which interprets neofunctionalism as a separate research program, intends to fill this gap, even if the dissertation is written in English. Chapter 2 provides an exhaustive review and systematization of the Neofunctionalist Research Program (NRP), which is also a novelty in the international literature. Second, relating to the previous point, the other novelty of the dissertation is our own neofunctionalist model that introduces a new conceptual and methodological framework. The model synthetizes previous versions of neofunctionalism, and other relating approaches. The objective of this modified (complex) framework is to provide an adequate analytical framework with which we can understand and describe long-run development (evolution) of the EU and other regional integrations. Finally, the thesis extends the investigation period of the theory, and examines the explanatory power of neofunctionalism in the post-crisis period (in the uncertainty phase). Chapter 3 introduces the anatomy of the sovereign debt crisis while focusing on institutional incompleteness of the EMU. The chapter also analyzes and summarizes the reforms of the EEG and concludes that the strengthening of economic and fiscal cooperation may be best explained by recent approaches such as New Intergovernmentalism and New Supranationalism. At the same time, it has to be noted that new elements/mechanism (or some of them) might be a springboard towards a deeper integration in the future. Finally, Chapter 4 analyzes two exploratory case studies of the post-crisis period, the European Banking Union (EBU) and the European Fiscal union (EFU). The analysis is based on the modified neofunctionalist model. The results are ambivalent. In the case of EBU, both spillover triggers and vertical institutional outcomes can be identified, which proves the existence of spillover. However, in spite of strong functional, (EU-level) political and institutional triggers, the implementation process of the EFU became standstill. In sum, we conclude that neofunctionalism is still relevant in explaining long-run developments of the European integration.

  • Open Access English
    Authors: 
    Harmat, Vanda;
    Country: Hungary

    A szervezeti folyamatok automatizálására alkalmazott eszközök hatékonyságának a vizsgálata számos nemzetközi (Willcocks-Lacity-Craig, 2015; Fernandez-Aman, 2018; Papageorgiou, 2018) és hazai (Kő-Fehér-Szabó, 2019; Marciniak-Móricz-Baksa, 2020; Demeter és munkatársai, 2020; Horváth, 2020) publikáció témáját képezi, azonban a társas aspektusok figyelembevétele is egyre inkább jellemző a technológiákkal kapcsolatos kutatásokra, kiindulva a társas interfész elméletből, mely szerint az emberek a technológia által közvetített kommunikáció során is úgy reagálnak, mintha élő entitás lenne a partnerük (Mehra, 2021, p.1.). Ilyen mesterséges interakciót folytatnak a chatbotok is, amelyek a szociális szituáció érzésének a megtapasztalását képesek előidézni az egyénben a vele folytatott kommunikáció során (Nass-Moon, 2000), számos kihívást generálva ezáltal, mind az interfész fejlesztése (Følstad-Brandtzæg, 2017), mind az ágens szervezeti adaptálása kapcsán (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021). Az ember-chatbot interakció irodalmán belül számos publikáció vizsgálta a chatbothoz való viszonyulást (Rapp-Curti-Boldi, 2021), ugyanakkor ezen cikkek többsége az általános felhasználó (kísérleti alany laboratóriumi környezetben), illetve a fogyasztók (létező vállalatok ügyfelei) szemszögéből vizsgálta a jelenséget. Szervezeti kontextusban a menedzserek (Jang-Jung-Kim, 2021), illetve a munkavállalók (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021) perspektívájából ezidáig igen kevés kutatás célozta feltárni az ember-chatbot interakció magatartásra gyakorolt hatását. A szakirodalom áttekintése során azonosított kutatási rés, a tudományfilozófiai alapállásom által meghatározott chatbotokkal kapcsolatos felfogásom - mely szerint az interaktív ágenseket nem tőlünk függetlenül létező valóságként, hanem az egyének által adott jelentések eredményeként kialakult entitásokként értelemezem -, valamint a konstruktivista elméletek áttekintése során megismert jelentésadás perspektíva (Weick, 1995) vezettek el a disszertációm céljának meghatározásához, amely annak a feltárása, hogy az ember és a HR chatbot közötti interakció milyen jelentésadási folyamatokat generál a szervezetben. A vizsgálat helyszínét egy HR chatbotot alkalmazó multinacionális vállalat hazai szervezetei jelentették, ahol húsz félig strukturált interjút készítettem, melyek interpretatív fenomenológiai analízissel kerültek elemzésre. Az adat-trianguláció biztosítása érdekében web-tartalomelemzést és dokumentumelemzést is végeztem induktív tartalomkódolással. Az empirikus vizsgálatom eredményeként a technológiának történő jelentésadás szakirodalmát a következőkkel gazdagítottam: 1) kilenc chatbotnak adott jelentést tártam fel, 2) azonosítottam a hozzájuk kapcsolódó akciókat. A HR chatbotok tekintetében és a HR-sek szemszögéből ezidáig egyetlen tanulmány sem tárta fel a szervezeti belső kommunikáció automatizálására alkalmazott virtuális ágensekhez való viszonyulást. Kutatási eredményeim az ember-chatbot interakció kutatási területéhez járulnak hozzá a következőkkel: 1) a HR-sek szemszögéből is vizsgáltam a chatbothoz való viszonyulást szervezeti kontextusban, 2) HR chatbot kapcsán vizsgáltam a felhasználói viszonyulást.

  • Open Access Hungarian
    Authors: 
    Kondor, Gábor;
    Country: Hungary

    Az egyoldali párosítási piacokon nincs, vagy csak részben van olyan árrendszer, amely meghatározná az erőforrások allokációját. A létrejövő párosításokat elsősorban a piacot szabályozó mechanizmusok adják meg. Az egyoldali párosítási piacok egyik alkalmazási területére, a vesecsere-problémára létezik olyan megközelítés, amely egy súlyozott párosítási problémára vezet vissza. A disszertációban ezt a megközelítést általánosítom az m-dimenziós párosítások által, amelynek egy speciális esetét m-szobatárs problémaként definiáljuk. Ezzel egy Pareto-hatékony megközelítést határozunk meg, amelyben minimalizálási és maximalizálási problémákat is tekintünk. A megfogalmazott megoldási keretre egyenletes klaszterezési megközelítésként hivatkozunk, a disszertáció célja pedig ennek elméleti és gyakorlati megoldhatóságának vizsgálata. A megfogalmazott m-szobatárs problémában a hallgatókat euklideszi térbeli pontok reprezentálják, és azt hogy mennyire lennének egymás számára jó szobatársak, a közöttük adódó távolságok adják meg. A cél azonosan m fős szobák beosztása a szobákon belüli távolságnégyzetek összegének minimalizálása vagy maximalizálása mellett attól függően, hogy homogén vagy heterogén klasztereket kívánunk megadni. A dolgozatban elsőként összefoglalom az azonos elemszámú csoportok kialakításának és általánosan az elemszámkorlátokkal ellátott feladatok szakirodalomban előforduló széleskörű alkalmazási lehetőségeit. Ezt követően bevezetem a probléma nehézségének tárgyalásához elengedhetetlen fogalmakat, majd ezek ismeretében áttekintést adok a szakirodalomban található, az egyenletes klaszterezéshez kapcsolódó problémák bonyolultságelméleti eredményeiről. Az általános dimenziós eredményeket kiterjesztem, és megmutatom, hogy valamennyi általunk tekintett probléma legalább háromfős csoportok esetén NP-nehéz, vagyis jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk általánosan hatékonyan megoldani. Ezután bemutatom az egyoldali párosítások legalapvetőbb, stabil szobatársak megközelítésének fontosabb eredményeit, megadom az m-szobatárs probléma formális definícióját, majd összevetem a szobatárs problémákat elméleti és gyakorlati szempontból. A bonyolultságelméleti eredmények tükrében ezután a gyakorlati megoldhatóság felé fordulok. Ehhez elsősorban áttekintem azokat az egyenletes klaszterezési problémák során alkalmazott algoritmusokat, amelyek valamilyen garanciát adnak az általuk talált megengedett megoldás szuboptimalitására: az approximációs eljárásokat, valamint a kúp optimalizálást. Másodsorban pedig a gyakorlati alkalmazások során leggyakrabban tekintett megoldási módszerre, a heurisztikus eljárásokra térek rá. E során az algoritmusok széles körét tekintem, amelyhez két módon járultam hozzá. Egyrészt különböző heurisztikus eljárásokat fogalmaztam meg a hagyományos klaszterelemzéshez kapcsolódó módszerek által adott, nem feltétlen egyenlő elemszámú csoportok kiegyenlítésére. Másrészt pedig az egyszerű párok cseréjével operáló LCW algoritmus esetén megvizsgáltam a nagyobb méretű cserék lehetőségét, és megfogalmaztam három heurisztikus eljárást, amelyek kettes és hármas cserék segítségével keresik az optimumot. A bemutatott valamennyi heurisztikus eljárást valós adathalmazokat és szimulációkat is magába foglaló, széleskörű elemzés során vetettem össze. A felállított elemzési keret erőssége, hogy lehetővé teszi, hogy egyszerre tekintsük mind a minimum-, mind a maximumfeladatot, és átfogóan elemezzük az m-szobatárs probléma gyakorlati megoldhatóságát. Ezekkel pedig túlmutatok a korábbi tanulmányokon, amelyek jellemzően az algoritmusok egy szűkebb körét és csupán az egyik célfüggvény ellenében tesztelik. A vizsgálathoz megadtam az összes szobabeosztás előállításának egy olyan konstrukcióját, amely lehetővé tette, hogy alacsony hallgatói számok mellett, az össztávolságokat hisztogramon ábrázolva szemügyre vegyük a megengedett megoldások terét. Az algoritmus felírásához a szobabeosztások formális definícióját is megadtam. További lényeges részlet az optimalitási pontszám definiálása, amelyet az elemzési keret minimum- és maximumproblémát is tartalmazó sajátosságát felhasználva tudtam bevezetni. Ennek segítségével ábrázoltam az algoritmusok egymáshoz képest vett teljesítményét, és a tesztelt heurisztikák alkalmazásával elérhető maximum- és minimumértékek különbségéhez képest is ki tudtam értékelni az algoritmusokat. A heurisztikus eljárások elemzése során a következő eredményeket fogalmazom meg. Az irodalomban hagyományosan tekintett, való életből származó ‘Iris’ és ‘Seeds’adathalmazokon a legtöbb minimalizáló eljárás hasonlóan jól teljesít, így nem lehet ez alapján különbséget tenni közöttük. Az egyszerű konstruktív módszerek, valamint a klaszterközéppontok meghatározását és az elemek klaszterközéppontokhoz való hozzárendelését alternáló eljárások nem teljesítenek jól a feladat megoldása során. A kis hallgatói létszámmal rendelkező esetek a szobabeosztások költségeinek ferde eloszlását mutatják, amely a minimalizálási és maximalizálási problémák lehetséges általános aszimmetriájára utal. A nagy hallgatói létszám esetén elvégzett elemzés megmutatja, hogy az optimalizálási problémák minimalizálási és maximalizálási feladat, valamint kis- és nagyméretű csoportok esetén is más-más karakterisztikákkal rendelkeznek, amely a heurisztikus eljárások teljesítményeiben tükröződik. A minimalizálási feladat megoldásához szignifikánsan nagyobb futásidő szükséges. A hármas cseréket is megvalósító LCW alapú heurisztika bizonyos esetekben önmagában is releváns. Ugyanebben a módszerben kezdeti értékként alkalmazva valamely másik eljárás által adott megengedett megoldást, előbbi jelentősen javíthat azok célfüggvényértékén. A lokális keresést alkalmazó eljárások köréből a legegyszerűbbnek számító és egyben leggyorsabb LCW eljárás teljesítménye pedig nem sokkal marad el a szofisztikáltabb módszerek eredményeitől, így a gyakorlati alkalmazás esetén a konkrét céltól függően ezzel is elfogadható megoldáshoz juthatunk.

  • Open Access English
    Authors: 
    Kása, Bálint;
    Country: Hungary

    • A vizsgált periódus alatt számos jel utalt Oye nemzetközi rezsimek megtorló mechanizmusára vonatkozó elméletének pontatlanságára. Bizonyos tagok politikai súlya érzékelhetően befolyásolta a szervezeteken belüli folyamatokat akár a bürokratikus folyamatok lelassításával, akár más módon, hogy ezzel a saját agendájuknak kedvezzenek s ezáltal a közös célokat hátráltassák. • Hinnebusch proxy környezetekről szóló elmélete ugyanakkor azért pontos, mert a belföldi instabilitást követő külső beavatkozások, melyek rezsimellenes csoportokat támogattak, végül egy olyan status quo-ba torkollottak, ahol különböző csoportok támaszkodtak külső forrásokra, hogy saját érdekeiknek megfelelő környezet kialakítására tegyenek kísérletet. Ez állt annak az eszkalációnak a hátterében mely során a forradalomból lassan egy proxy háború alakult ki, melyben a belföldi szereplők befolyása alkalmanként a külföldi támogatóik számától függött. Ugyanakkor előfordult az is, hogy a proxyk erősen függővé váltak mestereiktől, Haftár helyzetének alakulásán keresztül igyekszik ezt bemutatni a disszertáció. Az ide vonatkozó képlet szerint minél kevesebb számú (de egynél nem kevesebb) mestere volt egy helyi szereplőnek, annál sebezhetőbbé vált. • A líbiai proxyk és mestereik kapcsolata egy érdekorientált, intenzitását tekintve fluktuáló pályát követett. A legpontosabb leírást egy köztes modell tudna adni, melyben a helyi proxyk prominens szerepe a mesterek által nyújtott sorsdöntő támogatással együtt lenne igazán hatékonynak értelmezhető. • A nemzetközi szervezetek működésének hatékonysága súlyosan csorbult a tagállamok stratégiáinak megfelelő harmonizálása és elrettentő módszerek hiányában. • A szervezeteken belüli együttműködés hatékonysága súlyosan sérülékeny, ha a tagállamok közti viselkedési normák nincsenek megfelelően harmonizálva, és nincsenek megfelelően elrettentő retorziók kilátásba helyezve az esetleges kihágások esetére. • A hozzájárulás mértéke nem volt összhangban a gyakorolt befolyás mértékével. Másfelől viszont a magasabb kockázatok nagyobb eséllyel kényszerítettek ki nagyobb hozzájárulást. • Direkt összefüggés volt megfigyelhető a fenyegetések növekedése és a korábban már fennálló, ugyanakkor nem elég harmonizált szövetségesi tagállamok valós stratégiáinak közeledése között. Hasonlóképp összefüggés volt látható a rezsimeken belüli érdekelvű rivalizálások csökkenése és az ezen szövetségek konfliktuskezelési hatékonyságának javulása között is. • Az orosz stratégia elemzése rávilágított a kereskedelmi és geopolitikai érdekek uralmára, egyben az esetleges ideológiai érdekek negligálására.

  • Open Access English
    Authors: 
    Krátki, Noémi;
    Country: Hungary

    Cikkalapú disszertációm a hazai társadalmi vállalkozások üzleti sajátosságait egyfelől társadalmi vállalkozás oldalról, azon belül is az egészségügyi és szociális területeken működő társadalmi vállalkozások példáján vizsgálja, továbbá vállalkozás fejlesztői oldalról megközelítve, azon belüli is a hazai társadalmi vállalkozásokat üzleti szempontból fejlesztő szervezetek fejlesztési folyamatainak, azok során alkalmazott üzleti modelleken, eszközökön keresztül tárja fel. Kiindulópontom, hogy a társadalmi vállalkozások olyan szervezetek, amelyek kettős céllal bírnak, elsődleges céljuk valamilyen társadalmi érték megteremtése, másodlagos céljuk pedig ennek pénzügyi megvalósítása. Vizsgálatom tárgyát azok a társadalmi vállalkozások képezik, amelyek alkalmazzák az üzleti szemléletet, továbbá üzleti bevételtermelő képességgel rendelkeznek. Irodalmi áttekintésemben megvizsgáltam a társadalmi vállalkozások elméleti megközelítéseit, majd a társadalmi vállalkozások működési tipológiáját tártam fel. Üzleti működésük vizsgálatához, a társadalmi vállalkozások üzleti modelljeinek, illetve ezek fejlesztésének és fejlesztőinek szakirodalmát dolgoztam fel. A disszertáció cikkei kvalitatív és vegyes kutatási módszertannal készültek el, amelyből kettő cikk esettanulmány. A kutatások során társszerzőimmel feltártuk a hazai társadalmi vállalkozások működését befolyásoló kulcsszereplőket, továbbá finanszírozási modelleket térképeztünk fel. Megvizsgáltam a hazai fejlesztő szervezetek típusait, munkájuk folyamatait, eszközeit. Kutatásom alapján a piaci alapú működés újszerűnek mondható, vannak olyan szervezetek, amelyek fő bevételi forrásuk mellé alakítanak ki saját értékesítésből fakadó bevételi forrásokat és vannak olyanok, amelyek csak és kizárólag saját értékesítési tevékenységeikből kívánnak működni. Egyelőre a működési környezetből fakadó kulcsszereplők által generált korlátok és lehetőségek nagyban befolyásolják a társadalmi vállalkozások működését. Ennek egyik elsődleges szempontja a pénzügyi korlátok jelenléte, az állami szférától való finanszírozási függés. A fejlesztő szervezetek célja az alapvető és a már összetettebb üzleti működés átadása és fenntartása. Módszereiket és eszközeiket a hagyományos üzleti szektorból vették át, amelyeket a társadalmi vállalkozások igényeire specializálnak.

  • Open Access Hungarian
    Authors: 
    Pál, Melinda;
    Country: Hungary

    A 2000-es évek első évtizedének második felétől kiemelt érdeklődés övezi mind a puha, a kemény, mind pedig a smart power fogalmát. A legkülönbözőbb összefüggésekben merül fel a puha és kemény hatalom emlegetése mind politikai megszólalásokban, mind a sajtóban, többször a fogalmak letisztázottsága nélkül. A puha, kemény és okos hatalmi külpolitikai aktivitások állandó hivatkozási alappá váltak, miközben popularitásuk ellenére tudományosan is meglehetősen feldolgozatlanok. A puha hatalomról számtalan részterületet érintő elemzés, újradefiniálási törekvés született, de a meggyőzés és hatalom kapcsolatának ’enciklopédikus elemzésére’ kevés gyűjteményes kötet vállalkozott. Jelen értekezés fókuszához legközelebb Joseph Nye nemzetközi politikai szakértő, Harvard-professzor, az időszak több amerikai adminisztrációjának befolyásos tagja elméletei állnak. Nevéhez köthető a puha hatalom kifejezés bevezetése a nemzetközi kapcsolatok szótárába, valamint egy puha hatalmi analitikai koncepció és egy smart külpolitikai stratégia megfogalmazása. Joseph Nye analitikus koncepciója szerint a cél érdekében bevethető puha erőforrások a másik félre vonzással, azonosulási vággyal ható ideák (a kultúra, az értékek és külpolitikák) a kényszerítő vagy (le)fizető erőforrásokkal, a katonai és gazdasági együttműködés eszközeivel szemben. Az értekezés állítása szerint a külpolitikát, annak prioritásait alakító két dialektikus erő közül a puha erőforrások közé tartozik minden vonzás által, a másikat önkéntesen befolyásoló együttműködési erőforrás. Így azok lehetnek materiálisak (gazdasági, sőt katonai aktivitások is), míg a kemény hatalom eszköztárát a kényszerítő erőkészlet (katonai fellépések, gazdasági korlátozások, diplomáciai kényszerek) jelentik. Összefoglalóan a puha hatalom a vonzáson, önkéntességen alapuló együttműködő erő, míg a kemény hatalom a kényszer eszköze. Az állami szintű befolyásolás puha és kemény hatalmi eszközeit elegyítő smart külpolitikai stratégia gyakorlati elemzésére a legkézenfekvőbb aktoroknak a kétpólusú világrendszer felbomlása után a nemzetközi kapcsolatokban legdinamikusabb szerepet játszó külpolitikai szereplők mutatkoztak. Ezek az elemzések egyben alkalmat nyújtanak a soft power terminust a nemzetközi kapcsolatok szótárába bevezető Joseph Nye által megfogalmazott fogalmi kontúrok árnyalására. Az értekezés gyakorlati elemzései a következő „újszerű megközelítések” szempontjai szerinti folyamatelemzések: 1.A 21. századi nemzetközi szereplők külpolitikai aktivitásai valamint az e lépéseket gyakran meghatározó nagyhatalmi képességei besorolhatóak azok puha vagy kemény hatalmi jellege szerint. (E szereplők adott időszakban alkalmazott, nagyhatalmi képességei által befolyásolt puha és kemény külpolitikai aktivitásainak együttese azok smart külpolitikai stratégiája.) 2.Az egyes nagyhatalmi képességek nem csak besorolhatók puha vagy kemény hatalmi eszközkészletként, 21. századi jelentéskörük, hatásmechanizmusuk pontosítható, árnyalható azok puha (befolyásolás vonzás, kooperáció útján) vagy kemény (kényszer általi befolyásolás) hatalmi analízisével. 3. Egy külpolitikai szereplő nagyhatalmi erőforrásainak és képességeinek köre bővebb a hagyományos megközelítésekben alkalmazottaknál. 3.1 A ’nagyhatalmiság mérőfokának’ kikerülhetetlen különálló eleme a technológia, mint nagyhatalmi képesség a 21. században. 3.2. Egy civilizációs kultúra történeti fejlődés során kialakult, ideológiai, filozófiai, vallási alapú érték- és eszmerendszere (’modell értékei’) globalizálódott korunkban is befolyásolhatja, más nagyhatalmi képességeihez hasonlóan, egy másik nemzetközi szereplő felé irányuló hatalmi befolyásolását, külpolitikai aktivitásait. 4. A soft power (a disszertáció értelmezésében együttműködő erő) a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek azon képességén alapul, amely révén külpolitikai aktivitásaik során a másik szereplő preferenciáit vonzással vagy kooperáció révén formálják, így része minden vonzásra és kooperációra, együttműködésre késztető erőforrás valamint külpolitikai aktivitás, ami nélkülözi a kényszerítő befolyásoló szerepet. (Itt a mérce a befolyásolt aktivitásának önkéntességi foka.) Így nem csak mentális (intangible) eszközkészlete van. A vizsgált két meghatározó hatalom az Amerikai Egyesült Államok és Kína, mely országok külkapcsolati aktivitásainak prioritásait időben 1989-től, a hidegháború, a kétpólusú világrendszer felbomlásától 2018-ig vizsgálja az értekezés. E két ország puha hatalmi fókuszú külstratégiáit, külpolitikájuk soft power elemeit párhuzamosan, összehasonlító, benchmark igénnyel erre az időintervallumra vonatkoztatva korábban még nem analizálták.

  • Open Access English
    Authors: 
    Kassai, Ákos;
    Country: Hungary

    There has been recently an emerging academic debate on entrepreneurial leadership style and related contingency models No generally accepted model for entrepreneurial leadership style and its measurement has arisen so far. This research contributes to the debate by summarizing what scholars have achieved so far, but more importantly, it introduces a new approach with applying leadership competencies for constructing the model of entrepreneurial leadership styles. The ultimate objective of this research is to understand what leadership styles entrepreneurs employ to overcome challenges they face during the entrepreneurial process. This work aims to contribute both theory and practice by proposing a comprehensive model for entrepreneurial leadership styles by applying entrepreneurial competencies. The study relies on a multi-step research process that combines qualitative and quantitative elements and employs methodological triangulation. Successful entrepreneurs employ various leadership strategies and rely on a wide range of leadership competencies to achieve their goals. The paper presents the list of and ranking of the most critical entrepreneurial leadership competencies required for entrepreneurs to succeed. The research identified five leadership dimensions, four leadership styles, and the paper explains the characteristics, strengths and weaknesses, common pitfalls, and development needs of entrepreneurs style by style. Four leadership competency dimensions (Imagination, Social, Execution, Organizational) found in the research help to explain how successful entrepreneurs apply diverse leadership styles to achieve their goals. A fifth leadership dimension (Personal) presents the leadership competency dimension that separates entrepreneurs from the rest of the World. This leadership dimension contributes to answering the question of who becomes an entrepreneur. The study also found that adapting their leadership style to the situation and the life phase of a venture is essential for selecting the appropriate leadership competencies. Entrepreneurial leadership is situational. It was shown that the appropriate entrepreneurial leadership style is contingent on the situation and the development life-stage of the venture is a relevant factor to that. Entrepreneurs with the style of “Lonely Wolf “may kick-start their business in the phases of “inception” and “survival”, but the leadership style of “Team Builder” and “Architect” is far more often observed at entrepreneurs who can scale their business and graduate their venture to the phases of “growth”, “expansion” and “maturity”. “Explorer” entrepreneurial leadership style is particularly useful when a venture develops or reinvents its product or service offering or makes a shift in its corporate strategy. A diverse and adaptable set of competencies is required to build a business; an entrepreneurial partnership of individuals with complementary leadership competencies is often the key for entrepreneurial success.

Send a message
How can we help?
We usually respond in a few hours.